Kereső

Mit keressen?

Hol keresse?

Blog - részletek

„Szabó Magda sohasem szépít, nem maszatol”
2017-08-24 09:53:22

Szabó Magda esetében egyre többször merül fel a titok, a titokzatosság fogalma, a rengeteg figura mintha az írónő sugalmazása alapján mind beazonosításra várna. V. Detre Zsuzsa, a Szabó Magda életmű sorozat szerkesztője a Jaffa kiadónál, a Szabó Magda szövegekhez fűződő viszonyáról mesél, és egy kicsit beleshetünk a szerkesztői élet rejtelmeibe is, hiszen a szerkesztők azok, akik láthatatlanságuk ellenére az igazán jó könyvek létrejöttének alappillérei.

 

Mióta szerkeszted a Szabó Magda életműsorozatot, és hogyan került hozzád?


Októberben lesz két éve, hogy felkérést kaptam a Jaffa Kiadó vezetőjétől a Szabó Magda-életműsorozat szerkesztésére. Én akkor éppen szabadúszó voltam, több kiadónak is dolgoztam külsősként, fordítottam, szerkesztettem. A kiadó vezetőjével is mindenféléről beszélgettünk, és elmondta, hogy a Jaffához kerülnek a Szabó Magda művek jogai, leszámítva persze a gyermek- és ifjúsági könyvek jogait, amelyeket a Móra kiadó jelentet meg. Aztán megkérdezte, hogy nem vállalnám-e a sorozat szerkesztését. Még a szavam is elakadt a meglepetéstől és a megtiszteltetéstől. Szabó Magdát szerkeszteni! Hűha! Aztán rögtön az jutott eszembe, hogy, úristen, de hát mit fogok, mit lehet szerkeszteni Szabó Magdán?! Aztán úgy döntöttem, ezen majd később töröm a fejem, és boldogan igent mondtam.

 

Milyen helyen szerepel a Te szerkesztői pályafutásodban ez az időszak? Mit csináltál a Jaffa előtt és milyen szövegeken dolgozol azóta itt a kiadóban?


Az biztos, hogy ez a periódus, ez a feladat egészen különleges helyet foglal el a szerkesztői „életművemben”, pedig, ha jól számolom, lassan negyven év óta vagyok a pályán. Főleg két okból. Egyrészt én az Európa Könyvkiadóban kezdtem a szerkesztői pályafutásomat, még azokban az időkben, amikor az Európa par excellence világirodalmi kiadó volt. Én orosz, cseh, francia irodalmat szerkesztettem, magyar irodalommal, magyar szerzőkkel nem volt dolgom. Tehát fordított irodalommal, kész, végleges szövegekkel dolgoztam. Amikor később már magyar irodalmat, magyar írókat is szerkesztettem, Gerlóczy Márton, Fejős Éva, Fábián Janka könyveit, megtapasztaltam, hogy bizony egészen másmilyen munka egy élő, hús-vér szerző élő, még nem végleges, formálódó szövegével dolgozni, amikor nemcsak a mondatok, hanem esetleg az egész mű megformálására hatással lehetek. Nehezebb, de izgalmasabb feladat, sokkal több rugalmasságot igényel. Itt, a Jaffában is vannak „saját” szerzőim – Bódi Attila, Bauer Barbara, Mörk Leonóra regényét szerkesztettem, nagy élvezettel.

 

Mik jelentenek nehézséget a Szabó Magda szövegek szerkesztésében, és mik könnyítik a velük való munkát?

Amikor Rados felkértek erre a munkára, én eléggé jól ismertem és nagyon szerettem Szabó Magda könyveit, sok mindent olvastam tőle. A legelső és legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy szörnyen meg voltam illetődve. Hogyan nyúljak, hogyan nyúlhatok bele én bármi módon egy olyan író szövegébe, mint amilyen Szabó Magda? Aki, ugye, már nem él, tehát nem lehet semmit megbeszélni, jóváhagyatni vele. Persze, az esetleges nyomdahibákat kijavítom, a helyesírást a mostani szabályokhoz igazítom. Szóval ennyi? Ekkor jutott eszembe, hogy sok olyan szóval, kifejezéssel, reáliával találkoztam a Szabó Magda-regényekben, amelyeket én magam sem értettem pontosan, utána kellett néznem a jelentésüknek. Persze, az embert olvasás közben magával ragadja a történet, a szöveg, de azért nem árt mindent érteni. Engedélyt kértünk tehát a jogutódtól, Tasi Gézától, hogy lábjegyzetekkel egészítsük ki a könyveket. Arra is gondoltunk, hogy így új, fiatal olvasókat is megnyerhetünk majd Szabó Magdának. És hogy mi könnyíti meg a szövegeivel való munkát? Hát az, hogy egy fantasztikus írónő fantasztikus szövegeivel van dolgom, és minden sorát élvezet olvasni.

 


Mit jelent számodra a Szabó Magda-i életmű, hogyan kötődtél a szövegeihez?


Mint mondtam, már azelőtt, hogy a Szabó Magda-életműsorozat egyik szerkesztője lettem – mert persze mások is dolgoztak ezen, hiszen eddig 15 kötetet jelentetett meg a Jaffa – szinte mindent elolvastam Szabó Magdától, ami hozzáférhető volt. Sokan túl súlyosnak, komornak találják Szabó Magda világát, kíméletlennek a látás- és ábrázolásmódját. Igaz, Szabó Magda sohasem szépít, nem maszatol, nem fed el, a maguk kíméletlen valóságában mutatja meg az emberi sorsokat és jellemeket. Majd minden könyvében van valami a görög sorstragédiák súlyosságából. De számomra talán éppen ezért katartikus hatással bírnak. Olyanok, mint egy figyelmeztetőn és óvón felemelt mutatóujj: Ezt nem szabad tenni! Ne így élj! Ne kövesd el ugyanazokat a végzetes hibákat, mint a hőseim! Ne gyűlölj, szeress!


Miben más egy élő és egy halott szerző szövegével dolgozni?


Szakmai körökben egy félig vicces, félig cinikus mondás járja: „A halott szerző a jó szerző.” Persze a halott szerző nem mond ellent, nem vitatkozik, nem kell mindenáron meggyőzni vélt igazunkról. Másfelől viszont éppen ezért meg van kötve a szerkesztő keze, egy halott író szövegeibe csak a lehető legóvatosabban, legfinomabban lehet belenyúlni, csak a legnyilvánvalóbb tévedéseket kijavítani. Mert persze előfordul, hogy rosszul van írva egy név, el van vétve egy évszám, és az efféle hibákat már csak a szerző iránti tiszteletből is korrigálni kell. Ha azonban élő szerzővel – és szövegeivel – dolgozik az ember, sokszor megadatik neki, hogy részt vehet magának az alkotásnak a folyamatában, hiszen észrevételeivel, javaslataival befolyásolhatja, alakíthatja a művet, hozzájárulhat végleges formájának az elnyeréséhez. Persze, szerzője válogatja, van, aki szívesen fogadja a javaslatokat, van, aki nem. Úgyhogy nem árt, ha a szerkesztő némi diplomáciai érzékkel, és sok türelemmel is rendelkezik.

 

A szerkesztők gyakran háttérbe szorulnak a könyv címe, szerzője mögött, pedig munkájuk nélkülözhetetlen egy igazán jó könyv létrejöttében. Mit gondolsz a szerkesztők elismertségéről Magyarországon és más országokban?


Igen, ez sajnos így van, és főleg Magyarországon. De nemcsak mi, szerkesztők küzdünk ezzel a problémával, hanem sokszor a fordítók is, akiknek a szerepe pedig még nagyobb egy-egy könyv születésében, hiszen nekik valóban újra kell alkotni, megint meg kell teremteni a művet. Éppen ezért ők már létrehozták a maguk szakmai és érdekvédelmi szervezetét, a MEGY-et, a Műfordítók Egyesületét. Talán a szerkesztőknek is el kellene gondolkozni ezen. A legnagyobb elismerés persze – a könyv sikerén túl – az, ha a szerző elégedett a végeredménnyel, és megköszöni a szerkesztő munkáját. Akár szóban, akár például a Köszönetnyilvánításban egy sorban. Például a francia szerzők szinte mindig köszönetet mondanak a kiadójuknak és a szerkesztőjüknek a könyvük végén. Jó lenne, ha nálunk is meghonosodna ez a gyakorlat.

 

Mit várhatunk mostanában a kiadótól, mivel, mikkel folytatja az életműsorozatot?


Az idei centenáriumi évben folytatódik Szabó Magda műveinek a kiadása, születésének kerek évfordulójához, október ötödikéhez közeledve még nagyobb intenzitással. A napokban jelenik meg az életműsorozat 17. kötete, a Hullámok kergetése című útinapló, a Könyvhétre kiadott Zeusz küszöbén párja. Míg az utóbbi Görögországba vezette az olvasót, a Hullámok kergetése, amely több mint negyven éve, 1965-ben jelent meg, s azóta nem volt új kiadása, fél Európán végigkalauzol minket, Skandináviától egészen Olaszország déli csücskéig, mindig a vize, folyók, tengerek mentén, mert a vizekkel, hangjukkal, ezer árnyalatú színükkel Szabó Magda sohasem tudott betelni. Ugyancsak a Könyvhétre jelent meg az Alvók futása című novelláskötet, ennek is van egy párja, a Mézescsók Cerberusnak, amely szintén a közeljövőben fog napvilágot látni, ugyancsak remekbe szabott, a családi legendáriumból vett, újra mesélt és újra élt, régi titkokra fényt derítő történetekkel. 
A Régimódi történetet, ezt a műfajában, stílusában, formájában is különleges családregényt sokan Szabó Magda főművének tartják. És lesz még meglepetés-könyv is, de ez egyelőre maradjon titok.

 

 


Vissza!

Paleolit táplálkozás