Kereső

Mit keressen?

Hol keresse?

Blog - részletek

Regényes helyszíneken: tenger, kastély, kereskedőház
2018-05-11 11:58:51

Az egykori Hanza-város Stralsund, Usedom szigete és a Balti-tenger partvidéke: ezen a tájon játszódik Mörk Leonóra új regénye, A porcelánlány. A szerző most elárulja, hogyan viszonyul egymáshoz költészet és valóság, milyen, valóban létező tájak, városok, épületek adtak ihletet a könyv helyszíneinek megrajzolásához.

 A vízikastély a laptopom képernyőjén bukkant fel, amikor egy tengerparti úticélokról szóló összeállításhoz kerestem információkat. Már az elnevezése is lenyűgözött: vízikastély! Aztán megnéztem a fotóit, elolvastam a történetét, és azonnal tudtam, hogy ide nekem el kell mennem. El is mentem, és ez az északnémet udvarház lett A porcelánlány egyik fő helyszíne.

Hogy a jelekre hallgatni kell, azt A Hellinger-Madonna című könyvem kapcsán tanultam meg. Azon a nyáron Türingiában jártunk, ahol Wartburg várában hirtelen eszembe jutott egy regény témája, de elhessegettem azzal, hogy nincs nekem időm ilyesmire. Utána egy héten át zuhogtak rám az élmények, amelyek mind ugyanabba az irányba taszigáltak, de amelyekről ennek ellenére nem akartam tudomást venni. Aztán hazafelé tartva a frankfurti repülőtéren törölték a járatunkat, és öt órát kellett várnunk a következőre. Akkor úgy döntöttem, megadom magam. Bementem az újságoshoz, vettem egy jegyzetfüzetet, és felvázoltam a regény történetét, a fő alakokat és elemeket. Miután hazaértünk, már csak le kellett ülnöm és megírnom.

 

Azóta ha egy belső hang azt súgja, nekem valahová el kell mennem, nem tiltakozom, hanem engedelmeskedem. Németország különösen gyakran megihlet, ilyenkor állok egy-egy helyszínen, mondjuk a Balti-tenger partján, és a fejemben egyszerre életre kelnek a regényeim leendő szereplői. A porcelánlány alakjai először az említett vízikastélyban kezdtek el mozogni, amely tehát tényleg létezik, Usedom szigetének földrajzi középpontjában, a Mellenthin nevű kis településen található. A valóságban nem magánház, hanem szálloda, az én képzeletemben azonban átalakult egy műemlék épületek restaurálásával foglalkozó német építész otthonává, ahol a padláson rejtőző 1. világáborús katonaládából izgalmas dokumentumok kerülnek elő. A kastélysziget a vastag törzsű fákkal, a lila rododendronokkal, a középkori épület a boltíves helyiségekkel, az 1613-as évszámot viselő, díszes barokk kandallóval, és a közeli Pudagla kolostorába vezető, de már sajnos beomlott alagúttal viszont pontosan ugyanolyan igazából is, mint a regényben. A faluban szintén ott áll a téglából és terméskőből rakott, fémsisakos templom, kertjében az óriási tölgyfával és a fémkereszttel jelölt sírokkal. Távolabb ott vannak a rozsföldek, a bodzabokrok, az öreg tölgyfa, ami előtt kettéágazik az erdei ösvény – csupa olyan helyszín, ami felbukkan a két párhuzamosan futó történet, a mai, és a száz évvel ezelőtti során.

 

A könyvben a mai történet hősnője, Lili azért érkezik Usedom szigetére, Ahlbeckbe, hogy ott egy ötcsillagos szállodában dolgozzon. Létezik tehát Ahlbeck a tornyocskás kikötőépülettel, a sötétkék és fehér, fonott strandkosarakkal, a homokban heverő szívkagylókkal és a szemtelen sirályokkal. Létezik a magányos öböl a szikrázóan kék tengerrel, a fehér homokkal és a napon csontszínűre fakult fatörzssel. Lilihez hasonlóan mi is biciklizhetünk a tengerparton, fagylaltozhatunk a heringsdorfi Pingvin kávézóban, végigsétálhatunk a promenádon és megcsodálhatjuk a naplementét valamelyik étterem teraszán üldögélve.

Ahogyan Stralsund is ugyanolyan gyönyörű a való életben, mint a regényben: a középkori városháza kőcsipkés homlokzata, a vöröstéglás templomok csúcsíves ablakai és a gótikus lakóházak. Valahányszor sok száz éves házat látok, amiben a mai napig laknak, kedvem támad körülnézni odabent, ennek azonban akadályát jelentik a tulajdonosok. Megértem őket, én se örülnék, ha vadidegenek akarnának bóklászni az otthonomban. Ezért örültem meg nagyon, amikor Stralsundban kiderült, hogy a Mönchstrasse egyik középkori kereskedőházát (ami az NDK-s időkben kis híján a ledózerolás sorsára jutott) múzeummá alakították. Mámoros állapotban járkáltam fel-alá összesen kilenc szinten, pincétől padlásig, nappalitól cselédszobáig, konyhától raktárig, alig hittem a szememnek, hogy végre testközelből nézhetek meg egy hamisítatlan Hansa-kori lakóházat. A regényben aztán ez az épület lett Heinrich, a stralsundi kereskedőfiú otthona. 


Vissza!

Paleolit táplálkozás