Diana tükre - írások a szépségről

Meghökkentően sok csillogó alkalmi ruha, hímzett papucs, finom kalap, kincseket rejtő ékszeres és piperés ládikák kerültek elő, amikor a debreceni emlékházban a kurátorok Szabó Magda személyes tárgyait rendezték. Nincs új a nap alatt: a nő tetszeni vágyik, és bár az írónő prózájának egyik alapgondolata, hogy a túlzásba vitt testi szépség helyett a lélek ápolására kell gondot fordítani, ezek a tárgyak arról tanúskodnak, hogy tulajdonosuk a női szépségre, a stílusos megjelenésre éppoly érzékeny volt, mint a lélek finom rezdüléseire. 

Ezt bizonyítja kötetünk is, amelyben az írónő kiadatlan és kevésbé ismert írásaiból válogattunk olyan önéletrajz- és regényrészleteket, novellákat és esszéket, amelyek valamilyen módon mind a női szépséget állítják a középpontba. Megtaláljuk benne Szabó Magda doktori értekezésének rövidített változatát is a római szépségápolásról, amelyben a szépítkezés története, egy-egy különleges kenőcs elkészítési módja mellett a szerző arra is kíváncsi volt, hogy a túlzásba vitt szépségápolás és ezzel együtt az emberi hiúság milyen viszonyban áll egy birodalom bukásával… 

E különleges válogatás tükrében az írónő személyiségének eddig talán kevésbé ismert oldalát ismerhetjük meg, és megint közelebb kerülünk ahhoz, „ami voltam, vagy amit teremtettem”. 

Mikor megérkeztem Bécsbe, még iskolám nevelésének minden nyoma rajtam volt, a Dóczi nem tűrt ékességet a növendékein, az ondolált hajat se szerette, nemhogy kozmetikai szereket, én olyan voltam, hogy Cromwell kacagott volna boldogságában, ha ismerhet. Mikor aztán visszatértem Bécsből, a szüleim csak néztek a pályaudvaron, a körmöm vörösre volt lakkozva, a szám kifestve, a hajam, mint a divatos filmszínésznők frizurája. Az csak otthon derült ki, hogy dohányzom is – a szüleim köszönő levelet írtak a Frau Leiterinnek. „Nem akarlak megsérteni – mondta apám –, de igazán megnyugodtam. Egy kicsit, hogy úgy mondjam, provinciálisnak ígérkeztél. Nagyszerű asszony az igazgatónő, hálás vagyok neki.”