Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Termékek Menü

Szépirodalom

Rendezés:
Nézet:
1963. október 24-én Simone de Beauvoir éppen Rómában tartózkodik férjével, Jean-Paul Sartre-ral. Telefonon értesítik, hogy édesanyját kórházba kellett szállítani. Az írónő azonnal visszatér Párizsba, és húgával felváltva majd négy hetet őrködnek anyjuk betegágya mellett, egészen a haláláig.
A rémület, a feléledő remény, a lesújtó bizonyosság, a kétségbeesés és a gyász hol ólomlassúsággal vánszorgó, hol feltartóztathatatlan gyorsasággal elszálló napjaiban, óráiban Simone de Beauvoir felidézi és újra átgondolja anyjával való kapcsolatát, amely nem volt mindig konfliktusmentes.
3.150 Ft 2.520 Ft
Valamikor az 1515-ös esztendőben Pécsett szümposzionra gyűlt össze Mihály püspöki helynök házában néhány egyházi személy. A terített asztalnál sok mindenről szó esett, ám a leghevesebb disputa arról a kérdésről bontakozott ki, hogy vajon a bor- vagy a vízivók az előbbre valók, s találni-e a költők között bárkit is, aki megtartóztatta magát az ihletet adó szőlőnedűtől. A szócsatában Macedóniai László pécsi főesperes és Hagymási Bálint pécsi kanonok szegezték egymásnak érveiket és ellenérveiket, s bizony a bort és borisszákat pártoló Macedóniai László nem tett féket a nyelvére, keresetlen szavakkal illette vitapartnerét. Hagymási Bálint azonban nem volt rest, és a maga érveit klasszikus auktorok, egyházatyák és kortárs szerzők tekintélyével megtámogatva egész kis művet, opusculumot szentelt a vitatott kérdésnek, hogy vajon a bor vagy a víz jelent-e nagyobb jótéteményt az emberek számára. A Művecske a bor és a víz dicséretéről és kárhoztatásáról, mely Hagenauban jelent meg 1517-ben, a művelt olvasók körében jól ismert, borral és vízzel kapcsolatos bölcs mondásokat, klasszikus versidézeteket, mitológiai, történelmi és bibliai példázatokat és egyházatyák intelmeit vonultatja fel, hogy meggyőzzön bennünket: inkább vizet igyunk, és ha mégis borra szomjazunk, a mértékletességet, a horatiusi aurea mediocritast, az arany középszert tartsuk szem előtt.
A becses kordokumentumot kétnyelvű, latin-magyar fakszimile kiadásban, az idézett klasszikus helyeket feltáró jegyzetekkel, Krähling Edit fordításában és utószavával adjuk közre.
3.150 Ft 2.520 Ft
Az 1945 utáni évtizedekben szinte csak a házsongárdi temető öreg fái és az erdélyi magyarok őrizték a költő, REMÉNYIK SÁNDOR emlékét. A rendszerváltás után azonban gazdag életművének nagy része ismertté vált Magyarországon is. 
3.490 Ft 2.792 Ft
Légrádi Gergely legnagyobb erénye a pontosság, az élesség, a tömörség. Figyelő szem, éber tekintet – és ami talán a legfontosabb –, a látás képessége jellemzi. Mindez a Napfénytető című novelláskötetben sincs másképp: a rövid prózák apró, talán jelentéktelennek tetsző, ám mégis meghatározó élethelyzeteket, pillanatokat és folyamatokat rögzítenek. Szerelmi konfliktust, a halál közelségét, robbanni készülő feszültséget. Az alig pár oldalas novellákba egy-egy teljes élet, egy-egy család – olykor több generáció – története sűrűsödik, a kezdettől a végig, a bölcsőtől a koporsóig. És majd mindegyikben kimondatlan vallomások, elhallgatott titkok lappanganak. Mintha egy film peregne a szemünk előtt. Ahol az olvasó egyszerre néző és főszereplő. Mert Légrádi Gergely nem kíméletes. Bevonja, behúzza az olvasót a történetbe, amely mindig az ember elevenébe vág, még ha sokszor finom humor árnyalja is. Az olvasó az író tettestársa: neki magának kell megfejteni a titkot. Izgalmas kibogozni ezeket a különleges hangulatú, drámain feszült novellákat, mert úgy bolygatnak fel minket, hogy közben szinte észre sem vesszük. Csak miután a történet „lecsengett”, akkor eszmélünk rá, hogy közös bűnökről, vágyakról, hazugságokról, kudarcokról – azaz rólunk – szól.
3.490 Ft 2.792 Ft

Ha belegondolunk, mi mindent öveztek titkok, tabuk és tiltások az utóbbi évszázadokban, akkor a nők szexuális öröme biztosan ezek közé tartozik. Pedig az ókorban még merőben másképp vélekedtek erről a témáról.
Abban az időben nyíltan lehetett erről beszélni. Nézzük csak Ovidius mit ír az Átváltozásokban: Teiresziászt, a későbbi jóst az istenek hét évre nővé változtatták, s így megtapasztalhatta mindkét nem szexuális élvezetét. Amikor Zeusz megkérdezte, a nők vagy a férfiak örömérzete nagyobb, egyértelműen a nők mellett tette le a voksát.
Akkoriban az egyik legfőbb nemi szerveknek tekintették a klitoriszt, melynek fontos szerepet tulajdonítottak a megtermékenyítésben. A középkorban, bármily meglepő is, az egyház álláspontja is ezt tükrözte. Ám mihelyst kiderült, hogy a klitorisz „csupán” a szexuális örömöt teszi teljessé, és „érdemtelen” gyönyörhöz segít hozzá, megkezdődött a nők évszázados pokoljárása. Úgy tartották, ha ez a szerv nem kell a szaporodáshoz, nincs is rá szükség, ezért bevett gyakorlattá vált a kimetszése, ami rendkívül nagy fájdalommal és fertőzésveszéllyel járt. A kegyetlen beavatkozásoknak a népesség radikális csökkenése vetett véget, ugyanis az ezeken átesett nők vonakodtak a nemi élettől, ezért jelentősen visszaesett a születések száma. 
Hosszú időnek kellett eltelni, míg beköszöntött az orvosilag javasolt orgazmusok korszaka, míg végül Sigmund Freud pszichológiája emelte vissza természetes helyére a női szexualitás kérdését. Hogy gyógyíthatóak lesznek-e valaha a nők lelkében és testében évszázadok óta hordozott sérülések? Csak rajtunk, nőként teljes életre vágyó felnőtteken, és lányokból nőket nevelő szülőkön múlik.
Ez a kötet ismeretterjesztésen, kultúrtörténeti érdekességek bemutatásán túl azt a célt is szolgálja, hogy a nők öntudatosabban, komplexebben éljék meg saját szexualitásukat, mint korábban.  

JEAN-CLAUDE PIQUARD (1952–) Montpellier-ben elő francia szexológus, terapeuta és író. Több munkája is megjelent ebben a témában: A kétféle nemi extázis, a gyönyör és az orgazmus (2006) és A szex jó gyakorlata (2018)

3.490 Ft 2.792 Ft