Irodalom
várható megjelenés: 2024. április 15.
William S. Burroughs, a beatnemzedék kiemelkedő alakja ebben a könyvében kevésbé ismert, szelídebb oldalát mutatja meg. Az eredetileg mindössze 133 példányban megjelent mű megható és szellemes értekezés macska és ember viszonyáról, amely a Burroughs erőteljes stílusát kedvelők és a macskabarátok számára is különleges élményt nyújt.
Az egymást mozaikszerűen követő emlékfoszlányokban szívet melengetően jelenik meg a szerző és a különböző életszakaszaiban társául szegődött macskák közötti meglepően szoros kapcsolat. Az ellesett pillanatokról, apró történésekről, ember és állat között kialakuló bonyolult viszonyról mesélő töredékek ismerősek lehetnek valamennyi macskatulajdonosnak, aki kedvencét simogatva valaha elgondolkodott az emberiségnek a macskákhoz fűződő hosszú és titokzatos kapcsolatáról, kezdve az egyiptomi macskakultusztól egészen a mai, társaságot és akár vigaszt is nyújtó városi cicákig.
WILLIAM S. BURROUGHS (1914–1997) amerikai író, esszéista és előadóművész műveinek nagy része saját, elsősorban pszichedelikus élményein alapul. Harvardon szerzett diplomája után barátságot kötött Jack Kerouackal és Allen Ginsberggel, akikkel a lázadást megtestesítő beatnemzedék vezéralakjai lettek. A több magyar kiadást is megélt Meztelen ebéd és más művei után a nálunk most először megjelenő A benti macska új élményt fog nyújtani a szerző régi rajongói számára is.
Emilynek, a bájos londoni társaságbeli lánynak tulajdonképpen esze ágában sem lett volna buliba menni. Elvégre megígérte a vőlegényének, az ígéretes karrier előtt álló, ifjú parlamenti képviselőnek, hogy egyszer s mindenkorra felhagy a vad partizással. Valahogy mégis ott találja magát mélyen dekoltált koktélruhában a barátnője bulijában, ahol első pillantásra beleszeret a legszívdöglesztőbb vendégbe, az ellenállhatatlanul vonzó skót festőművészbe, Roryba.
Mire Emily észbe kap, máris Rory ágyában, majd az anyakönyvvezető előtt találja magát, majd hamarosan megérkeznek a távoli skót szigetre, ahol a férfi felmenőinek kastélya áll. Emily mindent megtesz azért, hogy példás feleség legyen, de nincs könnyű dolga, mert az életükben sorra bukkannak fel Rory múltjának szereplői. Különc és örökifjú édesanyja, Coco. Első szerelme, a gyönyörű, vörös hajú Marina. Gyerekkori ellenlábasa, a karizmatikus, lobbanékony orvos, Finn.
Emily igyekszik beilleszkedni új környezetébe, szeme sem rebben, ha skót kockás ruhába kell bújnia, jólnevelten viselkednie egy kísértetjárta kastélyban rendezett estélyen, vagy átlátszó hálóingben rózsát szednie egy ismeretlen kertjében. Rory azonban egyre szeszélyesebben viselkedik, az érzelmi hullámvasútra került Emily pedig egy nap alkalmatlan pillanatban érkezik haza, és olyasminek lesz szemtanúja, amit nem az ő szemének szántak.
Meg lehet vajon menteni egy házasságot, amely feltartóztathatatlanul rohan a szakadék felé? Mennyit bír ki egy szerelem? És létezik-e második esély? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Jilly Cooper hamisítatlanul romantikus regénye.
A korunk Jane Austenjeként emlegetett Jilly Cooper brit újságíró, regényíró és médiasztár. Számtalan bestsellerré vált regénye közül jó néhány magyarul is megjelent, köztük a Lovasok, a Riválisok, a Póló, A férjszelídítő, az Appassionata, a Csapó! és a Pandora. Férjével az angliai Gloucestershire-ben él. 2004-ben a királynő születésnapja alkalmából lovaggá ütötték.
Olykor szabadságra kell mennünk a saját életünkből. Amikor fordulóponthoz érkezünk, és rádöbbenünk, hogy már régóta nem azzal töltjük a napjainkat, amivel szeretnénk. Amikor végre meghalljuk, mit mond addig makacsul elnémított belső hangunk. Amikor megértjük, hogy ki kell lépnünk a megszokott környezetünkből, mert csak így láthatunk rá önmagunkra, és találhatjuk meg a hitelesebb élet felé vezető utat.
Sokan ilyenkor felülnek egy Spanyolországba tartó repülőre, és meg sem állnak az El Caminóig. A papagájos ablak szerzője másfelé indult, Németországba, ahol szintén vezet egy zarándokútvonal, összekötve Luther életének legfontosabb színhelyeit. Utazott hajóval az Elbán és szamárháton fel Wartburg várába, lakott romantikus panzióban és gótikus kolostorban, sétált girbegurba középkori utcákon és tévedt el őserdőben, s eközben megtanulta újraértelmezni legfontosabb élményeit, emlékeit. Hiszen egy régi történelmi alak és egy mai, modern átlagember is könnyen találhatja magát hasonló helyzetekben, nézhet szembe hasonló kihívásokkal, és tapasztalhat meg hasonló érzéseket.
A papagájos ablak egy szökés történetével indul, és egy megérkezéssel fejeződik be. De ahogy a mondás tartja: ahol egy út véget ér, ott elkezdődik egy másik.
A Collegienstrasse végén álló, majd ötszáz éve csak Luther-házként ismert kolostor előtt nem a házigazda szobra üdvözli a vendégeket, hanem a felesége siet át az udvaron lobogó szoknyával. És teljes joggal, mert a Barbara Cranachtól tanultakat kiválóan hasznosítva ő szedte ráncba ezt a házat és annak minden lakóját, beleértve az urát is. Az esküvőjük idején a barátcella magányához szokott férj már elmúlt negyvenéves, így kezdetben elég nehezen vette fel a fordulatszámot.
„A házasság elején különös gondolatai támadnak az embernek. Az asztalnál ez jut eszébe: »Eddig egyedül voltál, most kettesben vagy.« Az ágyban, ha felébred, lát maga mellett két copfot, amit azelőtt nem látott” – vallotta be az Asztali beszélgetésekben, és nekem folyvást ennek a két szőke copfnak a gazdája jár a fejemben, miközben végigjárom a zegzugos épületet. És össze is találkozom vele, bár a Lucas Cranach által festett portrén a hajfonatok megbújnak a sárga-fekete főkötő mögött. A festmény magas arccsontú, határozott arcú fiatal nőt ábrázol, ferde vágású, szürkéskék szemmel és finom metszésű szájjal; látszik rajta, hogy amit a fejébe vett, azt előbb-utóbb meg is valósította.
Mörk Leonóra író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A papagájos ablak az eredetileg 2017-ben megjelent regényes útinapló új kiadása.
A repülőoktató Maya Burkett férjét brutálisan meggyilkolják – ugyanazzal a fegyverrel, amely pár hónappal korábban nővére életét oltotta ki. Az asszony még fel sem ocsúdik a megrázkódtatásból, amikor a temetés után nem sokkal hátborzongató dologra figyel fel a bébimonitoron: a halott Joe tért vissza kislányukkal játszani…
Maya elszántan igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyt, ám rövidesen rá kell döbbennie, hogy a nyomok saját bűnökkel és csalásokkal terhelt múltjába vezetnek. Mi történt azon a végzetes afganisztáni bevetésen, ami miatt az egykori pilótát szüntelenül rémálmok gyötrik? Kinek áll érdekében sötét titkaival sakkban tartani, és miért? Mi köze Joe testvére, Andrew halálához a két gyilkosságnak?
A Nem versz át világában semmi sem az, aminek látszik, a tulajdon szemünknek sem hihetünk, és az áldozatokról könnyen kiderülhet, hogy valójában gyilkosok. Vajon elkendőzhető az igazság, vagy előbb-utóbb mindenkinek el kell számolnia tetteivel?
„Coben regénye ismét bombaként robban – hatalmasat szól, az ember nem győzi a fejét kapkodni a megdöbbentő végkifejlettől.” – The Huffington Post
HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.
Amikor egy gép pilótafülkéjében lehetett, valóságos meditációval ért fel Maya számára. Érezte, ahogy vállának csomókba feszülő izmai ellazulnak. Igaz, nem nyújtotta azt a fordulatszámot és – legyünk őszinték – azt a borzongató izgalmat, mint amikor Bagdad fölött repült egy UH-60 Black Hawkkal, vagy amikor első női pilótaként emelt a magasba egy Boeing MH-6 Little Bird nehézfegyverzetű helikoptert. Senki sem vallotta be, mennyire borzalmasan felpörög a bevetések során, az adrenalinlöket pedig a narkotikumok hatásához hasonlítható. Nem tűnt helyénvalónak „élvezni” a harcot, érezni a bizsergést, rádöbbenni, hogy az életben semmi sem érhet ennek a közelébe. Ezt a szörnyű titkot kellett magukban tartaniuk.
Alexander Thiemann világhírű osztrák zongoraművész, a klasszikus zene igazi sztárja – akkora rajongótáborral, ami egy popsztárnak is dicsőségére válna. Bodrogi Eszter magyar orvos, aki kamaszkora óta szívesen hallgatja a zongorista felvételeit. Olykor a hangversenyeire is elmegy, de bármennyire is szereti a muzsikust, józanul felméri, hogy kettejük világa soha nem érhet össze.
Útjaik váratlanul mégis kereszteződnek, amikor egy drámai esemény hatására a férfi karrierje összeomlani látszik, és úgy tűnik, egyedül a lány tud segíteni rajta. Ehhez azonban vissza kell utazniuk a múltba, a második világháború vészterhes napjaiba, amikor az emberi élet egy hajszálon függött, és egyszerre jöhetett el a szerelem és a halál órája. Alexander és Eszter nyomozni kezd egy elveszettnek hitt Mozart-kézirat után, és ahogyan a múlt rejtélyei fokozatosan feltárulnak előttük, úgy nyílnak meg ők is egymás felé.
„Az ilyen Thiemann-féle elérhetetlen pasik olyanok, mint egy drága festmény egy híres múzeum falán: szerethetjük, akárhányszor megnézhetjük, sőt, poszter formájában még meg is vásárolhatjuk, de soha nem lesz a miénk. És kizárólag biztonságos távolból bámulhatjuk, mert ha túl közel merészkednénk, azonnal megszólal a riasztó.”
William Wharton amerikai író, pszichológus és festő első regénye, a varázslatos Madárka megjelenése idején irodalmi szenzáció volt, a belőle készült film pedig elnyerte a Cannes-i filmfesztivál zsűrijének nagydíját. Ezt olyan további sikeres regények követték, mint a Búcsú a szerelemtől, az Apa vagy az Éjfélre kitisztul. Mindörökké – Egy apa igaz története című művében lánya és unokái tragédiáját dolgozta fel.
A Lakóhajó a Szajnán szintén önéletrajzi mű: a szerző és családja életének közel húsz évét öleli fel. Az amerikai író és óvónő felesége már több mint tíz éve éltek Európában, amikor az 1970-es évek közepén úgy döntöttek: lakóhajón fognak élni. Feladják párizsi lakásukat, vásárolnak egy leégett lakóhajót olcsón, és a Szajnára költöznek. A hajót azonban előbb valóban lakhatóvá kell tenni, ami a vártnál több akadályt gördít eléjük – és sokkal tovább tart.
Miközben Wharton a festményeiből finanszírozza az életüket, a hajó elsüllyed, állandóan szivárog, mindig kell rajta javítani valamit, jön egy árvíz, aztán lángvágóval ablakokat kell vágni, lépcsőt kell építeni, pallóhidat kell javítani… – mi pedig az ezermester munka és a francia életvitel legapróbb részleteit is megismerjük, de mindezt a szerző sajátos stílusában, tele humorral, kalanddal, sírással és nevetéssel.
A könyvet olvasva végigkísérhetjük egy nagyszerű álom megvalósulását, és a háromgyerekes család kalandokkal teli húsz évét. Tanúi vagyunk nemcsak a fárasztó fizikai munkának, de az író gondolatainak is, látjuk a mindennapi robotot, de az alkotó művészt is, az apró örömöket és a megrendítő pillanatokat, és magunkba szívjuk a szövegből áradó életigenlést és szabadságot.
Joseph Boyden korai novellagyűjteményének középpontjában – regényeihez hasonlóan – az Ontario északi részén élő őslakos indiánok állnak. A szerző tizenhárom történeten keresztül, lenyűgöző erővel mutatja be azt a skizofrén állapotot, amelybe a rezervátumokba kényszerített indiánok kerültek. A segítségnyújtásnak álcázott erőszakos intézkedések, amelyeknek célja az indiánok többségi társadalomba olvasztása, és a modern nagyváros talmi vonzereje is hozzájárul ahhoz, hogy a rezervátumok lakói generációról generációra veszítik el a kultúrájukat. A fiatalok vágynak a nagyvárosba, de csak a bingót, a pankrációt, az alkoholt és a drogokat ismerik belőle, az öregek viszont még minden sejtjükkel kapcsolódnak a természethez, beszélnek az állatokkal, a pillantásuknak varázslatos ereje van, és a vérükben van a társadalmi és családi összetartás, egymás támogatása, a barátság és az együttműködés. Így keveredik ezekben a történetekben a reális a szürreálissal, a komoly a viccessel, a mélyen elgondolkodtató a könnyeddel. Feloldás nincs, ezt az ember megint elrontotta… A lebilincselő stílusban megírt történetek olvasás után sem eresztenek.
Joseph Boyden a kortárs kanadai irodalom kiemelkedő alakja. Az ontariói Willowdale-ben nőtt fel ír katolikus családban, tíz testvére mellett, majd egy képzési program keretében bennszülötteket tanított, illetve kreatív írást oktatott a University of British Columbián. Fontos feladatának tekinti, hogy könyveiben bemutassa Ontario állam őslakos indiánjainak életét. Első regénye, a realitás és misztikum határmezsgyéjén egyensúlyozó Három nap az út 2006-ban elnyerte Kanada egyik legrangosabb irodalmi díját, Az orendát pedig 2014-ben a Canada Reads az Év könyvének választotta.
Miként emelkedett a levegőbe az egyik legelső magyar operettprimadonna? Mit akart elénekelni Jókai Johann Straussnak? Hogyan készült a szocialista operett és a Honthy-kultusz? Mi köze volt a Leányvásárnak Molnár Ferenc szerelmi életéhez? No és miként vált a román sanzonettből magyar csárdáskirálynő? Vagy csárdáskirályné? S egyáltalán: melyik is a címszerep Kálmán Imre leghíresebb operettjében?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorát tárgyalja az Operettország, amely a műfaj bécsi–budapesti vonulatának 15 meghatározó alakját mutatja be Johann Strausstól Blaha Lujzán át Rátonyi Róbertig. Csupa figyelemre méltó személyiség, zeneszerzők és librettisták, primadonnák és táncos-komikusok, de éppígy színigazgatók is szerepelnek a kötet lapjain. A fejezeteket olvasván átfogó képet kaphatunk e népszerű, de sokak által félreértett műfaj hazai, illetve monarchiabeli történetéről, miközben a mosolyogásra, az ámuló vagy fejcsóváló rácsodálkozásra, sőt akár a szemérmes elpirulásra is lesz okunk és lehetőségünk. Mert az operettnek nincsenek se szentjei, se mártírjai – ám annál több a színes, vonzó és izgalmasan ellentmondásos egyéniség a műfaj múltjában. Ismerjük meg őket!
László Ferenc kritikus, történész, szenvedélyes ismeretterjesztő. A Muzsika folyóirat és az Opera Magazin egykori, illetve a Revizor kritikai portál aktív szerkesztője, a Bartók Rádió műsorvezetője. Szintén a Jaffa Kiadónál jelent meg Honi bestiárium című könyve.
Elischer Edith, a legendás cukrász, Gerbeaud Emil unokája jólétben, nagypolgári környezetben, szerető nagycsaládban cseperedett, igazi úrilánynak nevelték. Ám amikor kellett, ez a kicsi és törékeny nő mégis fényesen helytállt: az embert próbáló időkben feltűrte a ruhaujját, és tüzet oltott Budapest ostromának zűrzavarában, segített a legismertebb magyar zsidó családnak a német megszállás után, nyilasokkal hadakozott, és később nem törték meg az ÁVH kihallgatói sem. Kevés híján hat évet töltött a kommunisták börtöneiben, rettenetes körülmények között, elképzelhetetlenül messze kerülve a Gerbeaud fényes termeitől.
A könyvhöz a szerző a Gerbeaud-leszármazottak családi archívumában és számos közgyűjteményben kutatott, többek között az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, ahol periratok, kihallgatási jegyzőkönyvek és ügynöki jelentések is foglalkoznak Elischer Edith-tel és tudós férjével.
Nem elégtétel és nem jóvátétel, de tény: Edith élete vége felé emberi helytállásáért átvehette a francia Becsületrendet. Az ő személyes története egyben család- és cukrászdatörténet is – édes és keserű, mint a huszadik század maga.
HULEJ EMESE újságíró. Huszonöt évig dolgozott a Nők Lapjánál, jelenleg a Magyar Krónika - kronika.hu – munkatársa. Szentendrén él, egy fia van. Első könyve, a Teleki Géza életét feldolgozó „Egy Teleki gróf Afrikában” című kötet 2014-ben jelent meg.
Kata, az elegáns pesti galéria művészettörténésze a szakmájában sikeres, a szerelemben kevésbé. Egy fájdalmas csalódást követően úgy dönt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. Élményei akkor nyernek értelmet, amikor egy eltűnt családi örökség, egy Madonna-kép után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a mű új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képtől, ám meglepő ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, és közösen igyekeznek felderíteni a festményt övező rejtélyt.
Nyomozómunkájuk az 1500-as évek Wittenbergjébe vezeti őket, ahol egy nap titokzatos fiatal nő érkezik a szász választófejedelem udvari festőjének, Lucas Cranachnak a házába. Matthiast, a festő legkedvesebb növendékét elbűvöli a különös idegen, és amikor a mester megbízza a lány portréjának megfestésével, a fiú olyan üzenetet rejt el a képen, amelyből a figyelmes szemlélő megrázó történetet olvashat ki.
Két fiatal nő, akiket ötszáz év választ el egymástól. De mi köti össze őket?
Mörk Leonóra író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A Hellinger-Madonna az eredetileg 2014-ben megjelent regény bővített, átdolgozott kiadása.
Körösi Laura háromgyermekes, boldog házasságban élő ötvenes nő. Az élete ugyan izgalmaktól mentes, de talán éppen ezért gondolja úgy, hogy ennél többet nem is kívánhatna magának. Férje sikeres építész, a három fia közül az egyik egyetemre jár, a másik nősülni készül, a harmadik lázadó kamaszévei előtt áll. Laurának nincs más dolga, mint egyengetni a gyerekei útját, és segíteni férje munkáját. Nagy ritkán mégis rátör egy sosem élt élet utáni nosztalgikus vágy. Ilyenkor elmegy a nagyanyjához, és szétnéz a dédnagymama festményei között a padláson.
Laura gyermekkorát a dédnagymamája, nagymamája és édesanyja hármasában töltötte, a három nő hallgatással teli, feszült kapcsolata között egyensúlyozott, miközben fogalma sem volt, mi okozza az örvényt a felszín alatt. Legjobban a dédnagymamájához kötődött, a bohém, ifjúkorában színésznőnek készülő, később minden örömét a festésben kiélő asszonyhoz.
Hosszú évek teltek el, mire Laura teljesítette egykori ígéretét, és a dédnagymama festményeiből kiállítást szervezett. Arra azonban nem számított, hogy minden egyes kép a saját múltjának egy darabja, minden egyes szín egy emléktöredék, a képekhez tartozó elbeszélések pedig lassan kibontakozni engednek egy évtizedekre hallgatásba burkolódzott történetet.
Titkok, elhallgatás. Vajon mi okoz nagyobb lelki terhet: a kíméletes csend, vagy a kimondott, olykor kegyetlen valóság?
Bauer Barbara új regénye a négy asszony történetén keresztül egy generációkon átörökített, mélyen elzárt trauma útját követi végig a tragédia pillanatától a felismerés napjáig, a II. világháború végjátékától napjainkig.
várható megjelenés: 2023.10.31.
„Jelenleg nehéz élethelyzetben vagyok. A házasságom romokban, a férjem elment, a férfi pedig, akit szeretek, elhagyott.
Vajon ki lehet ez a nő? Miért ilyen összeszedett? Vajon kit fogok találni a léptei és a hangja keménysége mögött?”
Eszter hetek óta ül bezárkózva a nyaralóban. Valaha kiváló csellista volt, jónevű zenekarban játszott, boldog házasságban élt. Aztán egy napon találkozott a férfival, akiben a másik felére ismert. De a szenvedélyből szenvedés, az együttlétből magány, a szerelemből veszteség lett. S mindezt el kell rejteni mások, a világ elől. Mindennapos történet, mégis szívszorítóan egyedi.
Eszter végül pszichológus segítségét kéri, hogy elakadásából kiutat találjon. Ott ülünk mi is a rendelőben, terapeuták vagyunk, páciensek, vagy mindkettő egyszerre, s szinte kényelmetlen közelségből látjuk, halljuk kibontakozni traumatizáló történetét. Ki és mi segíthet? A terápia? A hit? A megfejtésre váró misztikus álmok?
Két nő, két férfi. Egy terapeuta. Történet szárnyalásról és vergődésről, fájdalomról és tagadásról, kibírhatatlanul (?) sok veszteségről, meghasonlásról és gyógyulásról. Egy történet, amely bárkivel megeshetett volna, de vele, velük esett meg.
DR. CSIGÓ KATALIN klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. Több mint húsz éve dolgozik pszichiátriai, pszichoterápiás betegellátásban, valamint pszichoanalitikus magánpraxisban. Egyetemi docens és kutató, számos tudományos publikáció és könyv szerzője. Ez az első regénye. Szakember és író egyszerre, innen ered könyvének sajátos, összetett optikája. Regényéről így nyilatkozik: amikor az embert nagy fájdalom éri, nem csak a szíve szakad meg. Önmaga is.
Az étel nem puszta táplálék, jóval több, mint az összetevői, a fűszerek, húsok, zöldségek, szószok, amelyeket egy fazékban összerotyogtatunk. Étellel gondoskodhatunk egy másik emberről, de érzelmileg zsarolhatjuk is vele. Étellel udvarolhatunk és étellel kapcsolódhatunk egymáshoz. Étellel jutalmazhatjuk magunkat és étellel büntethetünk. Ételek révén emlékezhetünk régvolt szerelmekre, elmúlt nyarakra, nagymamákra, akik már nincsenek közöttünk, és családi karácsonyokra, amelyeket pedig megpróbáltunk örökre elfelejteni.
Minden ételnek, amely fontos szerepet tölt be az életünkben, van története. Az adja a különleges ízét, a pluszzamatot, amelyet egyedül mi fogunk kiérezni belőle.
Ezért hát ez a könyv is ételek sora, amelyeknek mind van egy-egy története. Hogy mi áll az első, és mi a második helyen, a gasztroegyperces a fontosabb, vagy az örömfőzés? Azt döntse el mindenki maga. Ha elölről nézed: novelláskötet. Ha hátulról: recepteskönyv.
Én mégis azt javasolnám, ne válaszd szét őket, fedjék csak hézagmentesen le egymást az ételek és a mögöttük felsejlő életek.
FIALA BORCSA a wmn.hu főszerkesztője, két gyerek édesanyja, író, újságíró. Kíváncsi emberként nagyon sok téma foglalkoztatja a gasztronómiától kezdve a döntési fáradtságig. Írt ifjúsági regényeket, éveken át vezette Az élet sava Borcsa című beszélgetős gasztroműsorát, sokoldalúsága miatt úgy érzi, leginkább az igen kreatívan felhasználható krumplihoz hasonlít, következő életében pedig újra Fiala Borcsa szeretne lenni, csak ezúttal nagyobb mértéktartással és több türelemmel. A legrövidebb út a nők szívéhez a negyedik felnőtteknek szóló könyve.
Freddy Otash volt az 1950-es évek Los Angelesének hírhedt mindentudója. Korrupt zsaru, magánkopó, fixer, strici, zavaros idők démoni deus ex machinátora, a Bizalmas magazin gátlástalan főnöke. A magazin megelőzte a még nem létező internetet: munkatársai tálcán szállították a mocskot, a pletykát, nem spóroltak a trágár tintával és a valóságnak álcázott kéjsóvár rágalmakkal. Szétmarcangolták a mizantróp filmsztárokat, a szexben fürdőző társasági hölgyeket és a „vörösökkel” kokettáló politikusokat. Titokban elrejtett mikrofonjaik és fényképezőgépeik előtt igazi sztárparádé vonult el a hotelszobák matracszínpadán: Jack Kennedy, James Dean, Liz Taylor, Rock Hudson, Ingrid Bergman, Marlon Brando – Freddy mindannyiuk titkos légyottjait leleplezte. Ő volt a nagydumás zsarnok, aki sarokba szorította Hollywoodot, de most eljött az idő, hogy mindent meggyónjon.
Az Általános pánik gonosz, mégis szórakoztató hangon égeti porig Hollywood legendás aranykorát. Lángoló kinyilatkoztatás a korrupcióról, a mindent átható paranoiáról, a bűnről és a megváltásról, valamint a kettő közötti halovány választóvonalról.
„Ördögi és kifinomult… Noirrajongóknak kötelező!” – Publishers Weekly
„Ellroy olyan ügyesen keveri a tényeket a fikcióval, hogy mindent elhiszünk neki” – Harper’s Magazine
JAMES ELLROY az amerikai krimiirodalom élő klasszikusa, karcos és minimalista stílusa összetéveszthetetlen. Legendás L. A. Kvartettje (Fekete Dália, A nagy sehol, Szigorúan bizalmas, Fehér jazz) és Underworld U. S. A. című trilógiája számos díjat nyert. Több regényéből nagy sikerű filmet is forgattak. Ellroy 1948-ban született Los Angelesben, és jelenleg is ott él.
„Nincs többé titkom, elborítanak az emlékek. Új életre kaptam, újra energiával vagyok tele. EZENNEL megkezdem mesüge menetelésem, végig az emlékek árnyas útján.”
1634, Hollandia. A távoli fríz sziget, Vlieland lakói a nyári napforduló megünneplésére készülődnek. Itt találkozik a szentivánéji forgatagban a fiatal lány, Aelke, és Johannes, a festő, aki egy gyerekkori súlyos betegség miatt csak úgy szignálja a képeit: a néma Jan. Mire eljön a hajnal, a lány megtanulja, hogy beszélni lehet szavak nélkül is, ahogyan hallani sem csak a fülével hall az ember. Ám a fiút Amszterdamba, majd Londonba szólítja a munkája, és mire visszatér a szigetre, Aelke már egy gazdag nemesúr felesége.
A leányt férje egy várárokkal körülvett, régi udvarházba viszi haza, ahol fenyegető portrék függnek a falon, és ahol a személyzeten kívül nem lakik más, csak a férfi zárkózott édesanyja. Aelke maga is súlyos titkokat őriz, és ha boldogulni akar új környezetében, nagyon hamar fel kell nőnie. Amikor a véletlen újra összehozza Jannal, a lányban felébred a gyanú, hogy a sorsát ismeretlen erők alakítják. De ki lehet az, aki átvette az irányítást az élete fölött? És vajon mi a célja?
MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A holland aranykorban játszódó Szentjánosfű a tizenegyedik könyve.
Sam Capra visszatért. De van, aki nem örül neki.
Sam Capra nyugodtan él a texasi Austinban tizenhárom éves fiával, Daniellel, és megpróbál jó kertvárosi apuka lenni: az utóbbi időben nincs is kapcsolata egykori társával, Milával, bár még mindig Amerika legtitkosabb kémügynökségének, a K-szekciónak dolgozik.
Egy nap megkeresi egy társa a hírrel, hogy Markus Bolt, az utolsó amerikai áruló, aki nemcsak egyes ügynökök nevét, de fontos hadititkokat is kiszolgáltatott az oroszoknak, eltűnt. Először Moszkvába szökött, ám a K-szekció úgy értesült, hogy onnan is nyoma veszett. Meg kell találni, mielőtt az oroszok csapnának le rá. Samet megbízzák, hogy lépjen kapcsolatba Bolt Amerikában hagyott lányával, Amandával, és állapítsa meg, vannak-e információi apja hollétéről. Fel kell derítenie Bolt váratlan menekülésének okát, és meg kell védenie Amandát az apjára vadászó gyilkosoktól.
Ám ahogy az áruló felkutatása egyre veszélyesebbé válik, Sam kénytelen szembesülni egy régi titokból eredő, egyre fokozódó fenyegetéssel – ami örökre megváltoztathatja a fia és az ő sorsát is.
A váratlan fordulatok és izgalmak az utolsó sorig kitartanak. – Kirkus Reviews
Abbott olyan, mint egy bűvész: amikor végre rájövünk, hogy mire készül, nem tehetünk mást, mint hogy elismerően ingatjuk a fejünket. – Booklist
Jeff Abbott krimiíró, eddig 22 regénye jelent meg. Történelem és irodalom szakon diplomázott, majd a reklámszakmában dolgozott. Nagy sikerű Sam Capra-sorozatából a Végjáték elnyerte a thrillerírók nemzetközi díját, és háromszor jelölték Edgar Allan Poe-díjra. A texasi Austinban él feleségével és két fiával.
Születés és halál. A kezdet és a vég. Valóban e két pont között élünk? Vagy éppen ezt írja át egy különös találkozás?
Élet. Két állomás – a születés, amikor a világ készen áll a változásra, amit létezésünkkel magunkkal hozunk, és a halál utolsó sóhaja – közötti pillanatok sora.
Az átutazó mesélője, aki az emlékei között bolyong, válaszokat akar. Miért? Miért akkor, miért úgy, miért őt? Választ akar a kérdésekre, noha tudja, hogy az egyetlen, aki meg tudná felelni őket, már nem teheti, hiszen halott. Így a maga mögött hagyott életben keresi a válaszokat.
Új és új kérdések között őrlődik, amelyeket a távolodó idő diktál. Meg akarja változtatni a megváltoztathatatlant. Le akarja győzni, el akarja üldözni, meg akarja ölni… a halált. Az átutazót. Aki jön, megkeseríti a mindennapokat, majd távozik, elragadva, ami kell neki, és onnantól az élet része lesz. Ott van minden fotón, ünnepnapon, régi bútorok között, az utcán, a temetőben, egykori facsemetékben, kopott emlékekben, lezárt és nyitva maradt történetekben, hangokban, ízekben… a zsigerekben. Éjszaka. És nappal. Két mosoly között. Elsírt és elfojtott könnyek között. De sosem fedi fel magát igazán.
Mígnem eljön egy váratlan pillanat. Egy különös beszélgetés kezdete.
BAUER BARBARA négykötetes kisregénysorozata négy különleges találkozásról szól. A szerző misztikus belső utazásra hívja az olvasóit, akik eddig főként hétköznapi családok generációkon átívelő történeteit szokhatták meg tőle.
A TALÁLKOZÁSOK kötetei:
Az idegen – Az átutazó – A jövevény – A barát
Vannak, akik úgy gondolják, az Ige Istennél van, és a Terv elkészült.
És vannak, akik úgy gondolják, jobb, ha a múltat homály fedi. Ők azok, akik kart karba öltve irányítják a világot. Az egyházi és a földi hatalom. Mindkettő fogságban tartja a szellemet, elnémítja a hangot, hogy saját képére formálhasson.
A XV. század elején a Rajna mentén újra felüti a fejét a pestis. Agnes, az alig 12 éves kislány egyedül marad. Édesanyja utolsó kérése, hogy keresse meg a Mestert, az idegent, aki a műhelye mélyén valami titokzatos találmányon dolgozik.
Agnes édesapja könyvmásoló volt. Az egyetlen, amit örökül hagyott a lányának, a betűk ismerete, és egy emlék egy könyvről az öröklét receptjével. Ez a tudás és egy levél hozzájárul ahhoz, hogy Agnes inasnak szegődhessen a Mester mellé. Itt ismeri meg Hansot, a fiatal novíciust, aki – akárcsak egykor Agnes édesapja – szkriptorként dolgozik. És itt ismeri meg a tudást, a gondolatot, az igazságot, ami ez idő tájt a kiváltságosok tulajdona.
Agnes a Mester mellett marad, Hans végérvényesen Isten mellé szegődik, és egy időre elválnak útjaik.
Azonban az évekig tartó munkát, a nyomtatott betűbe vetett hitet, amely letörhetné a sötétség láncait és szárnyára kaphatná a szellemet, veszély fenyegeti.
Bauer Barbara ezúttal a szellemi forradalom kapujába repíti az olvasót, a könyvnyomtatás szülőházába, Johannes Gutenberg világába, ahol a betű, amely öl és megvált, a nyomtatás, amely ezrekhez és ezrekhez juttathatja el a gondolatot, világosságot hoz a homályba burkolózott középkorba, miközben az egyházi hatalmak éppen azon dolgoznak, hogy a sötétség uralmát ne fenyegesse veszély.
„Eddig megjelent regényeim között mérföldkőnek érzem ezt a kötetet. Arról a személyről írni, aki a könyv sokszorosításával odaadta az embereknek a múltjukat, ezzel megteremtve az eljövendőt, régóta dédelgetett vágyam. Most papírra vetettem, nyomdába került, kötést kapott, hogy aztán szárnyra kaphasson. Aki pedig elolvassa, belép egy másik világba, messze a múltba, oda, ahol mindez megszületett.”
Bauer Barbara