futball

Milyen állambiztonsági kockázatokat rejtett magában egy futball-világbajnokság? Vajon miért volt olyan fontos a titkosszolgálat számára Puskás, hogy még a hatvanas évek végén is érkeztek róla jelentések? Valóban kiváltságos klubként kezelte a rendszer Kádár kedvenc csapatát, a Vasast? A politikai rendőrség szempontjából miért voltak kiemelten veszélyesek a Ferencváros mérkőzései? És vajon mi igaz abból, hogy a magyar válogatott nem nyerhetett a Szovjetunió ellen? És egyáltalán: miért érdekelte mindez az állambiztonságot?

TAKÁCS TIBOR könyvéből kiderül, hogy a sport, így a futball egyre fokozódó állambiztonsági ellenőrzését mindenekelőtt a kiszélesedő nemzetközi kapcsolatok indokolták, de egyes sportvezetőket, játékosokat és szurkolókat is folyamatosan megfigyelés alatt tartottak. Ezzel együtt a kádári politikai rendőrség olykor maga sem tudta pontosan, mi dolga a labdarúgás körül - ilyenkor aztán működésbe lépett az állambiztonsági paranoia, amely egy egyszerű szurkolói megnyilvánulásban is „ellenséges tevékenységet" szimatolt.

A történész arra vállalkozik, hogy bemutassa: milyen tevékenységet végzett a Kádár-korszak állambiztonsága a legnagyobb tömegeket vonzó tömegsport, a labdarúgás körül. Futball és állambiztonság kapcsolatáról különböző, néha párhuzamosan futó, olykor egymást metsző történeteken keresztül ad átfogó képet, miközben felvázolja az 1956 utáni állami sportirányítási rendszer és a politikai rendőrség működésének főbb vonásait és jellemzőit is.

TAKÁCS TIBOR Nyíregyházán született 1974-ben. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott 1997-ben. Ezt követően doktori ösztöndíjas volt, majd a nyíregyházi levéltárban dolgozott. 2002-től a Történeti Hivatal, illetve utódintézménye, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársa. 2005-ben a Debreceni Egyetemen doktori címet szerzett. Fő kutatási területe az 1945 utáni magyar történelem, különös tekintettel a politikai rendőrség működésére.

Rendelési link: https://bit.ly/2KL4jwS

Hihetetlennek hangzik ma már, de igaz: a világ egyik futballközpontja Magyarországon volt az 1910-es évek elején, s ez az állapot egészen az 1950-es évek végéig tartott. Ennek egyik látványos és egészen különleges megnyilvánulása a magyar–olasz futballszimbiózis létrejötte volt. 1934-ben, amikor Olaszország először lett világbajnok, az olasz első osztályban 18 csapatból 12-nek volt magyar az edzője! Az 1938-ban vb-győztes olasz csapatban minden egyes játékosnak volt magyar edzője pályafutása során. Sokat elmond az is, hogy egy olyan, máig meghatározó csapatot, mint az Inter, 10 éven át csak magyar edzők irányítottak. Egyikük volt Weisz Árpád, az 1945 előtti korszak legnagyobb magyar edzősztárja a maga három olasz bajnoki címével.

Weisz Árpád, Károly Jenő, Tóth Potya István, Schaffer Alfréd és a többiek olasz - országi sikere után – amelyek még az 1945 előtti korszakra estek –, a második világháborút követően a magyar játékosok és edzők újra özönlöttek Olaszországba. Így történhetett meg, hogy a Juventusnak és a Milannak is volt magyar, bajnoki címet nyert edzője ekkoriban Sárosi György, illetve Czeizler Lajos és Guttmann Béla személyében. Az Internek is akadt magyar gólkirálya, sőt, az is előfordult, hogy magyar edző töltötte be az olasz szövetségi kapitányi posztot is. És akkor még Egri-Erbstein Ernő Torinóval szerzett három bajnoki címét nem is említettük. Mind ez mai fejjel szinte csodaszámba megy, pedig így történt. Hogy miért és hogyan? Ezt járja körül ez az egyedülálló könyv!

Rendelési link: https://bit.ly/2WNbKcy

A kilencvenes évek elején az európai kupaszereplésektől öt évre eltiltott angol futball a legsötétebb napjait élte. A szigetország labdarúgása akkoriban a keménységről, az ütközésekről és a sérülésekről szólt: az erő fontosabb volt a gyorsaságnál, az agressziót pedig többre becsülték az észnél. A robusztus középpályásoké és a kőkemény védőké volt a világ, akik bátran belevetették magukat a darálóba. A 4-4-2 volt a divatos felállás, és alig lépett pályára olyan csapat, amely új taktikákkal mert volna kísérletezni.

Aztán egyik napról a másikra minden megváltozott. Az 1992-ben létrehozott Premier League indulása egybeesett az egész futballvilágot megrengető szabályváltozással: a hazaadás tiltásával. A védők egyszeriben elveszítették addigi biztos menekülőútjukat, a kapusoknak pedig a labdakezelés új módszereit kellett megtanulniuk, és ettől megváltozott a játék ritmusa. Az angol fociban komoly taktikai fejlődés indult, amelyben az egyre hangsúlyosabbá váló külföldi hatások is fontos szerepet játszottak.

A Daráló az első olyan komoly szakmunka, amely alaposan feltárja a Premier League-ben alkalmazott taktikák változásait, és értően elemzi az angol foci elmúlt negyedszázadának fejlődését Ferguson támadásközpontúságától kezdve Mourinho sündisznótaktikáján át egészen Ranieri kontrákra épülő elképzeléseiig. A Daráló az egyik legszórakoztatóbb, legtartalmasabb és legintelligensebb könyv, amely az angol futballról valaha is született.

Minden focirajongó számára kötelező!

MICHAEL COX angol sportújságíró, a Bristoli Egyetemen tanult, rendszeresen publikál a The Guardian és a The Independent című lapokba. Zonal Marking nevű, felállással és taktikával foglalkozó weboldala 2011-ben elnyerte az Angol Futballszurkolók Szövetségének fődíját.

Rendelési link: https://bit.ly/2Tjr8wi

Manchester, 2018: Pep Guardiola és José Mourinho a 175. manchesteri derbire készül. A feszültség kézzelfogható, és a tét sem lebecsülendő: csapataik az angol labdarúgó-bajnokság, a Premier League első két helyén állnak, ám kettejük párharcából csak egyikük kerülhet ki győztesen. A mérkőzés egy újabb fejezete annak a vég nélküli, egész Európát átívelő rivalizálásnak, amelynek állomásait trófeák és kölcsönös sértegetések övezik, és amely csaknem huszonöt évvel korábban barátságként kezdődött…

Barcelona, az 1990-es évek vége: A Johan Cruyff-féle híres Álomcsapat romokban hever, a gyökeresen új szemléletet hozó edző dicstelen körülmények között távozik a klubtól. Ami ezután következik, az örökre megváltoztatja a futball világát. Cruyff stílusa átformálja a labdarúgást, és olyan szakemberek előtt nyitja meg az utat, mint Ronald Koeman, Luis Enrique, Laurent Blanc, Frank de Boer, Louis van Gaal, valamint Cruyff egykori csapatkapitánya, Pep Guardiola. És itt, Barcelonában tűnik fel az egyszerű tolmácsként kezdő José Mourinho is, aki idővel a cruyffi futballfilozófia „sötét angyalává” válik…

Jonathan Wilson alapos kutatómunkára támaszkodó, lebilincselően izgalmas könyve elsősorban a taktikáról szól, bemutatva, miként kovácsolta egységes szemléletté Cruyff és követőtábora a modern labdarúgás alapelveit. Az olvasó azonban nem csupán egyszerű taktikai útmutatót vehet a kezébe, hiszen a szerző különleges emberi sorsokat követ nyomon, és olyan edzői nagyságokat mutat be, akik Barcelonából indulva váltak a futballt átformáló forradalom főszereplőivé. Ez a könyv róluk, barátságukról, rivalizálásukról és adott esetben drámai bukásukról is szól. 

A sunderlandi születésű JONATHAN WILSON napjaink egyik legelismertebb futballszakírója, számos rangos szaklapba ír, emellett a The Blizzard című folyóirat alapító-főszerkesztője. Eddig tizenegy könyve jelent meg hazájában, amelyek közül a Futballforradalmak címűt Nagy-Britanniában 2009-ben az év futballkönyvének választották.

Rendelési link: https://bit.ly/3cpxH7l

Diego Pablo Simeone, „Cholo” (1970) játékosként 106 mérkőzésen lépett pályára az argentin labdarúgó-válogatottban, részt vett három világbajnokságon, nyert olimpiai ezüstérmet, valamint két aranyat a Copa Américán és egyet a Konföderációs Kupán. Futballozott hazájában, Olaszországban és Spanyolországban. Az Atlético Madriddal jutott csúcsra, amikor a csapat 1996-ban bajnok és Király Kupa-győztes lett.
Labdarúgó-pályafutását Argentínában akarta befejezni, a Racinghez szerződött, de még véget sem ért a 2005–2006-os idény, máris az együttes élére állt, szinte egyik napról a másikra lett edző.
A győzni akarásra, a motivációra és az őszinteségre épülő vezetési stílusával mindegyik csapatából képes volt kihozni a maximumot. Legfényesebb sikereit edzőként is az Atlético Madriddal érte el, megnyerték a bajnokságot, a Király Kupát, az Európa Ligát és az Európai Szuperkupát, döntőt játszottak a Bajnokok Ligájában.
Végigkövetve Simeone pályafutását, láthatóvá válik, hogyan vált első osztályú játékosból első osztályú edzővé – mint egy született nyertes. A Meccsről meccsre lapjain megismerkedhetünk azokkal az elvekkel, amelyek a magánéletében és a futballban vezérlik, és a módszereivel, melyekkel motiválni és irányítani tudja a rábízott csapatokat és képes a győzni akarást átültetni a játékosokba.
„Akkor hozom a legjobb formámat, amikor rosszul mennek a dolgok.”
„A mérkőzést nem az nyeri meg, aki jobban játszik, hanem az, aki biztosabb a dolgában.”

Rendelési link: https://bit.ly/3ekbkSM

Sporthasonlattal élve Magyarország 20. századi története minden kétséget kizáróan a kapufák és kényszerítők korszaka volt: választásainkat gyakran a kényszerpálya határozta meg, kiélezett pillanatokban, világháborúk, forradalmak, hatalmi harcok idején pedig többnyire kifelé pattant a labda, csakúgy, mint a labdarúgó-válogatott két legfontosabb mérkőzésén, az 1938-as és az 1954-es világbajnoki döntőn… 

De vajon miképpen kapcsolódott össze a magyar labdarúgás története a nagypolitika eseményeivel? Mit keresett az ünnepelt csatárcsillag kezében a fegyver a Tanácsköztársaság idején játszott válogatott mérkőzés csapatképén? Milyen bajnokságokat rendeztek az első világháborús orosz hadifogolytáborokban? Miért mutatkozott be Horthy Miklós angol meccsvendégeinek az ország legelső labdarúgójaként? Hogyan zajlott a magyar bajnokság Budapest ostromakor? Miért kellett elégetni két és fél millió postai bélyeget az 1954-es berni vb-döntő utolsó perceiben? Hogy viszonyult Kádár János, a Vasas egykori ifijátékosa a futballhoz? És hogyan nézték a Székelyföldön a magyar válogatott mérkőzéseit a nyolcvanas években?

A futball eleinte észrevétlenül, később egyre látványosabban kísérte a történelem eseményeit, szűrődött be a hétköznapi emberek mellett az ország sorsát alakító politikusok, állami vezetők világába is. Csillag Péter a 20. századi klasszikus magyar írók, költők futballt érintő írásait és tapasztalatait bemutató, Ady stoplisban című kötete után ezúttal a labdarúgás és a magyar történelem kapcsolatát igyekszik feltárni, a nagypolitika gócpontjait, kiemelkedő személyiségeit és sorsfordító eseményeit állítva a középpontba. A hol felemelő, hol szívszorító vagy éppen meghökkentő történeteket olvasva igazat adhatunk a megállapításnak: „A sportba csak ezért nem kell politikát vinni, mert benne van.” 

Rendelési link: https://bit.ly/3hMYQFb