Mások vére

Jean Blomart egy jómódú párizsi nyomdatulajdonos egyetlen fia. Selyemtapétás, kristálycsillárok fényétől ragyogó lakásukban is állandóan hallja a földszintről a nyomdagépek zúgását, és látja az ablakból a műhely fakó fényében a szedőgépek fölött görnyedő munkásokat. Jeant gyerekkora óta bűntudat gyötri kivételezett helyzete, kényelmes élete miatt. Egy napon szakít családjával, kitanulja a nyomdászmesterséget, és beáll munkásnak. Egy tragikus balesetet követően, melyben elveszíti egyik legjobb barátját, amiért önmagát okolja, arra a döntésre jut, hogy a továbbiakban megpróbálja kizárni életéből az érzelmeket. Retteg, ha közel kerül valakihez, akaratlanul is befolyásolni fogja annak életét, és a következményekért felelősséget kell vállalnia. 
Ekkor találkozik Hélène-nel, aki szinte minden tekintetben a szöges ellentéte. Őt elsősorban az érzelmei irányítják, fenntartások és megfontolások nélkül, szabadon akarja élni életét, szerelemre vágyik. Amikor Franciaország is belesodródik a háborúba, és Párizsba bevonulnak a németek, mindketten válaszút elé kerülnek…

A regényt sokáig a Résistance-ról, a II. világháborús francia ellenállásról szóló műként tartották számon, pedig cselekménye a húszas évek végétől a világháború közepéig tartó időszakot öleli fel, széles történelmi és társadalmi körképet adva Franciaországról és a háború felé tántorgó Európáról.
A felvillanó emlékekből összeálló, a bűntudat, a felelősség kérdése körül forgó regény felvonultatja az egzisztencializmus valamennyi fontos témáját: a sorsot, a lét abszurditását, a szabadságot, a társadalmi és politikai elköteleződést. Ugyanakkor egy csodálatos, egyszerre felemelő és tragikus szerelem krónikájaként is olvasható.

A Mások vérét Simone de Beauvoir 1941 októbere és 1943 májusa között, az események közvetlen hatása alatt írta egy kávéházi asztalnál – talán ebből is ered magával ragadó, nyers ereje, lendülete, lenyűgöző érzékletessége. A könyv, amely most a Jaffa Kiadó gondozásában jelenik meg először magyarul, újabb bizonyítéka annak, hogy szerzője egyszerre volt eredeti gondolkodó, egy újszerű filozófia jelentős képviselője és érzékeny, remek tollú regényíró.