Nagyanyáink útján

Beverly Hungry Wolf 1950. április 1-jén az Edward és Ruth Little Bear gyermekeként született az albertai Cardstonban, a 148. sz. Blood Indian Rezervátumban. Bár hagyományos amerikai őslakos környezetben nőtt fel, és tanulmányai elvégzése után visszatért a rezervátumba tanítani, saját bevallása szerint is a férjével, a német bevándorló felmenőkkel rendelkező Adolf Gutöhrleinnel (Hungry Wolf) kötött házassága után kezdett ténylegesen is foglalkozni ősei történetével. Népe idősebb asszonyaival készített interjúiból készült Ways of my Grandmothers című könyve 1980-ban jelent meg. Híres munkája még a Daughters of the Buffalo Women, illetve férjével közösen publikált Blackfoot Craftworker’s Book, Shadows of the Buffalo: A family Odyssey Among the Indians, Children of the Sun: Stories By and About Indian Kids. Beverly Hungry Wolfnak magyarul eddig – egy válogatásköteten kívül (Indián asszonyok bölcsessége) – nem jelent meg munkája.

A feketelábú törzsszövetség három nép, a szikszika (blackfeet), a kainai (blood) és a piikani (piegan) szövetsége. Nevüket valószínűleg a földtől feketére festett mokaszintalpjukról kapták, magukat ma nitsitapiinak, igazi népnek hívják. A fehér ember megjelenése előtt a Sziklás-hegység és az észak-nyugati préri határán bölényvadász életmódot folytattak. A kríktől 1730 táján szerzett lőfegyvereikkel sikeresen vették fel a harcot az akkor már nagy ménesekkel rendelkező komancsokkal (sosóni), flethedekkel, kutenájokkal, illetve később az amerikai terjeszkedés elől nyugatra vándorló különböző sziú és algonkin nyelveket beszélő törzsekkel. Az első értesülést róluk az 1754/55-ben náluk kitelelt Anthony Hendey-től kapjuk, az első részletes beszámolót pedig a Lewis és Clark expedíció adott róluk. Életmódjuk rekonstruálását Karl Bodmer és George Catlin festők, Walter McClintock fényképész és író, George Bird Grinnell, Clark Wissler és John C. Ewers antropológusok munkája segíti. Mivel törzsi területeik nagyobb része Kanadában volt és van, az ott élők 19. századi története részben máshogy alakult, mint az USA-ban több előnytelen szerződéssel rezervátumba kényszerített rokonaiké. Leghíresebb főnökük Varjúláb adott otthont az 1876 és 1881 között Kanadában élő Ülő Bikának és népének.

Beverly Hungry Wolf könyve a megjelenésekor újdonságnak és egyedinek számított. Mert egy amerikai őslakos írta. Egy amerikai őslakos nő. Egy amerikai őslakos nő a nők életéről – női szemmel. Ez a könyv ugyanis – bár körüllengi a vadnyugat történetének mitikus légköre – nem elsősorban a prérin musztángokon nyargalászó hős harcosokról szól, hanem az észak-amerikai síkságok asszonyainak mindennapi életéről. Ajánljuk azoknak, akik kíváncsiak a tipiállításra, bőrkikészítésre, a kőkori és a modern kultúra közötti idők valóban paleo receptjeire, a születésszabályozásra vagy a szellemtörténetekre. Első kézből olvashatjuk a szikszika nép meséit, összerakhatjuk a korábban több különböző műben szereplő mítoszaikat, teremtéstörténetüket – és ha a valóságos amazonokat keressük, itt a kríkkel és a sziúkkal harcoló Futó Sas és Undok Asszony személyében megleljük.