Hazatérsz

Myron Bolitart egy nyugalmasnak ígérkező napon rég eltűnt barátja, Win Lockwood keresi fel. Egy évtizede megoldatlan ügyről van szó: annak idején két hatéves kisfiút elraboltak New Jersey egyik fényűző negyedéből. Bár a váltságdíjat kifizették értük, és a hatóságokat is bevonták a nyomozásba, a gyerekek nem kerültek elő. Win egy névtelen e-mailt követve találja meg London egy lepukkant aluljárójában az egyik fiút, az immár kamasz Patricket – hogy aztán rögtön szem elől veszítse, és kezdetét vegye a gyilkos hajsza a brit alvilág legmélyebb bugyraiban. Patrick megmentésével azonban korántsem oldódnak meg a rejtélyek, ellenkezőleg, egyre szaporodnak…
Hol rejtegették a fiút ilyen hosszú ideig, és mi mindenre emlékszik abból a végzetes napból? Valóban az, akinek hiszik? Miért zárják el a szülei a külvilágtól? És persze a legfontosabb kérdés: mit tud a másik áldozatról, Rhysről?
A Hazatérsz világában senki és semmi nem az, aminek látszik. Ebben a torokszorítóan izgalmas krimiben Harlan Coben a tőle megszokott fekete humorral és mély emberismerettel göngyölíti fel egy sötét ügy szálait, ugyanakkor meghatóan és elgondolkodtatóan mesél barátságról, családról és arról, mit is jelent hazatérni.
SOK MINDENT EL LEHET MONDANI COBEN ÍRÁSMŰVÉSZETÉRŐL, DE A LEGJOBB BENNE A KÖVETKEZETESSÉGE. NEM CSUPÁN JÓ MINDEN REGÉNYE, HANEM EGYENESEN TÖKÉLETES. A HAZATÉRSZ IS ERRŐL TANÚSKODIK. – The Huffington Post
Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj legjobbjaiként tartják számon: könyveit negyven nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.

„A lépcső aljára érve Myron jobbra fordult. A gyerekek úgy kúsztak a sarok felé egymás hegyén-hátán, mint valami zombifilmben az élőhalottak, akik mind az egyetlen élő és ehető célpont után vetik magukat. Myron megindult a sarok felé. Gyerekek állták el az útját. Myron félrelökte őket. Többnyire fiúkat látott, de elszórtan néhány lány is akadt köztük. Mindannyian üres, zavart tekintettel meredtek rá, és kitartóan előretörekedtek.
– Hol van Zsír Gandhi? Hol van a két fiú abból a cellából?
Senki sem válaszolt. Egyre nyomakodtak és tülekedtek a sarok felé. Vajon egy ajtó lehetett ott, vagy…
Egy nyílás?
A gyerekek sorra tűntek el a betonba vájt üregben.”