Gyerekek póráz nélkül

Baba-mama magazinok olvasgatása közben lassan elfogja az embert bizonytalanság: vajon tényleg szüksége van a gyerekemnek babatérdvédőre? Tényleg szükségem van a víz hőmérsékletét is mérő fürdőkádalátétre? A gyerekkádban is használható gumibetű készletre? Nem lenne jó néha kikapcsolni a mobiltelefont? Valóban minden falatot mérlegelnem kell, ha felelős szülő szeretnék lenni? Otthon hagyhatom a kilencévesemet egyedül? Mikor engedhetem a fiamat először önállóan közlekedni? A bizonytalanság egyre nő, a médiából, a mindentudó barátoktól, az okleveles szakértőktől pedig árad a zaj, és lassan nem halljuk már saját józan eszünket, nem ismerjük saját válaszainkat!
Lenore Skenazy, A Világ Legrosszabb Anyukája ebben a könyvben azt tanácsolja, álljunk meg kicsit, vegyük elő és tegyük rendbe a gyereknevelés körül kialakult aggodalmakat. Vizsgáljuk meg ezeket történelmi távlatból, vessük össze a statisztikai mutatók száraz igazságaival, és ne fogadjuk el készpénznek a sok „jótanácsot” és (ál)információt, amelyeket kínálnak nekünk! A szerző logikus, temperamentumos, könnyed, humoros iránymutatásával új szempontokat kapunk. És lassan kiderül, hogy amit elengedhetetlennek gondoltunk, sokszor nem más, mint tömeghatás és társadalmi hisztéria…
„A fiam általános iskolájának ötödikesei minden évben elutaznak ottalvós kirándulásra egy természetvédelmi területre. A szülők pár héttel előtte összegyűlnek az iskola ebédlőjében, hogy meghallgassák, mit csomagoljanak, és mit fognak csinálni a gyerekek. – …esőkabátot, kalapot, kulacsot, szúnyogriasztót… – olvassa az igazgatóhelyettes a listájáról. Már olvassa egy ideje. – …naptejet, elemlámpát, fertőtlenítő törlőkendőt… – Tudom, hogy magának van elsősegélyvizsgája – mondja egy anyuka jelentkezés után –, de a többi tanárnak is? Egy másik anyuka is felteszi a kezét. – A gyerekeknek mindkét kirándulásra el kell menniük? És egy apuka: – Kapunk telefonszámot a táborhoz? Mindhárom kérdésre igennel válaszol, bár amikor rákérdeznek, beismeri, hogy a telefonszám csak a természetvédelmi terület recepcióján csörög. Egy újabb szülő megkérdezi, milyen messze van a legközelebbi baleseti rendelő. Az igazgatóhelyettes végül visszatereli a beszélgetést a kirándulásra, és bejelenti a legizgalmasabbat: – Este tábortűz lesz! Teremnyi szemöldök szalad a magasba. – Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a gyerekek nyolc méterre fognak ülni a tűztől – mondja gyorsan…”