Drogma

„Fehér alapon vörös betűk. Sokáig úgy éreztem, hogy a kíváncsiságom vezérel, ma már tudom, hogy az csupán eszköz volt. A fehér számomra a tisztaság, a belső béke jelképe. A tisztaságot és a belső békét azonban csak harccal és fájdalommal lehet elérni: ezt szimbolizálják a vörös betűk. Ez a könyv a lángolásról, a szenvedélyről, a hitről és a belső békéről szól. Korábbi változata – amelyet 8 évvel ezelőtt írtam – az életről vallott gondolataim durva megfogalmazása volt. Ez a bővített és átdolgozott új Drogma egy önkritikus, öniróniával teli könyv, sokkal érettebb írás, amelyben az is benne van, hogy hogyan lehet mindezeket megszerezni. Mindannyian függők vagyunk, mégpedig a félelmeinktől. Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik mindezt már megfogalmazták maguknak…”
A Drogma nem csak a szenvedélyről és a szenvedésről szól, hanem magáról a függésről. A „Narkósról”, aki lehet drog-, gyógyszer-, alkohol-, játék-, társ-, vagy akár Csernus-függő is… Arról, hogy mit lehet tenni, ha valaki végképp elveszítette a kontrollt, és zsákutcába kormányozta magát. A Drogma hét nap története.
Dr. Csernus Imre hét napjáé, amelyeken különös sorsok bontakoznak ki az olvasók előtt. Hét nap, amelynek eseményeihez dr. Csernus két egykori betege fűz megjegyzéseket – hol őszinte szeretettel, hol metsző cinizmussal. Hét nap, amelyeknek sikeréért újra és újra meg kell küzdeni. A Drogma ma már kultuszkönyv. Nyolc évvel ezelőtt született, mégis aktuálisabb, mint valaha. A szerző ezúttal tükröt tart önmaga elé, és a szöveghez fűzött kommentárjaiban kegyetlen őszinteséggel néz szembe egykori önmagával.