memoár
Jelen pillanatban nem a szűk tucatnyi bajnoki cím, a kupagyőzelmek, a világbajnoki cím, a számtalan egyéni elismerés tűnik a legelképesztőbb dolognak a pályafutásában, hanem az, hogy 23 évnyi játék után még mindig ugyanolyan zseniális kapus, és ugyanolyan győzeleméhség dolgozik benne.
Nem a Parmával és a Juventusszal aratott olasz és nemzetközi sikerek mondanak a legtöbbet róla mint sportemberről, hanem az, hogy élete első elveszített Bajnokok Ligája-döntője után olyan mély depresszióba zuhant, hogy egy éven át pszichológushoz járt, annyira megviselte a 2003-as vereség.
Nem az egészen elképesztő védések, hárított büntetők és a védelemnek adott magabiztosság miatt lesz örökké helye a Juventus-szurkolók szívében, hanem azért, mert amikor a csapatot 2006-ban kizárták az első osztályból, Buffon aláírt előszerződése ellenére nem igazolt a topcsapat Milanhoz, hanem vállalta a másodosztályt, a Serie B-t a torinóiakkal.
Nem a világbajnoki cím, az Eb-döntő és a válogatottban bemutatott számtalan bravúr miatt vallhatja magát szinte az egyetlen olasz labdarúgónak, akit világszerte szeretnek, hanem azért, mert Gigi Buffon egy végtelenül pozitív, barátságos, mindig sportszerű játékos, akit egyszerűen nem lehet nem kedvelni.
Ne azért olvasd el ezt a könyvet, mert Juventus-, esetleg Parma-szurkoló vagy, hanem azért, mert most testközelből ismerheted meg a világ tán valaha volt legjobb kapusát, Gianluigi Buffont, a Supermant.
Színművészeti főiskolás koromban történt velem, hogy nyaranta eljártam dolgozni, mert kellett a pénz, és színházba játszani nem hívott a kutya se, ezért az egyik nyáron az üvegesekhez álltam be cipekedni. Ők persze nem hitték el, hogy színésznek készülök. Vittük a nagy táblákat ide-oda, de ha emelni kellett, az erős és tapasztalt segédmunkások mellett én labdába sem rúghattam. Gúnyoltak is eleget: „A Művész Úr!” Na, majd én megmutatom! – gondoltam, és amikor a Mester utcai közgáz előtt állt meg az autó – ahová anyukám járt egykor, és nekem ő járt az eszemben –, én is a kocsi végébe álltam. Kezembe rakták a hatalmas üveglapokat, és én meggörnyedve elindultam a járókelők közt az ajtó felé. Néhány lépés után azonban kioldódott a madzag, ami a két számmal nagyobb munkásnadrágomat tartotta, és a gatya csúszni kezdett lefelé. Megállt a forgalom. A járókelők röhögőkoncertjét még ma is hallom…
Woody Allen régóta várt memoárját tartja kezében az olvasó, amelyben korunk egyik legmeghatározóbb filmes személyisége páratlan részletességgel, leplezetlen őszinteséggel és természetesen a tőle megszokott humorral idézi fel viharos életét.
Megismerhetjük a neves rendező brooklyni gyerekkorát és humoristaként végzett első munkáit, és bepillantást nyerhetünk a televíziózás hőskorába, amikor szövegíróként a műfaj legnagyobbjaival dolgozhatott együtt. A kezdeti nehézségek és a stand-up előadói korszak után Allen egy életre elkötelezte magát a film mellett, ahol aztán sikert sikerre halmozott. Az olvasó életteli és izgalmas beszámolót kap az első vígjátékok (köztük a Fogd a pénzt, és fuss!) készítéséről, majd a több mint hatvan évet átívelő, elképesztően termékeny pálya legjobb és legnehezebb pillanatairól. Szóba kerülnek a nagy klasszikusok, köztük az Annie Hall, a Manhattan, a Hannah és nővérei, egészen a legutóbbi évtizedek alkotásaiig. És persze nem maradhatnak ki a házasságok, a szerelmek, a híres barátok, a jazz, a könyvek és a színdarabok sem. A számtalan felidézett anekdotából sok minden kiderül a mester félelmeiről és hibáiról, de emlékei közt szemezgetve a szerző azokra is sort kerít, akiket szeretett, akikkel együtt dolgozott, és akiktől tanult.
A filmtörténet élő klasszikusának végtelenül szórakoztató, meghökkentően őszinte, gazdag és szellemes emlékiratában az olvasó megtalál mindent, amit tudni szeretett volna Woody Allenről – de sosem merte megkérdezni…
1986-ban Paul Newman és legközelebbi barátja, Stewart Stern forgatókönyvíró ambiciózus projektbe kezdett. Stern felkereste Newman családtagjait, barátait és közeli munkatársait, és interjúkat készített velük a színész életéről, majd Newman is elmesélte a saját nézőpontját a történetről. Az egyetlen kikötés az volt, hogy bárki, aki megszólal, legyen teljesen őszinte. A kikötés magára Newmanre is vonatkozott. Öt évig dolgoztak a projekten.
Az eredmény egy rendkívüli memoár, a szokásos sztáréletrajzoktól eltérően irodalmi igényességgel, izgalmasan megírt szöveg, több ezer oldalnyi interjúátiratból összeszerkesztve. Newman hangja rendkívül erőteljes: hol vicces, hol fájdalmas, de legfőképpen és mindenekelőtt kegyetlenül őszinte. A további hangok – gyermekkori barátok, bajtársak a haditengerészetnél, családtagok, filmes és színházi munkatársak, mint például Tom Cruise, George Roy Hill, Martin Ritt vagy John Huston – gazdagítják, színesítik és kontextusba helyezik Newman történetét.
Newman ragyogó részletességgel mesél traumákkal teli gyermekkoráról, tinédzserkori bizonytalanságáról, fiatalkori kudarcairól a nőkkel, sztárrá válásáról, korai riválisairól (Marlon Brando és James Dean), első házasságáról, alkoholizmusáról, Scott fia haláláról, és arról a vágyáról, hogy lányai megértsék az igazságot apjukkal kapcsolatban. A könyv talán legmegindítóbb része a Joanne Woodwarddal való kapcsolatáról szól – egymás iránti mélységes szeretetükről, és arról, ahogyan Joanne intellektuálisan, érzelmileg és érzékileg is formálta férjét, miközben minden helyzetben támaszt nyújtott neki.
Az Egy hétköznapi ember különleges élete kitárulkozó és önelemző, szeretetteljes és őszinte, összetett és mély írás, amely új fényben tárja elénk korunk egyik legnagyobb filmsztárját, az embert, akit sokan csodáltak, de kevesen ismertek.
„Szerettem volna papírra vetve helyükre tenni a dolgokat, megtépázni a fejemre nőtt legendát, leszámolni néhány mítosszal, és távol tartani a piranhákat. Dokumentálni akartam életemet ezen a planétán, lehetőleg a pontosság igényével. Mert mindaz, amit eddig leírtak rólam, a közelében sem jár a valóságnak.
Ez az egyetlen célom ezzel a könyvvel.”
– Paul Newman
PAUL NEWMAN színész, rendező, autóversenyző és vállalkozó volt. Tízszer jelölték Oscar-díjra, A pénz színe című filmért meg is kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrot. Számos más díjat is nyert, köztük egy BAFTA-díjat, három Golden Globe-díjat, egy Screen Actors Guild-díjat, egy Primetime Emmy-díjat, megkapta a Cecil B. de Mille-életműdíjat és a Jean Hersholt Humanitárius díjat. Játszott többek közt A svindler, a Hud, a Bilincs és mosoly, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, A nagy balhé, Az ítélet, a Mr. és Mrs. Bridge, a Senki bolondja, A kárhozat útja című filmekben, valamint ő adta a Disney Pixar Verdák című filmjében Doc Hudson hangját. Autóversenyzőként Newman számos nemzeti bajnokságot nyert, hetvenévesen bekerült a Guinness-rekordok könyvébe mint a legidősebb férfi, aki hivatalos autóversenyen győzött, és osztályában az első helyen végzett a Daytona Beach-i Rolex 24 versenyen. Politikai aktivistaként és humanitáriusként közel 1 milliárd dollárt gyűjtött és adományozott számos jótékonysági szervezetnek. Newmannek hat gyermeke született, és ötven évig élt házasságban Joanne Woodward Oscar-díjas színésznővel. Nyolcvanhárom évesen, 2008-ban halt meg.
„Igenis nagyon sok ember fellélegzett, amikor mint Illetékes kimondtam azokat a dolgokat, amelyeket más nem mert kimondani. És még azt is mondom, hogy egyáltalán nem tartom magam ezért bátornak, csak nem tehettem mást. Nem engedte a szerep!”
Koltai Róbert
Tudja ön, kedves Olvasó, mi a poén? Koltai Róbert szerint „az, ahogy a pillanatot tudja az ember használni, kihasználni, eltartani magától, vagy ahogy akár a legdrámaibb helyzetben – mert biza az is poén! – plasztikusan odaadni egy kifeszített másodpercet a nézőnek.” Nos, ugye nem erre gondolt? A szerző szerint viszont „a nevetés már csak hab a tortán”. De hát minket nem ver át a bakter úr, jól tudjuk, hogy az ő humortortái milyen habosak, mi pedig csak tömjük magunkba évtizedek óta ezt az isteni édességet, sokszor egészen addig, amíg meg nem fájdul tőle a hasunk.
Koltai Róbert színes válogatást tár elénk híres jeleneteiből, ismert és kevésbé ismert történeteiből, paródiáiból, amelyek a kabarétörténelem egyik legmeghatározóbb figurájává tették – s amelyek most olvashatóak először kötetben. Kedélyesen sztorizgat a rögtönzésekről, eleven humorral idézi fel, hogyan tréfálták meg egymást a kollégákkal a színházi előadás alatt, a szünetben, a büfében vagy bárhol, ahol csak lehetett. A vicces elbeszélések között bár akad kínos és megható is, de kivétel nélkül szórakoztatóak.
Az én kabarém végigveszi Koltai fél évszázados karrierjének legsikeresebb alakításait is, amelyekből mindannyian rengeteget fel tudnánk sorolni Csocsótól Gyuszi bácsin és Ámbár tanár úron át a Simabőrű hangjáig. De jobb, ha nem egymás szavába vágva tesszük ezt, mert még Illetékes elvtárs ránk rivall: „Ne beszéljünk egyszerre!”
Világsztár, de leginkább ember. Giorgio Chiellini nem csupán zseniális középhátvéd, a Juventus és az olasz válogatott csapatkapitánya, de egyben férj, családapa, gyermek és testvér is. A róla szóló könyv több, mint életrajz: a Juve korszakos labdarúgójának személyisége úgy tárul fel az olvasók előtt, ahogyan még soha nem láttuk. Giorgio mesél benne Chielliniről, Chiellini pedig titkokat árul el Giorgióról. A sportoló nem tagadja jellemének árnyoldalait, gyengeségeit és hibáit, miközben megmutatja erejét, szenvedélyességét és derűjét is. És a kötet vallomásaiból kirajzolódó kép éppolyan karakteres, mint Chiellini játéka a futballpályán.
A könyvet olvasva szinte testközelből követhetjük a pályán történteket, melyek olykor talán durvák, de soha nem alattomosak. Egy igazi fejlődésregényt tart kezében az olvasó, amelyben egyszerre ismerjük meg az ellenfelek hangoskodását és a barátok őszinte szeretetét. Leginkább azonban magát a világklasszis futballistát: Giorgio Chiellinit.
Bátor, gyönyörű és punk
Az Ez van az őszinte, lélekkel teli történetmesélés és a lenyűgöző látványvilág keveréke. Soha nem látott fényképekkel, egyedi illusztrációkkal és rajongók által készített művészeti installációkkal tarkítva tárja elénk egy lázadó sokszínű portréját. A ragyogásban, mocsokban és dicsőségben gazdag részletekkel teli könyv újrateremti az 1970-es évek New Yorkjának belvárosát, ahol a Blondie a Ramones-zal, a Televisionnel, a Talking Heads-zel, Iggy Poppal és David Bowie-val szerepelt együtt. Végigjárhatjuk Debbie-vel az utat a kereskedelmi sikerektől a heroinfüggőségig, partnere, Chris Stein súlyos betegségétől a szívszorító csődön és a Blondie felbomlásán át a több mint harminc filmet magába foglaló, sokrétű színészi karrierjéig, a lenyűgöző szólókarrierig és a zenekar diadalmas visszatéréséig, valamint a környezetvédelem és az LMBTQ-jogok melletti fáradhatatlan kiállásáig. Az Ez van mozivászonra kívánkozó történet egy nőről, aki saját útját választotta, és mércét állított a nyomdokaiba lépő művésznemzedék számára.
A könyv mámorító keveréke a szórakoztató, sokkoló, megindító, humoros és revelatív részleteknek, amelyeket tovább színesít jó néhány különleges személyiség beszámolója, akikkel Debbie az évek során együttműködött – Andy Warholtól Jean-Michel Basquiaton át David Cronenbergig és John Watersig.
Debbie Harry zenész, színész, aktivista, a New York-i menőség megtestesítője. A Blondie frontembereként zenésztársaival olyan új hangzást alakított ki, amely egyesítette a rock, a punk, a disco, a reggae és a hiphop világát, megalkotva minden idők legkedveltebb popdalait. Múzsaként az elmúlt négy évtized legmerészebb művészeivel dolgozott együtt. Kultúránkra gyakorolt hatásának mértéke csak ahhoz mérhető, amilyen elszántan óvta a nyilvánosságtól magánéletét – egészen mostanáig.
A rendszeresen vezetett hajónapló alapján írt könyv olvasója nem csupán a föld körüli szólóvitorlázás egyedülálló kalandját élheti át, de bepillantást kaphat bolygónk sokszínű világába is a karib-tengeri konyhától kezdve a galápagosi állatvilágon át egészen a jemeni kalózzónáig. És a kötetből persze az is kiderül: Méder Áron nem hőstettre készült, csupán szeret vitorlázni, és kedveli az effajta szélsőségesen minimalista életet, amelynek előnye a friss hal, hátránya pedig, hogy nagyobb házibuli nem szervezhető…
És most valami egészen más… A főszereplő azonban ezúttal is az ismert brit komikus és színész, John Cleese, aki közel húsz éven át volt vendégprofesszor az egyik leghíresebb amerikai egyetemen, a Cornellen. A könyv fejezetei egytől egyig Cleese tanári köpenyéből bújtak elő: az előadásokat, beszélgetéseket, esszéket tartalmazó gyűjtemény felidézi Cleese tanári pályafutásának legjobb pillanatait, és hűen tükrözik a színész széles intellektuális érdeklődését.
Cleese professzor 1999-től kezdődően osztotta meg gondolatait a diákokkal és a civil érdeklődőkkel a forgatókönyvírástól kezdve a valláson át egészen az orvostudományig. A vezetésével zajló, hallatlanul népszerű workshopok, filmelemzések százakat vonzottak az egyetem előadótermeibe. Tartott prédikációt a Sage-kápolnában, narrátorként működött közre Prokofjev Péter és a farkas című szimfonikus meséjében, szemináriumokat tartott a forgatókönyvírásról, kutatókkal konzultált, előadott pszichológiáról, az emberiség fejlődéséről és az élet értelméről. Cleese tanár úr óráiból szemezgetve a kötetben helyet kapott a William Goldman forgatókönyvíróval folytatott beszélgetés, a kreatív gondolkodásról szóló előadás, illetve a Brian életét elemző elmélkedés, de olvashatunk az arcfelismerés nehézségeiről, a csoportdinamikáról és a hírnévről is.
A könyvben John Cleese nem csupán legendás humorát villantja fel: a szövegek mögött felsejlik a színész tudósi énje, az egész pályáját meghatározó szellemisége és intelligenciája. A filmekben régóta csodálhatjuk zsenijét – most megtudhatjuk, milyen lebilincselő tud lenni a katedrán is.
JOHN CLEESE komikus, színész, producer és rendező, a Cornell Egyetem vendég előadója. A Monty Python-csoporttal lett világhírű, később számos nagy sikerű televíziós sorozatban (Waczak szálló) és filmben (A hal neve: Wanda; James Bond: A világ nem elég; Harry Potter és a bölcsek köve) is játszott. A Cambridge-i Egyetemen szerzett jogi mesterdiplomát, és tiszteletbeli doktora a St. Andrews Egyetemnek, amelynek évekig rektora is volt.
Koltai Róbert már könyve bevezetőjében megrémiszt minket: „valószínűleg ez a könyv lesz az utolsó, amelyben visszaemlékezem elmúlt évtizedeimre, pályatársaimra, barátaimra”. Nyilván ez is valami tréfa lesz – gondolhatja az olvasó. Nehéz ezt a kijelentést komolyan venni olyasvalakitől, aki ilyen élvezettel, sajátos ízzel mesél a színészetről – erről a „féltékeny szakmáról” –, a barátokkal, kollégákkal átélt kalandokról, mint ő.
Legújabb könyvét olvasva olyan érzésünk támadhat, mintha egy Koltai-filmet néznénk: a jeleneteket a tőle megszokott humorral, átéléssel vagy a helyzethez, a mondandóhoz illő komolysággal írja le, megelevenednek előttünk a lendületében és érzelmi töltetükben hullámzó események. Hibáiról is őszintén beszél, s olyan részleteket tár elénk, amelyeket máshol hiába keresnénk: megtudhatjuk, ki ihlette az Illetékes elvtárs jellegzetes szájtartását, melyik filmjének szánta a Szobaasszony, gyere haza! címet, és hogy ki volt rá a legnagyobb hatással a színésszé válásban. Elárulja, mit profitált a karanténból, mi a színészszakma „rákfenéje”, hogyan kapta meg Kálmán bácsi szerepét a Drága örökösökben, és miért szeretné kipróbálni, milyen macskának lenni.
Csak olvasunk és lapozunk, kuncogunk és bámulunk, az idő szalad, és a könyv végén elégedetten nyugtázzuk, hogy – akárcsak az előzőeknél – remekül szórakoztunk. Majd némi elégedetlenséggel ocsúdunk fel: Máris vége? Na, ne… Mesélj még, Gyuszi bácsi! Vagy bakter úr vagy Naftalin… mindegy, melyik szerepben, csak folytasd!
Emily Ratajkowskit híres modellként és színésznőként, politikai aktivistaként, vállalkozóként és globális közösségi médiajelenségként tartottuk számon, aki huszonegy évesen egyszerre keltett elismerést és felháborodást világszerte, amikor provokatívan megmutatta testét, felvállalva a megalkuvás nélküli feminista szerepét. Most íróként ismerhetjük meg. Megtudhatjuk, hogyan változott a gondolkodása arról, miként válnak árucikké a nők a nyugati kultúrában.
A testem személyes felfedezőút. Végigvezet a szexualitás, a hatalom és a feminizmus labirintusán. Elemzi, hogyan bánnak a férfiak a nőkkel, és a nők hogyan fedik el racionális magyarázatokkal annak valódi okát, hogy miért fogadják el ezt a bánásmódot. Ratajkowski esszéi saját életének pillanatait örökítik meg, miközben feltárják, hogyan fetisizálja a nyugati kultúra a női szépséget, és miként veti meg a női szexualitást, amelynek egyébként a megszállottja. Első kézből olvashatunk tudósítást arról, milyen perverz folyamatok irányítják a divatipart és a filmvilágot, és milyen széles valójában a beleegyezés és a visszaélés között húzódó szürke zóna.
Árnyalt, szenvedélyes és kritikus – A testem egy bátorsággal és intelligenciával bőségesen megáldott nő írói bemutatkozása.
EMILY RATAJKOWSKI szerepelt több tévésorozatban, videóklipben és mozifilmben, többek között David Fincher Holtodiglan című filmjében. Számtalan magazin címlapján megjelent, és a világ leghíresebb márkáinak divatbemutatóin lépett fel, a Marc Jacobstól a Miu Miuig. A New York magazinnak 2020-ban írt esszéjét (Buying Myself Back – Visszavásárolom magam) huszonnégy óra alatt több mint egymillióan olvasták, és az év legolvasottabb cikke lett a magazinban. A testem az első könyve.
Steve Jones modern dickensi regénye a nyugat-londoni Hammersmith és Shepherd’s Bush utcáin kezdődik, ahol egy magányos, elhanyagolt, de leleményes srác éli a piti tolvajok életét, mígnem egy nap David Bowie és a Roxy Music glam rockja új életcélt nem ad neki. Így emelkedik fel a rongyos punkok első generációja, amelyet Malcolm McLaren és Vivienne Westwood vesznek a szárnyaik alá.
A Lonely boyban Steve vall fájdalmáról, amiért nem ismerhette igazi apját, mesél bántalmazó mostohaapjáról, és arról, hogyan mentette meg a zene és a divat iránti érdeklődése attól, hogy rendőrségi fogdákban és börtönökben töltse a fél életét. Végigkalauzolja az olvasót a 70-es évek elejének lepukkant Kings Roadjától a Sex Pistolsig, a punk rockig, az „Anarchy in the UK” és a Never Mind the Bollocks… felvételéig. Felidézi a hírhedt interjút Bill Grundy Today című műsorából, amely az újságok címlapjára repítette a „mocsok és düh” kultúráját, és a brit köztudatba emelte a punkot. Részletesen tárgyalja az önkéntes New York-i és Los Angeles-i száműzetés, az alkohol-, heroin- és szexfüggőség éveit, amelyből végül győztesen került ki, hogy színészként és rádiós műsorvezetőként szerezzen magának új elismerést.
A Lonely boy egy valószínűtlen gitárhős története, aki a Sex Pistolsszal felforgatta a huszadik századi kultúrát, és társadalmi forradalmat indított el.
