Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Termékek Menü

Koltai Róbert

Rendezés:
Nézet:
Szerző: Koltai Róbert

Színművészeti főiskolás koromban történt velem, hogy nyaranta eljártam dolgozni, mert kellett a pénz, és színházba játszani nem hívott a kutya se, ezért az egyik nyáron az üvegesekhez álltam be cipekedni. Ők persze nem hitték el, hogy színésznek készülök. Vittük a nagy táblákat ide-oda, de ha emelni kellett, az erős és tapasztalt segédmunkások mellett én labdába sem rúghattam. Gúnyoltak is eleget: „A Művész Úr!” Na, majd én megmutatom! – gondoltam, és amikor a Mester utcai közgáz előtt állt meg az autó – ahová anyukám járt egykor, és nekem ő járt az eszemben –, én is a kocsi végébe álltam. Kezembe rakták a hatalmas üveglapokat, és én meggörnyedve elindultam a járókelők közt az ajtó felé. Néhány lépés után azonban kioldódott a madzag, ami a két számmal nagyobb munkásnadrágomat tartotta, és a gatya csúszni kezdett lefelé. Megállt a forgalom. A járókelők röhögőkoncertjét még ma is hallom…

3.990 Ft 3.192 Ft
Szerző: Koltai Róbert

„Igenis nagyon sok ember fellélegzett, amikor mint Illetékes kimondtam azokat a dolgokat, amelyeket más nem mert kimondani. És még azt is mondom, hogy egyáltalán nem tartom magam ezért bátornak, csak nem tehettem mást. Nem engedte a szerep!” 

Koltai Róbert

Tudja ön, kedves Olvasó, mi a poén? Koltai Róbert szerint „az, ahogy a pillanatot tudja az ember használni, kihasználni, eltartani magától, vagy ahogy akár a legdrámaibb helyzetben – mert biza az is poén! – plasztikusan odaadni egy kifeszített másodpercet a nézőnek.” Nos, ugye nem erre gondolt? A szerző szerint viszont „a nevetés már csak hab a tortán”. De hát minket nem ver át a bakter úr, jól tudjuk, hogy az ő humortortái milyen habosak, mi pedig csak tömjük magunkba évtizedek óta ezt az isteni édességet, sokszor egészen addig, amíg meg nem fájdul tőle a hasunk.

Koltai Róbert színes válogatást tár elénk híres jeleneteiből, ismert és kevésbé ismert történeteiből, paródiáiból, amelyek a kabarétörténelem egyik legmeghatározóbb figurájává tették – s amelyek most olvashatóak először kötetben. Kedélyesen sztorizgat a rögtönzésekről, eleven humorral idézi fel, hogyan tréfálták meg egymást a kollégákkal a színházi előadás alatt, a szünetben, a büfében vagy bárhol, ahol csak lehetett. A vicces elbeszélések között bár akad kínos és megható is, de kivétel nélkül szórakoztatóak.

Az én kabarém végigveszi Koltai fél évszázados karrierjének legsikeresebb alakításait is, amelyekből mindannyian rengeteget fel tudnánk sorolni Csocsótól Gyuszi bácsin és Ámbár tanár úron át a Simabőrű hangjáig. De jobb, ha nem egymás szavába vágva tesszük ezt, mert még Illetékes elvtárs ránk rivall: „Ne beszéljünk egyszerre!”

3.999 Ft 3.199 Ft
Szerző: Koltai Róbert

Színművészeti főiskolás koromban történt velem, hogy nyaranta eljártam dolgozni, mert kellett a pénz, és színházba játszani nem hívott a kutya se, ezért az egyik nyáron az üvegesekhez álltam be cipekedni. Ők persze nem hitték el, hogy színésznek készülök. Vittük a nagy táblákat ide-oda, de ha emelni kellett, az erős és tapasztalt segédmunkások mellett én labdába sem rúghattam. Gúnyoltak is eleget: „A Művész Úr!” Na, majd én megmutatom! – gondoltam, és amikor a Mester utcai közgáz előtt állt meg az autó – ahová anyukám járt egykor, és nekem ő járt az eszemben –, én is a kocsi végébe álltam. Kezembe rakták a hatalmas üveglapokat, és én meggörnyedve elindultam a járókelők közt az ajtó felé. Néhány lépés után azonban kioldódott a madzag, ami a két számmal nagyobb munkásnadrágomat tartotta, és a gatya csúszni kezdett lefelé. Megállt a forgalom. A járókelők röhögőkoncertjét még ma is hallom…

Azóta is gyakran érzem magam így az életben, a színpadon vagy a kabaréban: Mindkét kezemmel fogom a nehéz üvegtáblákat, vigyázok, hogy el ne törjenek, miközben a gatyám lassan a bokámra csúszik, és kilátszik az ülepem.

Koltai Róbert

Az idén 75 éves Koltai Róbert a Sose halok meg? című könyvében vall önmagáról, a világról és „szenvedélyes létezési formájáról”, a színészetről. Arról az ötven évről, amit színészként, rendezőként a színpadon töltött. Felidézi azokat a szerepeket, amelyek „pofon csapták”, és igazi színésszé tették, olyanná, aki egyik pillanatban sír, a másikban nevet. Visszaemlékezik a gyerek- és iskoláskorára, a főiskolai éveire, a kaposvári évekre, ahol minden elkezdődött a mára már legendává vált Csiky Gergely Színháznál. Aztán a folytatásra. Filmekre és színdarabokra, kudarcokra és sikerekre, pályatársakra és példaképekre, barátokra és szerelmekre. Teszi mindezt kifogyhatatlan energiával, vérbeli színészhez méltó beleéléssel és életörömmel, hol harsányabb, hol finomabb, de mindig ellenállhatatlan humorral. A kötet végén található képmelléklet fotóin pedig életre kelnek az olvasottak, és alakot kapnak az érzelmek.

Rendelési link: https://bit.ly/3ctYTBQ

2.490 Ft