Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Termékek Menü

Kosztolányi Dezső

Rendezés:
Nézet:

Kosztolányiról írtak már nem egy vaskos monográfiát, de a híres nyugatos alkotóról kialakult képünket most mégis jelentősen átrajzolhatja néhány levél. 
Nemrégiben ugyanis felbukkant egy jelentős Kosztolányi-dokumentumegyüttes a költő életének utolsó szakaszából. A kéziratok a költő utolsó szerelméhez, Radákovich Máriához kapcsolódnak. A férjezett asszonyhoz írt levelek szerkesztett változatai korábban ugyan megjelentek – azonban az eredetiek és azok, melyeket Mária írt Kosztolányinak, még nem. 
Hogy miért érdekes ez? Azért, mert Radákovich Máriáról, a tízéves gyermekét nevelő anyáról eddig szinte semmit nem tudtunk, pedig Kosztolányi kész lett volna feladni a házasságát miatta, és úgy érezte, ez a szerelem még halálos betegségére is gyógyulást hozhat. Máriáról annyit tudunk, hogy Kosztolányi szerelmes volt belé, és írt hozzá egy verset, költői pályája egyik legjelentősebb darabját, a megcsalt Kosztolányiné pedig egy dühös levelet, amelyben „szerencsétlen, tájékozatlan lúd”-nak nevezte riválisát. Kosztolányi mindent fel akart adni a szerelem hevében – de kiért is? 
Radákovich Mária hús-vér nő volt, Kosztolányi előtt is, Kosztolányi után is. Volt saját élete, férje, akitől a költő annyira félt, hogy még a sötétítőfüggönyöket is behúzta házuk ablakain – e könyvből az is kiderül, miért. Kosztolányit is jobban megértjük, ha megismerjük azt a nőt, akit szeretett. 
A kutatás egy pontján azonban kiderült, hogy Kosztolányinak a felesége és Mária mellett volt egy harmadik kapcsolata is. Ez a rejtélyes viszony húsz évig tartott, tehát közel annyi ideig, mint a költő házassága Harmos Ilonával. Bennfentes szemtanúk véleménye szerint pedig éppen ez a titkos kapcsolat segített Kosztolányinak túlélni a házasságban eltöltött éveket. Ráadásul Kosztolányi egyik legismertebb regényének ihletője is ő.
Ez a kötet róluk szól, a Kosztolányit élete végén körülvevő nőkről. Ha nem lettek volna ők, Kosztolányi sem vált volna azzá a kiemelkedő irodalmi nagysággá, akit ma ismerünk.

BÍRÓ-BALOGH TAMÁS a rá jellemző olvasmányossággal, mégis sziporkázó szellemességgel, alapos szakmaisággal mutatja be Kosztolányi Dezső életének legutolsó korszakát, amelyről eddig úgy hittük, hogy mindent tudunk. De elképzelhető, hogy e pillanatig csak „éjen és homályon át” láttuk, most viszont teljes fényben.

3.999 Ft 3.199 Ft

„Költő, író egyetlen mondanivalója az élet a maga ezerszínű és ezerhangú gazdagságában..." - vallja Kosztolányi. Éppen ez a sokféleség, a témák, műfajok, hangulatok, stílusok változatossága a legfőbb értéke és varázsa a Mindent bevallhatok című kötetnek, amely az írói életmű ritkaság- és újdonságszámba menő darabjait gyűjti egybe.

Tárcákat, vallomásokat Kosztolányi tollából, zöld tintával írva, a világ dolgairól, saját életéről, mindennapjairól. Körkérdésekre adott válaszait, amelyekben gyakran egy banális felvetés kapcsán mond el minden titkot, amit tudni és érezni érdemes, például a női ideálról vagy éppen a házasságról. Beszélgetéseket, interjúkat alkotásról, ihletről, művészetről, irodalomról. A feleség, Harmos Ilona, és a fiú, Kosztolányi Ádám visszaemlékezéseit.

A kötetből árnyaltan, érzékletesen rajzolódik ki a sokoldalú. halhatatlanná lett művész és az esendő, halandó ember portréja. Egész élete az olvasó elé tárul, kisiskolás korától, első irodalmi szárnypróbálgatásától kezdve egészen a haláláig. Őszintén vall önmagáról, büszkén vállalja önmagát: „Vagyok, ami vagyok." És arról, hogy kicsoda is ő valójában. Olyan apró-cseprő, hétköznapi dolgokat, amelyek azt bizonyítják, hogy kijelentésével ellentétben az író nem csak papíron él. Hiszen kiderül, hogy mielőtt vegetáriánus lett, a kedvenc étele a borjúpörkölt volt túrós csuszával, vagy negyven cigarettát elszív naponta, töméntelen feketekávét iszik, és hogy ihletet merítsen, az íróasztalán álló illatszeres üvegcséket szagolgatja. És különféle tréfákat eszel ki barátai ugratására.

Sarkos véleményt formál súlyos erkölcsi kérdésekről, társadalmi problémákról is, a háborúról, bevezet írói módszerébe, megfogalmazza, mi a jó költészet és irodalom: az, amit a költő olyan kedvteléssel űz, mint ahogy csókolódzik. Bármit vizsgál, remek megfigyelőként éles szemmel látja és láttatja a lényeget, és ha humorral is, de mindig metsző pontossággal önti szavakba. Mert tudva tudja, a szó, az irodalom tett, szavakkal játszani annyi, mint magával az élettel játszani. „A szavak... oroszlánok, melyek már óriásokat is széttéptek." Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Mindent bevallhatok című kötet.

3.490 Ft 2.792 Ft

Kosztolányiról írtak már nem egy vaskos monográfiát, de a híres nyugatos alkotóról kialakult képünket most mégis jelentősen átrajzolhatja néhány levél. 
Nemrégiben ugyanis felbukkant egy jelentős Kosztolányi-dokumentumegyüttes a költő életének utolsó szakaszából. A kéziratok a költő utolsó szerelméhez, Radákovich Máriához kapcsolódnak. A férjezett asszonyhoz írt levelek szerkesztett változatai korábban ugyan megjelentek – azonban az eredetiek és azok, melyeket Mária írt Kosztolányinak, még nem. 
Hogy miért érdekes ez? Azért, mert Radákovich Máriáról, a tízéves gyermekét nevelő anyáról eddig szinte semmit nem tudtunk, pedig Kosztolányi kész lett volna feladni a házasságát miatta, és úgy érezte, ez a szerelem még halálos betegségére is gyógyulást hozhat. Máriáról annyit tudunk, hogy Kosztolányi szerelmes volt belé, és írt hozzá egy verset, költői pályája egyik legjelentősebb darabját, a megcsalt Kosztolányiné pedig egy dühös levelet, amelyben „szerencsétlen, tájékozatlan lúd”-nak nevezte riválisát. Kosztolányi mindent fel akart adni a szerelem hevében – de kiért is? 
Radákovich Mária hús-vér nő volt, Kosztolányi előtt is, Kosztolányi után is. Volt saját élete, férje, akitől a költő annyira félt, hogy még a sötétítőfüggönyöket is behúzta házuk ablakain – e könyvből az is kiderül, miért. Kosztolányit is jobban megértjük, ha megismerjük azt a nőt, akit szeretett. 
A kutatás egy pontján azonban kiderült, hogy Kosztolányinak a felesége és Mária mellett volt egy harmadik kapcsolata is. Ez a rejtélyes viszony húsz évig tartott, tehát közel annyi ideig, mint a költő házassága Harmos Ilonával. Bennfentes szemtanúk véleménye szerint pedig éppen ez a titkos kapcsolat segített Kosztolányinak túlélni a házasságban eltöltött éveket. Ráadásul Kosztolányi egyik legismertebb regényének ihletője is ő.
Ez a kötet róluk szól, a Kosztolányit élete végén körülvevő nőkről. Ha nem lettek volna ők, Kosztolányi sem vált volna azzá a kiemelkedő irodalmi nagysággá, akit ma ismerünk.

BÍRÓ-BALOGH TAMÁS a rá jellemző olvasmányossággal, mégis sziporkázó szellemességgel, alapos szakmaisággal mutatja be Kosztolányi Dezső életének legutolsó korszakát, amelyről eddig úgy hittük, hogy mindent tudunk. De elképzelhető, hogy e pillanatig csak „éjen és homályon át” láttuk, most viszont teljes fényben.

Rendelési link: https://bit.ly/37JUFVZ

2.490 Ft

„Költő, író egyetlen mondanivalója az élet a maga ezerszínű és ezerhangú gazdagságában..." - vallja Kosztolányi. Éppen ez a sokféleség, a témák, műfajok, hangulatok, stílusok változatossága a legfőbb értéke és varázsa a Mindent bevallhatok című kötetnek, amely az írói életmű ritkaság- és újdonságszámba menő darabjait gyűjti egybe.

Tárcákat, vallomásokat Kosztolányi tollából, zöld tintával írva, a világ dolgairól, saját életéről, mindennapjairól. Körkérdésekre adott válaszait, amelyekben gyakran egy banális felvetés kapcsán mond el minden titkot, amit tudni és érezni érdemes, például a női ideálról vagy éppen a házasságról. Beszélgetéseket, interjúkat alkotásról, ihletről, művészetről, irodalomról. A feleség, Harmos Ilona, és a fiú, Kosztolányi Ádám visszaemlékezéseit.

A kötetből árnyaltan, érzékletesen rajzolódik ki a sokoldalú. halhatatlanná lett művész és az esendő, halandó ember portréja. Egész élete az olvasó elé tárul, kisiskolás korától, első irodalmi szárnypróbálgatásától kezdve egészen a haláláig. Őszintén vall önmagáról, büszkén vállalja önmagát: „Vagyok, ami vagyok." És arról, hogy kicsoda is ő valójában. Olyan apró-cseprő, hétköznapi dolgokat, amelyek azt bizonyítják, hogy kijelentésével ellentétben az író nem csak papíron él. Hiszen kiderül, hogy mielőtt vegetáriánus lett, a kedvenc étele a borjúpörkölt volt túrós csuszával, vagy negyven cigarettát elszív naponta, töméntelen feketekávét iszik, és hogy ihletet merítsen, az íróasztalán álló illatszeres üvegcséket szagolgatja. És különféle tréfákat eszel ki barátai ugratására.

Sarkos véleményt formál súlyos erkölcsi kérdésekről, társadalmi problémákról is, a háborúról, bevezet írói módszerébe, megfogalmazza, mi a jó költészet és irodalom: az, amit a költő olyan kedvteléssel űz, mint ahogy csókolódzik. Bármit vizsgál, remek megfigyelőként éles szemmel látja és láttatja a lényeget, és ha humorral is, de mindig metsző pontossággal önti szavakba. Mert tudva tudja, a szó, az irodalom tett, szavakkal játszani annyi, mint magával az élettel játszani. „A szavak... oroszlánok, melyek már óriásokat is széttéptek." Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Mindent bevallhatok című kötet.

Rendelési link: https://bit.ly/3gTIklB

1.990 Ft