Nyusziék - Naplók 1950-1958

„Mint – vagy majdnem mint – Copperfield Dórája, támolyog Szabó Magda a történelemben. Holtszerelmes a férjébe, az is őbelé, de azért egy oldalpillantással számontartja volt vőlegényét, s miközben dúl a sztálinizmus, részint önmaga szépsége, részint az foglalkoztatja, meddig bírhatja a terhelést: szülők, állástalan férj teljes súlya rajta, beteg őmaga is, s úgy mellesleg, kinek ki a szeretője a hajdani baráti körből” – írja Szabó Magda a naplójához fűzött utólagos feljegyzésében.
Vonalas irka, rajta a cím: Nyusziék. Szabó Magda ilyen iskolai füzetekbe írta az ötvenes években naplóit férje, Szobotka Tibor és önmaga számára, hogy ne felejtse el az együtt töltött boldog pillanatokat. A hagyatékból nemrég előkerült dosszié öt füzetet rejtett.
A hol folytatásos monológ jellegű, hol levélszerű naplók a házaspár saját maguk által teremtett világát mutatják be, amelyből – több-kevesebb sikerrel – igyekeznek kizárni az ötvenes évek gyötrelmes valóságát. A pénztelenség, az állástalanság vagy a kizsigerelő, méltatlan munka, mindennapjaik kilátástalansága „veri őket” egymáshoz. Egymásért élnek, és egymásnak írnak, ha már a világ nem kíváncsi rájuk és műveikre.

A feljegyzésekből két, az életben és az alkotásban egyformán szenvedélyes ember egymást megtartó szerelmének és azoknak a sorsfordító éveknek a története bontakozik ki, amelyek a Freskó, a Bárány Boldizsár írójává formálják Szabó Magdát. Aki egyszerre lejegyzője és szereplője a kordokumentumként, irodalmi forrásként és műalkotásként egyaránt olvasható füzeteknek. A naplókból nemcsak a házaspár közös életét ismerhetjük meg, hanem a magyar irodalom egy különleges pillanatát is – amikor megszületik Szabó Magda, a prózaíró.