Egy meszely az fél icce

Szabó Magda hagyatékából előkerült két, kézzel írott, recepteket tartalmazó füzetecske. A megsárgult lapokon található ételek sokszínűsége és érdekessége csupán kultúrtörténeti szempontból is kiadásra érdemesíti őket, ám ezenfelül olyan emlékekről van szó, amelyek számos szálon kötődnek Szabó Magda életéhez és írói világához, és ahhoz a miliőhöz, amely a hétköznapokban körülvette őt. Vélhetően ennek is köszönhető, hogy az írónő gondosan megőrizte őket az utókornak.
Az Egy meszely az fél icce receptjeit nem az írónő saját maga készítette el, de minden bizonnyal ezeket az ételeket ette gyerekkorában és a későbbiekben is. A visszaemlékezések szerint egész életében ragaszkodott a házias ízekhez, azokat értékelte igazán.
A régebbi füzet – melybe az 1800-as évek végén kerültek az első bejegyzések – belső borítóján a következő felirat olvasható: Jablonczay Gizella szakácskönyve. Jablonczay Gizella neve jól ismert a Szabó Magda-olvasók előtt, hiszen a családi mitológiát elbeszélő Régimódi történet egyik fontos szereplőjéről, az írónő édesanyjának, Jablonczay Lenkének a nagynénjéről van szó. A másik, szintén kézírásos füzet szerzőjét nem ismerjük, és a receptek valószínűleg későbbi keletkezésűek. A receptek mellett található bejegyzések, kiegészítések arra utalnak, hogy mindkét szakácskönyvet gyakran forgatták, és a legtöbb recept valóban el is készült.
A két gyűjtemény közös vonása, hogy a korabeli irányvonalnak megfelelően a francia ételkészítésen alapul. Egyik füzet sem spórolós, bőven bánik a mandulával, mogyoróval, tojással, és a ma már kevésbe hétköznapi és drága (például velő, libamáj, szarvasgomba) alapanyagokkal. A receptek mögött egy változatos elkészítési módokat felvonultató, igényes, az újdonságokra nyitott, kifejezetten jómódú háztartás képe körvonalazódik előttünk.
Mindenkinek ajánljuk, aki hajlandó egy kis gasztronómiai kalandozásra, és nyitott a különleges elkészítési módokra, hogy vállalkozzon a száz évvel ezelőtti konyhaművészet rekonstrukciójára. Mindazoknak pedig, akik nem éreznek erre késztetést, talán épp ugyanannyi örömet okoz majd, ha olvasás közben megpróbálják átérezni azokat a régi ízeket és illatokat, amelyekben annak idején Szabó Magdának is része lehetett. Mint ahogy a családregényeiben is megelevenedik több mint száz év kultúrtörténete, úgy ebben a receptgyűjteményben is felfedezhetjük egy letűnt világ életmódjának, étkezési szokásainak lenyomatát.