Keresés

Ravasz László (1882-1975) a „láthatatlan református pantheon" egyik legfontosabb alakja. A 20. századi református egyház Erdélyből jött karizmatikus püspöke, lenyűgöző szónok és író, a modern magyar protestantizmus nagy hatású közéleti személyisége. Ugyanakkor egyike a két világháború közötti zsidóellenesség ideológiai megalapozóinak. A róla szóló emlékezések vagy a szenvedélyes dicsőítés, vagy a vádirat műfaját követik. Akárcsak katolikus kortársai, Prohászka Ottokár vagy Mindszenty József esetében. A Horthy-rendszerhez ezer szállal kötődő egyházi vezető vagy karizmatikus püspök, rendkívüli szellemi tekintély vagy az egyházi antiszemitizmus egyik fő ideológusa, kivételes érzékenységű retorikus vagy az irodalmár jelmezébe bújt konzervatív erkölcscsősz? Az azonosuláshoz választani szükséges, a történeti megértés viszont kiteheti az ést is az ellentmondások közé.
A magyar jobboldali hagyományt tárgyaló művek csak szórványosan említik Ravasz László nevét, pedig igen fontos formáló szereplője volt, mind politikai szerepvállalásával, mind termékeny írói életművével, és a vasárnapi ebéd előtt elhangzó beszédeivel egyaránt. Élete is tele van izgalmas tényekkel, valaha szabadkőműves volt, később Horthy Miklósért rajongott. Megszavazta a zsidótörvényeket, de 1944-ben aktívan közreműködött az embermentésben. Később pedig, az 56-os forradalom hatására, még a szocializmust is elfogadta volna - a marxizmus és a szovjet elnyomás nélkül. Az izgalmas és ellentmondásos életmű áttekintése arra figyelmeztet, vallás és a politika összefüggései a 20. században is döntő hatással voltak a magyar társadalom fejlődésére.
***

Ravasz László elsősorban egy hang. Rádióhallgatók százezreinek volt a magyar református egyház megszemélyesítője a két világháború közötti időszakban. Kicsit kenetes, de dallamos hang volt az övé, ugyanakkor tisztán és érthetően csengő.

HATOS PÁL az a történész, aki nemcsak már-már divatjamúltan széles műveltségénél és kétségbevonhatatlan elemző tehetségénél fogva alkalmas az összetett ravaszi életpálya bemutatására, hanem azért is, mert mindezt olyan nyelven teszi, amelynek révén sokak számára válik áttekinthetővé a teljes életmű.

Ablonczy Balázs Ravasz László (1882-1975) a „láthatatlan református pantheon" egyik legfontosabb alakja. A 20. századi református egyház Erdélyből jött karizmatikus püspöke, lenyűgöző szónok és író, a modern magyar protestantizmus nagy hatású közéleti személyisége. Ugyanakkor egyike a két világháború közötti zsidóellenesség ideológiai megalapozóinak. A róla szóló emlékezések vagy a szenvedélyes dicsőítés, vagy a vádirat műfaját követik. Akárcsak katolikus kortársai, Prohászka Ottokár vagy Mindszenty József esetében. A Horthy-rendszerhez ezer szállal kötődő egyházi vezető vagy karizmatikus püspök, rendkívüli szellemi tekintély vagy az egyházi antiszemitizmus egyik fő ideológusa, kivételes érzékenységű retorikus vagy az irodalmár jelmezébe bújt konzervatív erkölcscsősz? Az azonosuláshoz választani szükséges, a történeti megértés viszont kiteheti az ést is az ellentmondások közé.
A magyar jobboldali hagyományt tárgyaló művek csak szórványosan említik Ravasz László nevét, pedig igen fontos formáló szereplője volt, mind politikai szerepvállalásával, mind termékeny írói életművével, és a vasárnapi ebéd előtt elhangzó beszédeivel egyaránt. Élete is tele van izgalmas tényekkel, valaha szabadkőműves volt, később Horthy Miklósért rajongott. Megszavazta a zsidótörvényeket, de 1944-ben aktívan közreműködött az embermentésben. Később pedig, az 56-os forradalom hatására, még a szocializmust is elfogadta volna - a marxizmus és a szovjet elnyomás nélkül. Az izgalmas és ellentmondásos életmű áttekintése arra figyelmeztet, vallás és a politika összefüggései a 20. században is döntő hatással voltak a magyar társadalom fejlődésére.

***

Ravasz László elsősorban egy hang. Rádióhallgatók százezreinek volt a magyar református egyház megszemélyesítője a két világháború közötti időszakban. Kicsit kenetes, de dallamos hang volt az övé, ugyanakkor tisztán és érthetően csengő.

HATOS PÁL az a történész, aki nemcsak már-már divatjamúltan széles műveltségénél és kétségbevonhatatlan elemző tehetségénél fogva alkalmas az összetett ravaszi életpálya bemutatására, hanem azért is, mert mindezt olyan nyelven teszi, amelynek révén sokak számára válik áttekinthetővé a teljes életmű.

Ablonczy Balázs

Rendelési link: https://bit.ly/2W77HHP

Az Államvédelmi Hatóság története elválaszthatatlan első vezetőjének, Péter Gábornak a személyétől. Neve egyet jelentett, és napjainkban is egyet jelent a terrorszervezettel, számos ártatlan honfitársunk megkínzásával, bebörtönzésével, meggyilkolásával. Mégis, a történettudomány máig adós maradt az ÁVH-vezér életútját feldolgozó szakmunkával.

Müller Rolf könyve ezt a hiányt pótolja. Bemutatja az újfehértói szabólegény gyerekkori megpróbáltatásait, az illegális kommunista mozgalom tagjának tevékenységét és a második világháború alatti ellenállás résztvevőjét. Megtudhatjuk, hogyan ívelt fel a pályája 1945 után a politikai rendőrség élén, és miként vált a rettegett ÁVH teljhatalmú vezetőjévé. Ezzel együtt betekintést nyerünk a párton belüli csatározások és az emberéleteket is követelő politikai játszmák világába. A kötet a karrier bemutatásán túl a kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában alapvető fontosságú erőszak kérdését is körüljárja. Vizsgálja Péter Gábor szerepét a nagy koncepciós perekben, a kihallgatások során alkalmazott testi és lelki bántalmazásokban.

A könyv részletesen tárgyalja, hogy 1953-ban miért fordult el Péter Gábortól főpatrónusa, Rákosi Mátyás, és miként vált maga is egy konstruált per vádlottjává. Bepillanthatunk börtönéveinek mindennapjaiba és az 1959-es szabadulása utáni évtizedek történéseibe a rendszerváltásig, és azon túl. Hiszen e könyv főhőse több korszakforduló után megélte a Kádár-rendszer összeomlását is.

Müller Rolf 1974-ben született Kaposváron, történész. 2007-ben védte meg doktori disszertációját. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának a munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. A Jaffa Kiadónál megjelent Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban című kötet szerzője. Kutatási területe az 1945‒1990 közötti magyar történelem, illetve a fényképek és az emlékezet kapcsolata.

Rendelési link: https://bit.ly/2DQCALu

A „dicsőséges 133 nap” a mai negyveneseknek még magolandó tananyag volt, de 1990 után mindenki elfelejtette. A proletárdiktatúra emléke azonban nem hullott ki teljesen az emlékezetből. Bár az állami szintre emelt terror igazából anarchiába fúlt, a vörös-, majd a rákövetkező fehérterror gyilkosságainak emléke azóta is kísérti és mélységesen megosztja a magyar társadalmat. 

Az elátkozott köztársaság című nagy sikerű kötete után Hatos Pál ezúttal arra vállalkozik, hogy mítoszokon innen és túl mutassa be 1919 tavaszának és nyarának lázas időszakát. Miért és kiket hódított meg a kommunizmus a háborúvesztés utáni hónapokban? Miért írt Tóth Árpád ódát a Vörös Istenhez, s mennyi pénzt vett fel az ellenforradalom  későbbi prófétája, Szabó Dezső a kommunista rendszer végóráiban? Puccs volt vagy forradalom, ami 1919. március 21-én történt? Mit jelentett a magyar társadalom bolsevizálódása? Ideológia volt vagy utópia, netán messiásváró vallási mozgalom esetleg a háború utáni éhségtől és nyomortól gyötört társadalom hiányállapotának kifejeződése? 

A Tanácsköztársaság korából szóló forrásaink arról tanúskodnak, hogy a proletárdikattúra minden volt, csak nem monolit hatalmi rendszer. Marx híres megállapítása szerint minden történelmi esemény kétszer fordul elő a történelemben, egyszer tragédia, másodszor komédia formájában. A kommunizmus magyarországi történetével máshogy történt, a rövid véres, mégis komikus első felvonást harminc évvel később követte a nagy tragédia.

Rendelési link: https://bit.ly/37BdNKs

Budapest nagyváros. Budapest világváros. Budapest történelmi város. Budapest ismerős. Ismerős?
Könyvtárnyi könyv foglalkozik a város történetével, nincs ember, aki el tudná mindet olvasni. Budapestnek nemcsak a jelene, hanem a múltja is napról napra változik. Kötetünk neves történészek által írt fejezetei mégsem akarnak rendet tenni a várostörténet eredendő és kiismerhetetlen rendetlenségében, hanem sajátos „régészeti” munkát végezve feltárnak elsüllyedt szenvedéseket, kizsigerelt cselédlányok vasárnap délutáni magányos korzózásait és rettenetes gyilkosságait, nyomába erednek a házfalak tövében szunnyadó grund csendjét felverő első góloknak, történeteket mesélnek a magyar fővárost felkereső felvidéki szlovák utazók idegenkedéssel vegyes csodálkozásáról, budapesti román munkásokról, akik szocialisták voltak, és kémszolgálatot vállaltak Kun Béla Magyar Tanácsköztársasága érdekében. Sőt, még a város galambjairól is szó esik, amelyek hiába voltak és vannak ott minden tetőn és parkban, eddig nem keltették fel a történészek érdeklődését. Megannyi történet, megannyi Budapest. Jöjjenek velünk!

A kötetet Hatos Pál (az Elátkozott köztársaság és a Rosszfiúk világforradalma szerzője) szerkesztette.

Rendelési link: https://bit.ly/4b621U7