Lélek, pszichológia
Soma Mamagésa legújabb, immár 11. kötete egyfajta összegzése eddigi munkáinak. Középpontjában most is korunk egyik legizgalmasabb témája, a szabad akarat megnyilvánulása, a tudatos döntés áll. Nők és férfiak döntései önmagukról és másokról, szerepeik, egymás közötti kommunikációjuk. A nagy kérdés, vajon megteremthető-e életünkben valamiféle egyensúly, azaz harmónia. És ha igen, hogyan. Vajon mi minden segíthet abban, hogy megtanuljuk magunkat szeretni, ezáltal másokat is? Mert ezt nem is olyan könnyű elérni egy elvárásokkal, hasonlítgatásokkal, harcokkal, játszmákkal, végleges ellentétekkel teli világban. Ehhez kell életünk tudatos alakítása, a szüntelen törekvés a belső egyensúlyra, a harmóniára.
Mert „a harmónia megtalálását is meg kell tanulni, és meg kell engedni magunknak. Minden, ami harmonikus, az egyben van, egyensúlyban van. Nincsenek oda nem illő végletek. Épp ezért nagy dolognak kell ahhoz történnie, hogy egy igazán harmonikus ember kibillenjen a középpontjából, hogy meginogjon a tartóoszlopa. Viszont ezért a stabilitásért érdemes dolgozni, tenni valamit. Én nagyon sokáig rettegtem a harmóniától. Azért rettegtem, mert egyrészt azt gondoltam, hogy unalmas. És én is szürke, unalmas leszek. Ezzel azonosítottam a lelki békét, a harmonikus együttélést. Kispolgárok, nyárspolgárok, azok is csak eljátsszák, nincs is. Olyan hosszú út volt, mire betörtem magam. Komolyan! De nem kell a korbácsot előkapnunk, és ütnünk a hátunkat, hogy nem jól csináltuk az életünket, mert azt gondolom, hogy mindig azt tesszük, amire képesek vagyunk, és abban vagyunk, amit meg kell tapasztalnunk. Tehát elég jók vagyunk úgy, ahogy vagyunk” – vall a szerző arról, mit tehetünk azért, hogy harmonikusabb felnőttek legyünk, élvezhessük az életet, teljes tudatossággal felelősséget vállalva tetteinkért, törekvéseinkért, szándékainkért.
És a legfőbb tanács, amit olvasóinak adhat?
„Akkor hát: egyensúlyozásra fel!”
Ki ne álmodozott volna tartós, akár életre szóló párkapcsolatról, holtomiglan-holtodiglan szerelemről? Egyfájdalmas szakítás vagy épp a sokadik veszekedés után ki ne tette volna fel magának a kérdést: vajon mi a baj velünk, másoknak miért sikerül, és nekünk miért nem?
A világszerte elismert pszichológus és párterapeuta, JOHN GOTTMAN, aki házasságdiagnosztikai laboratóriumában, a híres „Szerelemlaborban” évtizedek óta tudományos alapossággal vizsgálja a hosszú távú párkapcsolatok működését, legújabb könyvében segít választ találni ezekre az örök kérdésekre.
A házasságok megromlásának okait kutatva Gottman arra jut, hogy a bizalom megrendülése és a hűtlenség az a rejtett méreg, amely minden válságba jutott kapcsolat hátterében megtalálható – akkor is, ha erről a párnak nincs tudomása. A hűtlenség, az árulás, a lojalitás hiánya nem feltétlenül konkrét félrelépés, fizikai megcsalás formájában valósul meg. A ridegség, az önzés, az inkorrektség, a közömbösség, a karrier hajszolása mind-mind romboló viselkedésformák.
Gottman szerint sok pár megreked a kölcsönös undokság és meg nem értés mókuskerekében. Pedig van remény, csak ehhez először is meg kell tanulnunk újra bízni egymásban, önmagunkban. A szerző beavat minket a ráhangolódás fortélyaiba, megtanít a bensőséges párbeszéd művészetére, amellyel helyreállítható a megrendült bizalom, visszahozható a régi szenvedély. Egyszerűen kitölthető és kiértékelhető kérdőívekkel, kvízekkel segít felmérni, mekkora a baj, hogy aztán elindítson bennünket a válságból kivezető úton. A gyakorlati példák, esetleírások pedig megmutatják, merre vezet ez az út.
JOHN GOTTMAN a Washingtoni Egyetem pszichológiaprofesszora, számos rangos díj birtokosa, mintegy negyven könyv, köztük a nagy sikerű Min múlik egy házasság?, a Nőkalauz férfiaknak és a Gyerekek érzelmi intelligenciája szerzője. Feleségével, Julie Schwartz Gottman klinikai pszichológussal közösen alapította a The Gottman Institute-ot, amely mára fogalommá vált az Egyesült Államokban. Az intézet a gyakorlatban is jól alkalmazható eszközöket és módszereket kínál a párkapcsolatok megerősítésére.
De nem csak a nők keresik a boldogságot, a férfiak sem maradhatnak ki a könyvből. Gabi, szokásához híven, most is csak kérdez és kérdez. Számba veszi a női élet stációit, melyeknek az eredője sok esetben a férfi. Olyasfajta kérdésekre keresi a választ, hogyan találjuk meg a helyünket a magánéletben, a munkahelyen, mik a lehetőségeink, ha boldogtalan kapcsolatban élünk, vagy épp egy szerelmi háromszögben jutunk szerephez. Honnan merítsünk erőt, hogy ki tudjunk szállni, és tovább tudjunk lépni. Emelt fővel.
Életünk első felében azon dolgozunk, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, megszerezzük, amire vágyunk: diplomát, párt, autót, karriert, gyereket, lakást, pénzt, paripát, fegyvert. Aztán életünk következő részében mindezt meg kell tanulnunk szépen elengedni. Vajon miért nincs a kettő között mondjuk húsz zavartalan évünk, amikor mindazt, amit elértünk, egyszerűen élvezzük?
És te hogy vagy? – kérdezi Jakupcsek Gabriella, megindítva egy lehetséges őszinte beszélgetést, elsősorban önmagunkkal, saját nőiességünkkel, önértékelésünkkel, egymással. Teszi ezt olyan érzékenységgel és nyíltsággal, ahogy a barátok ülnek össze, és figyelnek a másikra, meghallgatva a választ arra is: Bővebben?
Az Én, a nő minden lapja színtiszta érzelem. Agárdi Zsóka ködösítés nélkül közelíti meg azokat a cseppet sem kézenfekvő és evidens érzéseket és vágyakat, mint a szerelem, a hűség, a kötődés és a küzdeni akarás.
A kötetből olyan tisztaság és erő sugárzik, ami csak kevés szív és lélek sajátja.
A szerző megfogalmazza azokat a gondolatokat, amelyek minden párkapcsolatban felmerülnek, de sokszor nem is tudjuk körülírni igazán, mi is játszódik le bennünk, mit élünk át, amikor valódi szerelemre lelünk. Bátran szavakba önti mindazokat a bensőséges és romantikus gondolatokat, amelyek szerencsés esetben végigkísérnek egy kapcsolatot – női szemszögből. Hol a szenvedély, hol a kétség, hol pedig a tisztelet, de mindenekelőtt a hála üt át a sorokon: hála a sorsnak, hogy a nő méltó társra lelt, olyasvalakire, akire mindig is vágyott.
Agárdi Zsóka arra int minket, hogy becsüljünk meg egy ilyen köteléket. Óvó szavakkal hívja fel a figyelmet arra, hogy igenis értékelni kell, ha olyasvalaki szegődik mellénk az úton, aki képes minket bármilyen élethelyzetben tiszta szívből szeretni és támogatni. Az itt és most ódái ezek, a te és én himnuszai.
Nem véletlen, hogy a kötetben verseket is találunk, hiszen az egész könyvet áthatja a finom líraiság. Ezek a költemények akkor születtek szinte pillanatok alatt, amikor valami megihlette az írónőt: egy érintés, egy kép, egy tárgy vagy akár egy zene.
Agárdi Zsóka sorait gyakran olvassák fel esküvői szertartásokon fogadalom gyanánt, vagy írják cirádás betűkkel esküvői meghívókra. Sorai erőt és kapaszkodót nyújtanak a házasulandóknak, és szinte áldásként kísérik útjukon a párokat.
Agárdi Zsóka 1991-ben született egy kicsi, mindössze kétezer fős községben. Nehéz gyermekkorában sokat jelentett volna neki az a hit és lelkierő, amivel ma már rendelkezik. Kisgyerek korától rendszeresen ír, több pályázaton is jelentős sikereket ért el. Oldalának ma már tizenötezer olvasója van.
Egy ajándékba kapott alma a piacon, egy ismeretlen ember kedves mosolya az utcán, egy edző biztató szavai, egy társ segítő keze… Mindennapjaink során, a folyton változó helyzetek és kihívások közepette számos olyan emberrel találkozunk, akik mellékszereplők életünk „meséjében”, amelyben ideális esetben mi magunk játsszuk a főszerepet. De vajon kik ők és miként formálják történetünket? Milyen hatással vannak ránk? Egyáltalán észrevesszük őket? És mi kinek az életében töltjük be a mellékszereplői „küldetésünk” és az hogyan hat ránk?
Polus Enikő szerint lelki készségeink és képességeink csak életünk mellékszereplőin keresztül fejlődhetnek ki igazán. Ezen mellékszereplőink folyamatosan ott vannak velünk: hol segítenek, hol feladatokat adnak, hol hátráltatnak, hol a jelenlétükkel hatnak ránk. Hol könnyítik, hol nehezítik az életünket. Komoly érzelmeket, indulatokat és örömöt is kiváltanak belőlünk. Az érzelmi intelligencia fejlesztése abban segít, hogy tisztán lássuk ezeket a helyzeteket és helyén kezeljük a különböző szerepköreinket.
Az interaktív utazásra hívó kötet szerzője saját tapasztalataiból, mások élményeiből és a mesevilágból származó példákkal illusztrálja az életünkben felbukkanó mellékszereplők funkcióját. Rajzoljuk meg saját érzelmi térképünket, ismerjük fel életünk mellékszereplőit a könyv segítségével!
POLUS ENIKŐ mentálhigiénés szakember, családsegítőként, fejlesztő pedagógusként dolgozik. A MESEKŐ Alapítvány vezetője és a Felelős Szülők Iskolája szakértője. Három gyermek édesanyja.
„Orvosként régóta stigmatizált emberekkel dolgozom. Olyanokkal, akik a saját poklukban fortyognak, és nem látják a kiutat. De vajon mit jelent a pokol? Mit jelent talpra állni, és felnőttként élni? Nekem meggyőződésem, hogy amibe egy ember juttatta önmagát, abból ki is mászhat. De hogyan? Mi az út? Ezekről a folyamatokról, az első lépésekről szól ez a könyv, különös tekintettel a mai huszonéves fiatalokra, akiket divatos szóval Y generációnak is neveznek. Jó ideje érdekel már, hogy milyenek ők, milyen erők, kétségek munkálkodnak bennük, hiszen állítólag ők a jövőnk letéteményesei.”
Dr. Csernus Imre 1966-ban született Verbászon, egy közép-vajdasági kisvárosban. Orvoscsaládból származik, de szeretett nagyapja iránti tiszteletből sokáig papnak készült. Tizennyolc évesen mégis a budapesti orvosi egyetemen kötött ki. Sokáig szülész akart lenni, ám később ráeszmélt, hogy a pszichiátria az a terület, ahol igazán elemében van. Számára nincsen reménytelen eset, a lehetetlen nem létezik. Vallja, hogy kellő türelemmel mindent el lehet érni, és mindig mindenhonnan van kiút!
