Lélek, pszichológia
Az Én, a nő minden lapja színtiszta érzelem. Agárdi Zsóka ködösítés nélkül közelíti meg azokat a cseppet sem kézenfekvő és evidens érzéseket és vágyakat, mint a szerelem, a hűség, a kötődés és a küzdeni akarás.
A kötetből olyan tisztaság és erő sugárzik, ami csak kevés szív és lélek sajátja.
A szerző megfogalmazza azokat a gondolatokat, amelyek minden párkapcsolatban felmerülnek, de sokszor nem is tudjuk körülírni igazán, mi is játszódik le bennünk, mit élünk át, amikor valódi szerelemre lelünk. Bátran szavakba önti mindazokat a bensőséges és romantikus gondolatokat, amelyek szerencsés esetben végigkísérnek egy kapcsolatot – női szemszögből. Hol a szenvedély, hol a kétség, hol pedig a tisztelet, de mindenekelőtt a hála üt át a sorokon: hála a sorsnak, hogy a nő méltó társra lelt, olyasvalakire, akire mindig is vágyott.
Agárdi Zsóka arra int minket, hogy becsüljünk meg egy ilyen köteléket. Óvó szavakkal hívja fel a figyelmet arra, hogy igenis értékelni kell, ha olyasvalaki szegődik mellénk az úton, aki képes minket bármilyen élethelyzetben tiszta szívből szeretni és támogatni. Az itt és most ódái ezek, a te és én himnuszai.
Nem véletlen, hogy a kötetben verseket is találunk, hiszen az egész könyvet áthatja a finom líraiság. Ezek a költemények akkor születtek szinte pillanatok alatt, amikor valami megihlette az írónőt: egy érintés, egy kép, egy tárgy vagy akár egy zene.
Agárdi Zsóka sorait gyakran olvassák fel esküvői szertartásokon fogadalom gyanánt, vagy írják cirádás betűkkel esküvői meghívókra. Sorai erőt és kapaszkodót nyújtanak a házasulandóknak, és szinte áldásként kísérik útjukon a párokat.
Agárdi Zsóka 1991-ben született egy kicsi, mindössze kétezer fős községben. Nehéz gyermekkorában sokat jelentett volna neki az a hit és lelkierő, amivel ma már rendelkezik. Kisgyerek korától rendszeresen ír, több pályázaton is jelentős sikereket ért el. Oldalának ma már tizenötezer olvasója van.
Sok-e a 28 ezer, vagy kevés? – teszi fel a kérdést az előadásain dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban, mert átlagosan ez a 77 év az, amennyi jut nekünk ezen a földön. Éppen ezért, figyelmeztet a pszichiáter, mindannyiunk legdrágább kincse az idő, és úgy kell élnünk, tudatosan, őszintén és bátran, hogy ebből a 28 ezerből egyetlen napot se pazaroljunk el.
Vajon tudatosan élünk, vagy csak sodródunk, és hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek velünk? Megélünk minden egyes napot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak van körülöttünk? Folyton a múlton rágódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünkből? Dr. Csernus Imrétől sok mindent tanulhatunk. Kinyitni a szemünket és felismerni, milyen az őszinte, kiteljesedett élet. Nem félni beszélni az érzéseinkről, bevallani, ha hibáztunk, és elfogadni, hogy nem lehetünk tökéletesek. Tanulni a hibáinkból és mindig a megoldást keresni. És főleg nem másokra mutogatni, hanem vállalni a felelősséget a saját életünkért. Valódi felnőttként élni.
Mindenki a saját sorsának a kovácsa, vallja a neves pszichiáter, aki most szokatlan formában, az év tizenkét hónapja köré rendezett gondolatokban osztja meg velünk nézeteit az életről, az emberhez méltó létről és a boldogságról.
