Irodalom
Simon menő pénzügyi tanácsadó, felesége orvos, három tehetséges gyerekük van. Ám egyszer csak összeomlik a világuk: nagylánya rákap a drogra, csöves lesz, a Central Parkban él. Simon itt talál rá, megpróbálja hazacipelni. A lány barátja útját állja, és a verekedésről készült okostelefon-videók vírusként terjednek az interneten. Simonnak és családjának bujkálnia kell, de leginkább a lányának. Végképp nyoma vész.
Hónapok múlva nyomozó állít be Simon munkahelyére. A férfi megretten, hogy a lányával történt valami, de ennél is nagyobb a baj. A lánya gyanúsított. Sőt Simon és felesége is. Az áldozat ugyanis lányuk drogos barátja.
Ki találja meg előbb a szökésben lévő lányt? A szülők a letartóztatás árnyékában egy lépéssel a rendőrség előtt járnak. Saját szakállukra nyomozni kezdenek. Feleségét lelövik, Simon kénytelen egyedül folytatni a kutatást – már nemcsak lányuk, hanem halott barátja után is. Segítségére lesz egy magánnyomozónő, és a hajszába az alvilág is bekapcsolódik. De a kirakós darabjai nem akarnak összeállni, újabb és újabb holttesteken át vezet az út a meghökkentő megoldáshoz.
A SZÖKEVÉNYEK AZT BIZONYÍTJA, HOGY A VILÁG EGYIK LEGJOBB KRIMISZERZŐJE A PÁLYÁJA CSÚCSÁRA ÉRKEZETT. – Peter James
COBENBEN SOSEM CSALÓDIK AZ EMBER, DE EZ A KÖNYV EGÉSZEN KÜLÖNLEGES. – Lee Child
Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.
Simon keze ökölbe szorult. Elöntötte a düh, egész teste égett tőle. Narkós, drogos, betépett, akármi – ezt még valahogy tudta kezelni vagy a tudatából kirekeszteni. De valaki kezet emelt az ő kislányára.
2019, Budapest. Nóri, a fiatal gitárművész különös ajándékot kap a tizennyolcadik születésnapjára az édesanyjától: egy régi flopilemezt, amit meg sem tud nyitni. A lány mindent elkövet, hogy megtudja, mit rejt a lemez, mert ez az egyetlen lehetősége arra, hogy rátaláljon az apjára, akivel soha életében nem találkozott, és akiről jóformán semmit nem tud. Hamarosan kiderül, hogy az adathordozón egy regény kézirata található, egy Beethoven korabeli szerelem története, amelynek két szereplőjét a muzsikus zenéje hozta össze. Nóri merész elhatározásra jut, de ahhoz, hogy a tervei megvalósulhassanak, Berlinbe kell utaznia.
1800, Poroszország. Frieda, a jómódú berlini hugenotta család lánya vidéken nyaralva ismeri meg a szomszédos kastélyban vendégeskedő porosz királyi herceget, aki egyszerre hadvezér, zeneszerző és zongoraművész. Frieda életét szintén a zene határozza meg, ám hiába rendkívül tehetséges, lány lévén még csak nem is álmodhat arról, hogy zongoraművész legyen. Amikor rádöbben, hogy a javíthatatlan szoknyavadász hírében álló herceg, aki olyan elérhetetlennek látszott számára, mintha a holdon élne, viszonozza az érdeklődését, hiába tudja, hogy nem lehet helye a férfi életében, igent mond erre a logikátlan, jövőtlen, de annál szenvedélyesebb szerelemre. Kettejük nevét mindössze egy Beethoven-darab köti össze, és a titok, amelyet a herceg magával visz, amikor a porosz seregek élén harcba indul Napóleon ellen.
MÖRK LEONÓRA részben napjainkban játszódó, részben a múltba kalandozó, váratlan fordulatokban és zenetörténeti érdekességekben bővelkedő új regénye két megkapó szerelem sokszólamú története, amelyben Beethoven muzsikája játssza a főszerepet.
Autónkat, ha elromlik, szerelőhöz visszük.
Szerelőt hívunk, ha tévénk vagy mosógépünk nem úgy működik, ahogy kellene.
De ki „szereli meg” az embereket, ha „elromlanak”?
Ötvenedik könyvében Nógrádi Gergely a legjobb novellistahagyományokra épít. Mindennapi valóságunk olykor ismerős, máskor kevéssé ismert oldalait erős, kíméletlen fényben felvillantó elbeszéléseiben bármi megeshet. Jó és rossz egyaránt. Az emberi lelkekben éppúgy, mint a környező világban. És hogy melyik kerekedik felül, az rajtunk is múlik. Elsősorban rajtunk. Mindig és mindenkinek adatik egy esély – csak fel kell ismerni és meg kell ragadni. Ezt teszik Nógrádi Gergely sokszínű és sokhangú, hol líraian gyöngéd, hol dokumentarista módon szikár, hol drámain feszült, hol humorral átszőtt vagy éppen groteszkbe hajló, de mindig szívszorító „embermeséinek” hősei. És a katarzis soha nem marad el.
A Maflicsek titokzatos őrangyala, A sorsgyűjtő mindenkit türelmesen végighallgató beszélgetőfiúja, A pótvizsga biológiatanára, a Szép vagy, gyönyörű vagy… szomszéd kisfiúra vigyázó Terka nénije, a Győzelem! bebörtönzött Misu bácsija vagy a Füge-novellák hűséges kis yorkshire terrierje embereket, „elromlott emberi lelkeket szerel”, s így egy kicsit boldogabb hely lehet a világ.
Mire az olvasó az utolsó novella végére ér, alighanem az a meggyőződés alakul ki benne, hogy az író talán önmagára gondolt, amikor címet adott könyvének. Hiszen ezek a történetek a mi lelkünket is megszerelhetik és újraindíthatják.
Légrádi Gergely regénye korunk mókuskerék-generációjáról szóló, megrázó írás. Miklós teljesítménykényszer alatt éli mindennapjait. Identitását munkájában betöltött pozíciója határozza meg, amelynek egy hirtelen jött, súlyos betegség vet véget, egyszeriben rávilágítva kiüresedett, elfojtásokkal teli életére, amely alól a házassága sem kivétel. Eszter, Miklós felesége pedig kénytelen ráébredni, hogy mellőle is elszaladtak az évek. Az emlékek, a barátok. Ráadásul elkerülhetetlennek tűnik, hogy egyedül maradjon két gyermekükkel.
Mindenki keres valamit. Valaki kapaszkodókat, a meg nem élt élet emlékeit. Más azt, hogy hol és mikor romlott el minden. Van, aki a múltban ragad. Megint más a feldolgozás, az újrakezdés lehetőségeit kutatja.
Különös erejű „ikerkönyvet” tart kezében az olvasó. Főszereplője egy férfi és egy nő, egy házaspár. Ők ketten az élet szélsőségekkel teli zarándokútjait járják végig; az összeomlástól a talpra állásig, a halál elfogadásától az újrakezdésig.
Emlékezetes és tanulságos regény. Radnóti Zsuzsa
Csak igazi író lát ilyen tisztán és belülről minket, nőket és férfiakat, mint Légrádi Gergely. Mácsai Pál
Amikor Karen Le Billon kis családjával Kanadából férje szülőfalujába, Franciaország északi csücskébe költözik, felkészül arra, hogy másik kultúrába csöppennek. Arra azonban nem számít, hogy kioktatják, amikor nyűgös kislányát egy kis finomsággal akarja megvigasztalni, vagy kerek-perec megtiltják neki, hogy a nagyobbik gyereknek ebédet csomagoljon az iskolába. Karen csak ámul-bámul, hogy a francia gyerekek nem válogatnak, minden ételt vígan bekebeleznek, legyen az cékla vagy karalábé, brokkoli vagy spenót. Nem nassolnak, és nem lapátolják be villámgyorsan az ételt, hogy rohanjanak vissza játszani. Vajon mi a titka a francia szülőknek?
Karen hamarosan felfedezi a „kajaszabályok” jelentőségét. A francia szülők ezek segítségével ismertetik meg gyermekeit az étkezési szokásokkal és hozzájuk kötődő illemszabályokkal, szoktatják rá lépésről lépésre, vagy inkább falatról falatra az egészséges ételekre, amelyek lehetnek nagyon finomak is. Így tanítják meg őket arra, hogy nemcsak az számít, mit eszik az ember, hanem az is, hogyan.
A Falra hányt borsó? egy szeleburdi, de kíváncsi és minden újra nyitott család személyes hangvételű, szórakoztató története mulatságos anekdotákkal, hasznos étkezési és főzési tanácsokkal, tippekkel, trükkökkel és étvágygerjesztő receptekkel. Kedves humorral és tabudöntögető szemlélettel beszél családról, szülőkről és gyerekekről, ételekről. Útmutatást, inspirációt és gyakorlati ötleteket ad, hogyan együk magunkat boldoggá és egészségessé!
KAREN LE BILLON a University of British Columbia professzora. 2011-ben beválasztották a 40 legsikeresebb 40 év alatti kanadai közé. Az írónő Oxfordban végzett, doktori fokozatot szerzett, öt tudományos szakkönyv, valamint a Getting to Yum című útmutató és szakácskönyv szerzője, amelyben a kisgyerekek ízérzékelési képzésének rejtelmeibe vezeti be az olvasót. Családjával együtt hol Kanadában, hol Franciaországban él.
A fiú nyomorúságos körülmények között nő fel, alkoholista apja szinte naponta agyba-főbe veri. Nem csoda hát, hogy kábítószerhez nyúl, árulja és fogyasztja a heroint. Felnőttként is gyakran élvezi a brit börtönök „vendégszeretetét”, és bár próbál szabadulni a drogfüggőségből, újra és újra visszaesik.
Egy sikeresnek tűnő rehabilitáció után elutaznak a barátjával Thaiföldre, hogy végre élvezzék az életet. Billy azonban nem tud ellenállni a kísértésnek, és hamarosan a legnépszerűbb helyi kábítószer, a jaba rabja lesz. Bekerül egy thai börtönbe, amely az európai ember számára maga a túlélhetetlen pokol.
Nem is sokan vészelik át ép ésszel és bőrrel a megpróbáltatásokat, de Billy egyvalamiben különbözik társaitól: elképesztő küzdeni akarás dolgozik benne. Kiharcolja magának, hogy a börtönben is folytathassa szabad emberként megkezdett bokszolói karrierjét. Rövid idő alatt komoly hírnévre tesz szert, kivívja társai és őrei tiszteletét.
Vajon kitart-e Billy ereje a szabadulásig? Vajon képes-e a thai boksz nemcsak a testét, de a lelkét is megacélozni annyira, hogy kibírja az embertelen körülményeket, a fertőző betegségeket, az éhezést, a sebesüléseket, a gyilkos agressziót és az állati szexualitás megnyilvánulásait? Vajon visszatérhet-e még hazájába és a családjához?
William Moore döbbenetes „túlélőkalandjának” igaz történetét beszéli el, miközben bemutatja egy turistaparadicsomként csodált egzotikus világ sötét oldalát. Dokumentumértékű, de torokszorítóan izgalmas, fordulatos regénye hol hátborzongató, hol megrendítő drámai epizódok során át kalauzolja végig olvasóját Thaiföld zajos, nyüzsgő utcáin és félelmetes börtönein.
A nagy sikerű könyvből Jean-Stéphane Sauvaire, az Őrült Johnny rendezője forgatott filmet.
A hétköznapokban minden szülő szembesül azzal a fogas kérdéssel, hogy mennyire lehet engedékeny vagy éppen szigorú a csemetéjével. A korlátok felállítása cseppet sem könnyű dolog, és a család valamennyi tagjától rugalmasságot kíván, hiszen a gyerekeink ugyanúgy folytonosan változnak, fejlődnek, mint mi magunk. Ám a szüntelen változás ellenére szükség van bizonyos szabályokra, amelyeknek következetes betartása és betartatása biztos, szilárd alapot teremt a családnak mint közösségnek.
Wendy Mogel pszichológus több mint másfél évtized családterápiás tapasztalatai után talált rá arra a módszerre, amely rengeteg gyereknek és szülőnek hozott sikerélményt és megkönnyebbülést a mindennapokban. A hagyományos zsidó nevelés és a modern pszichológia elveinek ötvözése olyan megtartó erőt jelent, amellyel felülemelkedhetünk a szinte minden család hétköznapjaiban felmerülő gondokon.
A szerző úgy gondolja, a tisztelet és a kölcsönösség az alapja mindennek. A zsidó hagyományokban és a Tóra tanításaiban olyan törvényszerűségek és alapelvek vannak lefektetve, amelyeket gond nélkül átültethetők a mindennapos gyakorlatba. A szerző nem a vallásos élet egyetlen követendő példáját akarja az olvasó elé tárni, hanem azt mutatja be, hogyan hozhatók egyensúlyba a tradicionális minták a XXI. században elengedhetetlen tudással.
Wendy Mogel bátor és friss szemléletű könyve arra tanít, hogyan neveljük úgy a gyerekeinket, hogy jó és sikeres ember váljék belőlük. Olyan, aki önállóan gondolkodik, van véleménye, pontosan tudja, hol a helye a világban, a társadalomban, és szükség esetén képes megvédeni magát. Egyszóval: boldogul a mai rohanó, bonyolult, nemegyszer sarkaiból kifordult világban.
Westville a világ legunalmasabb kisvárosának látszik – ám a hegyekkel övezett vidék tele van rejtélyekkel. Az egyik legnagyobb talány a város körüli erdőben élő Wilde, akit harminc évvel korábban, gyerekként magára hagyva találtak a fák között. Az immár felnőtt férfi azóta sem tudja, hogyan került az erdőbe, és kik lehetnek a szülei. Szinte természetes, hogy amikor a városban eltűnik egy középiskolás lány, hozzá fordulnak segítségért, és Wilde egyetlen barátja, egy hetven körüli sztárügyvéd, Hester Crimstein is bekapcsolódik a nyomozásba. Hamarosan a város leggazdagabb családjából is nyoma vész egy fiúnak. Majd érkezik egy zsaroló levél.
Ahogy múlt és jelen eseményei felkavarodnak, a mind rejtélyesebb ügybe egy gátlástalan elnökjelölt, egy mindenre elszánt környezetvédelmi aktivista, néhány kegyetlen középiskolás és egy nyugdíjas katonatiszt is belekeveredik. Wilde pedig rájön: ha meg akarja találni a lányt, a város féltve őrzött titkainak kell utánajárnia – mielőtt még túl késő lenne megfejteni őket…
EGY ÚJ SOROZAT ÚJ, ELLENÁLLHATATLAN FŐSZEREPLŐJE MUTATKOZIK BE… MÉG EGY FANTASZTIKUS THRILLER A LEGJOBBAK EGYIKÉTŐL – Crime Reads
COBEN SOHA, DE SOHA NEM HAGY CSERBEN – Lee Child
HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Több mint húsz nagy sikerű regényt írt, közülük az utolsó hat felkerült a The New York Times bestsellerlistájának első helyére. Műveit negyvenhárom nyelvre fordították le, és közel hetvenmillió példányt adtak el belőlük. Az idegenből a Netflix készített sorozatot.
A fiúk már csak ilyenek! – legyintenek gyakran a szülők. Féktelenek, kalandvágyók és kíváncsiak: fára másznak, erődöt építenek, fociznak, és idővel egyre nagyobb próbatételeknek teszik ki fejlődésben lévő testüket, mintegy beavatási rítusként felnőtté válásukhoz. Ám a mai fiúk családja, környezete sokszor nem értékeli szenvedélyes természetüket.
Meg Meeker azt javasolja, hagyjuk a fiúkat fiúként viselkedni! Megmutatja, hogy a természet a legjobb játszótér számukra, amely biztosítja a megfelelő terepet csodálatos kalandjaikhoz. Feltárja ugyanakkor azt is, miért létfontosságúak a fiúknak a szabályok, a keretek, és miért érzik magukat elveszettnek nélkülük.
Részletesen elmagyarázza, milyen csapdahelyzetekkel kell szembenézniük az anyáknak és az apáknak, amikor fiaikkal beszélgetnek, s hogyan érdemes megtárgyalniuk velük az élet nagy kérdéseit. Kitér arra is, milyen problémát jelent, amikor egy kamasz komor vagy lázadó, és hogyan lehet jól kezelni az ilyen viselkedést. Erre és sok más égető kérdésre kapunk választ A fiúk legyenek fiúk című könyvből.
Tudjuk, a gyereknevelés óriási felelősség. A kötet szerzője azonban hihetetlenül megkönnyíti a fiús szülők dolgát a „hét titok” segítségével, hogy egészséges és boldog fiúkat nevelhessünk, akik becsületes, bátor, szerény, erős, ugyanakkor jólelkű férfiakká válhatnak.
Érdemes megszívlelni Meg Meeker közösségi oldalának mottóját: „Nagyszerű gyerekek nem születnek, hanem mi neveljük őket azzá!”
Európában tíz éve ért véget a második világháború. Az üszkös romok már eltűntek az utcákról, de az emberi lelkeken ejtett sebek még nem gyógyultak be. Amara Sironit, a fiatal olasz újságírónőt főszerkesztője Kelet-Európába küldi, hogy tudósítson a vasfüggöny túloldalára került országok helyzetéről és arról, mi maradt a Soá emlékezetéből. Amarának személyes indítéka is van, hogy felüljön a keletre induló vonatra. Egy kudarcba fulladt házasság után mindenáron nyomára akar bukkanni kamaszkori szerelmének, Emanuelének. Miután a két fiatalt a vészkorszak elszakította egymástól, Emanuele levelekben számolt be Amarának a sorsa alakulásáról. Az utolsó levél 1944-ben, a łódźi gettóból érkezett. Amara úgy sejti, hogy a fiút az auschwitzi haláltáborba hurcolták. A múltba és a sötétség mélyére vezető hosszú úton és a keresésben társául szegődik a félig magyar származású Hans, akivel Krakkó és Bécs után Budapestre is eljutnak, éppen akkor, amikor kitör a forradalom, amelynek aztán a szovjet tankok vetnek véget. A lázas, egyszerre felemelő és tragikus napok elmúltával együtt térnek vissza Bécsbe, hogy szembesüljenek a vágyott és ugyanakkor rettegett igazsággal, amely örökre megváltoztatja Amara életét.
Dacia Maraini meglepő, izgalmas fordulatokban bővelkedő regényében megrázó érzékletességgel rajzolódnak ki a közös sorsok egyéni drámái, legyen az a zsidók üldöztetése, a fronton harcoló katonák végzete vagy a túlélők és az otthon maradottak gyötrelmes küzdelme. A kalandos történetben megelevenedik a háború sokkjából lassan magához térő Európa mindennapjainak hangulata, és az olvasó elé tárul egy olyan szerelem, amelyet a legnagyobb sötétség sem tud kioltani.
Több mint egy év tel el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülről néznek, aligha észlelnek különösebb változást. De nekem már csak ködösen rémlik egy nő, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségtől, mert másoknak akart megfelelni.
Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és beköltöztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a költséges biztosítások többségétől, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan előfizetésektől, és egy lényegesen egyszerűbb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenből csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a sötétben. Vagy ücsörgök a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az Úton fedeztem csak fel… Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a környezetemben élőket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak tűnik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek többet értük, mint hogy elmondom a magam történetét, amely így kezdődik: van esély! Csak a békességnek előbb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegződések, előítéletek foglalják a helyet, addig a csönd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, csöndre volt szükség.
Ilyen az életem a Camino után.
SÁNDOR ANIKÓ El Camino-trilógiáját most új külsővel, átdolgozott formában veheti kézbe az olvasó.
