Irodalom
Megjelenés: 2018. október
„Hogyan lesz az ember strici?” Ezzel a provokatív kérdéssel kezdődik Szobotka Tibor 1937-ben írt regénye. És a főhős, Gontran Alfréd rögtön meg is adja a választ: „Strici nem abból lesz, aki szereti a nőket, hanem abból, akit szeretnek a nők.”Gontran Alfrédot, azaz „művésznevén” Fredet, valóban szeretik a nők, és ő gátlástalanul ki is használja ezt: belőlük él. Ahogy ruháit dobja le egy-egy intim együttlétkor, úgy vetkőzi le minden szégyenérzetét, erkölcsi megfontolását, lelkifurdalását.
Simon menő pénzügyi tanácsadó, felesége orvos, három tehetséges gyerekük van. Ám egyszer csak összeomlik a világuk: nagylánya rákap a drogra, csöves lesz, a Central Parkban él. Simon itt talál rá, megpróbálja hazacipelni. A lány barátja útját állja, és a verekedésről készült okostelefon-videók vírusként terjednek az interneten. Simonnak és családjának bujkálnia kell, de leginkább a lányának. Végképp nyoma vész.
Hónapok múlva nyomozó állít be Simon munkahelyére. A férfi megretten, hogy a lányával történt valami, de ennél is nagyobb a baj. A lánya gyanúsított. Sőt Simon és felesége is. Az áldozat ugyanis lányuk drogos barátja.
Éppen ez volt, ami az első pillanatban felkeltette a férfi érdeklődését.
Még aznap írt neki.
Korábban is eszébe jutott már, hogy ki kéne próbálnia az életet valahol máshol, egy idegen országban. A környezetéből sokan elmentek, Bécsbe, Londonba, de őt nem vonzotta Európa.
Mi lenne, ha megnézné Ázsiát?
Az interneten videókat keresett Vietnámról, Indonéziáról, Kambodzsáról, akkor botlott a nemzetközi társkereső oldalba, és a lány hirdetésébe. Néhány levélváltás után eldőlt: Thaiföld lesz az úticél!
A családjában mindenki kövér és rosszkedvű, jó volt képzelődni, milyen lenne, ha a krákogó anyja helyett ez a szépség ébresztené reggelente.
Már fél éve minden nap órákat beszélgetett az interneten a thai lánnyal, amikor egy este, Messengeren keresztül megkérte a kezét.
Akár a befejezése is lehetne ez egy tündérmesének. Ám a történet, amelynek szálai a magyarországi rendszerváltásig nyúlnak vissza, és ami napjainkban is folytatódik, valójában csak itt kezdődik.
A hétköznapokban minden szülő szembesül azzal a fogas kérdéssel, hogy mennyire lehet engedékeny vagy éppen szigorú a csemetéjével. A korlátok felállítása cseppet sem könnyű dolog, és a család valamennyi tagjától rugalmasságot kíván, hiszen a gyerekeink ugyanúgy folytonosan változnak, fejlődnek, mint mi magunk. Ám a szüntelen változás ellenére szükség van bizonyos szabályokra, amelyeknek következetes betartása és betartatása biztos, szilárd alapot teremt a családnak mint közösségnek.
Wendy Mogel pszichológus több mint másfél évtized családterápiás tapasztalatai után talált rá arra a módszerre, amely rengeteg gyereknek és szülőnek hozott sikerélményt és megkönnyebbülést a mindennapokban. A hagyományos zsidó nevelés és a modern pszichológia elveinek ötvözése olyan megtartó erőt jelent, amellyel felülemelkedhetünk a szinte minden család hétköznapjaiban felmerülő gondokon.
A szerző úgy gondolja, a tisztelet és a kölcsönösség az alapja mindennek. A zsidó hagyományokban és a Tóra tanításaiban olyan törvényszerűségek és alapelvek vannak lefektetve, amelyeket gond nélkül átültethetők a mindennapos gyakorlatba. A szerző nem a vallásos élet egyetlen követendő példáját akarja az olvasó elé tárni, hanem azt mutatja be, hogyan hozhatók egyensúlyba a tradicionális minták a XXI. században elengedhetetlen tudással.
Wendy Mogel bátor és friss szemléletű könyve arra tanít, hogyan neveljük úgy a gyerekeinket, hogy jó és sikeres ember váljék belőlük. Olyan, aki önállóan gondolkodik, van véleménye, pontosan tudja, hol a helye a világban, a társadalomban, és szükség esetén képes megvédeni magát. Egyszóval: boldogul a mai rohanó, bonyolult, nemegyszer sarkaiból kifordult világban.
Dalnok Erika szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadóban. Férjét néhány hónapja veszítette el, és most a munkájába menekül. Egy nap különös kéziratra bukkan, amely azonnal megragadja a képzeletét, s némi fáradsággal sikerül is kiderítenie az álnéven beküldött írás szerzőjének kilétét. A neves történész azonban már nem él, így Erika az özvegyét és a fiát keresi fel, hogy engedélyt kérjen a kiadásra. Ám a mű nem teljes: a messzi múltban játszódó, különös, sejtelmes mesének csak az első része készült el. Hiányzik a mese vége, a magyar Szent Korona elkészítésével megbízott aranyműves fiának története.
Amikor Erika megtudja, hogy a szerző fia, Szentesi Zoltán a jogi diploma megszerzése után kitanulta az ötvösmesterséget is, megpróbálja rávenni, hogy írja meg a fiú történetét. Fejezze be ő azt a mesét, amelyet annak idején az édesapja mondott esténként az ötéves Zolikának. Ám a férfi, aki még mindig úgy érzi, fiatalon elhunyt apja cserben hagyta és elárulta őt, nem akar kötélnek állni. Pedig ő maga is éppen azzal a tűzzománc képpel vesződik, amelyikkel apja meséjének hőse a világtól elzárt kolostorban. És úgy is él, akár egy szerzetes. Ideje nagy részét a munkaasztalánál tölti, megszállottan dolgozik, ám Szent Bertalan portréja minden igyekezete és mesterségbeli tudása ellenére csak nem készül el.
Vajon Zoltán a csalódottságon, haragon túllépve, a megbocsátás és a szerelem erejével képes lesz befejezni a szent portréját, és megírni a mese végét? Visszatalálhat-e az édesapjához úgy, ahogyan az 1500 évvel ezelőtti történet kisfiú hőse? És vajon Erika el tudja engedni a múlt fájóan szép, bénító emlékeit, hogy újrakezdhesse az életét másvalakinek az oldalán?
BAUER BARBARA misztikus elemekkel gazdagított, finoman hangolt új regénye apa és fia története a jelenben, illetve a mesék, legendák ködébe vesző távoli múltban. Négy, keresztutakkal és tévelygésekkel sújtott élet históriája, amely az elszakadásról és az újbóli egymásra találásról szól. A folytonosságról, az apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre hagyományozott örökségről: a hit, erő, szeretet hármas parancsáról, amelynél nincs nagyobb hatalom.
