Irodalom
Dalnok Erika szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadóban. Férjét néhány hónapja veszítette el, és most a munkájába menekül. Egy nap különös kéziratra bukkan, amely azonnal megragadja a képzeletét, s némi fáradsággal sikerül is kiderítenie az álnéven beküldött írás szerzőjének kilétét. A neves történész azonban már nem él, így Erika az özvegyét és a fiát keresi fel, hogy engedélyt kérjen a kiadásra. Ám a mű nem teljes: a messzi múltban játszódó, különös, sejtelmes mesének csak az első része készült el. Hiányzik a mese vége, a magyar Szent Korona elkészítésével megbízott aranyműves fiának története.
Amikor Erika megtudja, hogy a szerző fia, Szentesi Zoltán a jogi diploma megszerzése után kitanulta az ötvösmesterséget is, megpróbálja rávenni, hogy írja meg a fiú történetét. Fejezze be ő azt a mesét, amelyet annak idején az édesapja mondott esténként az ötéves Zolikának. Ám a férfi, aki még mindig úgy érzi, fiatalon elhunyt apja cserben hagyta és elárulta őt, nem akar kötélnek állni. Pedig ő maga is éppen azzal a tűzzománc képpel vesződik, amelyikkel apja meséjének hőse a világtól elzárt kolostorban. És úgy is él, akár egy szerzetes. Ideje nagy részét a munkaasztalánál tölti, megszállottan dolgozik, ám Szent Bertalan portréja minden igyekezete és mesterségbeli tudása ellenére csak nem készül el.
Vajon Zoltán a csalódottságon, haragon túllépve, a megbocsátás és a szerelem erejével képes lesz befejezni a szent portréját, és megírni a mese végét? Visszatalálhat-e az édesapjához úgy, ahogyan az 1500 évvel ezelőtti történet kisfiú hőse? És vajon Erika el tudja engedni a múlt fájóan szép, bénító emlékeit, hogy újrakezdhesse az életét másvalakinek az oldalán?
BAUER BARBARA misztikus elemekkel gazdagított, finoman hangolt új regénye apa és fia története a jelenben, illetve a mesék, legendák ködébe vesző távoli múltban. Négy, keresztutakkal és tévelygésekkel sújtott élet históriája, amely az elszakadásról és az újbóli egymásra találásról szól. A folytonosságról, az apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre hagyományozott örökségről: a hit, erő, szeretet hármas parancsáról, amelynél nincs nagyobb hatalom.
A fiú nyomorúságos körülmények között nő fel, alkoholista apja szinte naponta agyba-főbe veri. Nem csoda hát, hogy kábítószerhez nyúl, árulja és fogyasztja a heroint. Felnőttként is gyakran élvezi a brit börtönök „vendégszeretetét”, és bár próbál szabadulni a drogfüggőségből, újra és újra visszaesik.
Egy sikeresnek tűnő rehabilitáció után elutaznak a barátjával Thaiföldre, hogy végre élvezzék az életet. Billy azonban nem tud ellenállni a kísértésnek, és hamarosan a legnépszerűbb helyi kábítószer, a jaba rabja lesz. Bekerül egy thai börtönbe, amely az európai ember számára maga a túlélhetetlen pokol.
Nem is sokan vészelik át ép ésszel és bőrrel a megpróbáltatásokat, de Billy egyvalamiben különbözik társaitól: elképesztő küzdeni akarás dolgozik benne. Kiharcolja magának, hogy a börtönben is folytathassa szabad emberként megkezdett bokszolói karrierjét. Rövid idő alatt komoly hírnévre tesz szert, kivívja társai és őrei tiszteletét.
Vajon kitart-e Billy ereje a szabadulásig? Vajon képes-e a thai boksz nemcsak a testét, de a lelkét is megacélozni annyira, hogy kibírja az embertelen körülményeket, a fertőző betegségeket, az éhezést, a sebesüléseket, a gyilkos agressziót és az állati szexualitás megnyilvánulásait? Vajon visszatérhet-e még hazájába és a családjához?
William Moore döbbenetes „túlélőkalandjának” igaz történetét beszéli el, miközben bemutatja egy turistaparadicsomként csodált egzotikus világ sötét oldalát. Dokumentumértékű, de torokszorítóan izgalmas, fordulatos regénye hol hátborzongató, hol megrendítő drámai epizódok során át kalauzolja végig olvasóját Thaiföld zajos, nyüzsgő utcáin és félelmetes börtönein.
A nagy sikerű könyvből Jean-Stéphane Sauvaire, az Őrült Johnny rendezője forgatott filmet.
Európában tíz éve ért véget a második világháború. Az üszkös romok már eltűntek az utcákról, de az emberi lelkeken ejtett sebek még nem gyógyultak be. Amara Sironit, a fiatal olasz újságírónőt főszerkesztője Kelet-Európába küldi, hogy tudósítson a vasfüggöny túloldalára került országok helyzetéről és arról, mi maradt a Soá emlékezetéből. Amarának személyes indítéka is van, hogy felüljön a keletre induló vonatra. Egy kudarcba fulladt házasság után mindenáron nyomára akar bukkanni kamaszkori szerelmének, Emanuelének. Miután a két fiatalt a vészkorszak elszakította egymástól, Emanuele levelekben számolt be Amarának a sorsa alakulásáról. Az utolsó levél 1944-ben, a łódźi gettóból érkezett. Amara úgy sejti, hogy a fiút az auschwitzi haláltáborba hurcolták. A múltba és a sötétség mélyére vezető hosszú úton és a keresésben társául szegődik a félig magyar származású Hans, akivel Krakkó és Bécs után Budapestre is eljutnak, éppen akkor, amikor kitör a forradalom, amelynek aztán a szovjet tankok vetnek véget. A lázas, egyszerre felemelő és tragikus napok elmúltával együtt térnek vissza Bécsbe, hogy szembesüljenek a vágyott és ugyanakkor rettegett igazsággal, amely örökre megváltoztatja Amara életét.
Dacia Maraini meglepő, izgalmas fordulatokban bővelkedő regényében megrázó érzékletességgel rajzolódnak ki a közös sorsok egyéni drámái, legyen az a zsidók üldöztetése, a fronton harcoló katonák végzete vagy a túlélők és az otthon maradottak gyötrelmes küzdelme. A kalandos történetben megelevenedik a háború sokkjából lassan magához térő Európa mindennapjainak hangulata, és az olvasó elé tárul egy olyan szerelem, amelyet a legnagyobb sötétség sem tud kioltani.
Annie Ek több mint kétszáz kiló, ám képtelen szakítani kényszeres táplálkozási szokásaival. Borzasztóan magányos, napjait a Facebookon és az Instagramon töltve álmodja bele magát mások életébe. Egy nap felkeresi Camilla Wildow, a rámenős tévés szerkesztő, és ráveszi, hogy vegyen részt A mérleg jegyében című fogyókúrás műsorban.
Johanna Broman tévés műsorvezető a márkás áruk rabja, és tetemes adósságai ellenére sem tud felhagyni a folytonos vásárlással. Várja a nagy dobást, melynek köszönhetően majd ismert tévés személyiség lehet, kiléphet a sztárolt műsorvezetők árnyékából, rendezheti az anyagi helyzetét, és megadhatja tinédzser fiának azt a kényelmet, amit a gyerek az apjánál – Johanna volt férjénél – természetesnek vesz. Amikor rábízzák A mérleg jegyében vezetését, közönségsikert szimatol, és bizakodva elvállalja.
Jarmo Fäldt producernek óriási a szakmai hitele. Azt viszont kevesen tudják, hogy az általa bóvlinak tartott fogyókúrás műsor készítését csak azért vállalta el, mert cserében a tévécsatorna felkarolja egy dokumentumfilm-ötletét, amelyben egy szívéhez közel álló társadalmi problémát dolgoz fel.
A hónapokon át tartó forgatás egy Stockholm melletti birtokon Annie életét fenekestül felforgatja. Még a kölcsönös intimitás addig ismeretlen élményét is megtapasztalja. Vajon ki mivel távozik a felvétel után? És hogyan hat az életükre a műsor sugárzása?
Moa Herngren svéd írónő nagy sikerű regénye fekete komédia a magányról, a szeretetről és a harcról, hogy önmagunk lehessünk egy intoleráns világban.
Több mint egy év tel el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülről néznek, aligha észlelnek különösebb változást. De nekem már csak ködösen rémlik egy nő, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségtől, mert másoknak akart megfelelni.
Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és beköltöztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a költséges biztosítások többségétől, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan előfizetésektől, és egy lényegesen egyszerűbb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenből csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a sötétben. Vagy ücsörgök a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az Úton fedeztem csak fel… Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a környezetemben élőket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak tűnik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek többet értük, mint hogy elmondom a magam történetét, amely így kezdődik: van esély! Csak a békességnek előbb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegződések, előítéletek foglalják a helyet, addig a csönd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, csöndre volt szükség.
Ilyen az életem a Camino után.
SÁNDOR ANIKÓ El Camino-trilógiáját most új külsővel, átdolgozott formában veheti kézbe az olvasó.
A hétköznapokban minden szülő szembesül azzal a fogas kérdéssel, hogy mennyire lehet engedékeny vagy éppen szigorú a csemetéjével. A korlátok felállítása cseppet sem könnyű dolog, és a család valamennyi tagjától rugalmasságot kíván, hiszen a gyerekeink ugyanúgy folytonosan változnak, fejlődnek, mint mi magunk. Ám a szüntelen változás ellenére szükség van bizonyos szabályokra, amelyeknek következetes betartása és betartatása biztos, szilárd alapot teremt a családnak mint közösségnek.
Wendy Mogel pszichológus több mint másfél évtized családterápiás tapasztalatai után talált rá arra a módszerre, amely rengeteg gyereknek és szülőnek hozott sikerélményt és megkönnyebbülést a mindennapokban. A hagyományos zsidó nevelés és a modern pszichológia elveinek ötvözése olyan megtartó erőt jelent, amellyel felülemelkedhetünk a szinte minden család hétköznapjaiban felmerülő gondokon.
A szerző úgy gondolja, a tisztelet és a kölcsönösség az alapja mindennek. A zsidó hagyományokban és a Tóra tanításaiban olyan törvényszerűségek és alapelvek vannak lefektetve, amelyeket gond nélkül átültethetők a mindennapos gyakorlatba. A szerző nem a vallásos élet egyetlen követendő példáját akarja az olvasó elé tárni, hanem azt mutatja be, hogyan hozhatók egyensúlyba a tradicionális minták a XXI. században elengedhetetlen tudással.
Wendy Mogel bátor és friss szemléletű könyve arra tanít, hogyan neveljük úgy a gyerekeinket, hogy jó és sikeres ember váljék belőlük. Olyan, aki önállóan gondolkodik, van véleménye, pontosan tudja, hol a helye a világban, a társadalomban, és szükség esetén képes megvédeni magát. Egyszóval: boldogul a mai rohanó, bonyolult, nemegyszer sarkaiból kifordult világban.
Simon menő pénzügyi tanácsadó, felesége orvos, három tehetséges gyerekük van. Ám egyszer csak összeomlik a világuk: nagylánya rákap a drogra, csöves lesz, a Central Parkban él. Simon itt talál rá, megpróbálja hazacipelni. A lány barátja útját állja, és a verekedésről készült okostelefon-videók vírusként terjednek az interneten. Simonnak és családjának bujkálnia kell, de leginkább a lányának. Végképp nyoma vész.
Hónapok múlva nyomozó állít be Simon munkahelyére. A férfi megretten, hogy a lányával történt valami, de ennél is nagyobb a baj. A lánya gyanúsított. Sőt Simon és felesége is. Az áldozat ugyanis lányuk drogos barátja.
Ki találja meg előbb a szökésben lévő lányt? A szülők a letartóztatás árnyékában egy lépéssel a rendőrség előtt járnak. Saját szakállukra nyomozni kezdenek. Feleségét lelövik, Simon kénytelen egyedül folytatni a kutatást – már nemcsak lányuk, hanem halott barátja után is. Segítségére lesz egy magánnyomozónő, és a hajszába az alvilág is bekapcsolódik. De a kirakós darabjai nem akarnak összeállni, újabb és újabb holttesteken át vezet az út a meghökkentő megoldáshoz.
A SZÖKEVÉNYEK AZT BIZONYÍTJA, HOGY A VILÁG EGYIK LEGJOBB KRIMISZERZŐJE A PÁLYÁJA CSÚCSÁRA ÉRKEZETT. – Peter James
COBENBEN SOSEM CSALÓDIK AZ EMBER, DE EZ A KÖNYV EGÉSZEN KÜLÖNLEGES. – Lee Child
Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.
Simon keze ökölbe szorult. Elöntötte a düh, egész teste égett tőle. Narkós, drogos, betépett, akármi – ezt még valahogy tudta kezelni vagy a tudatából kirekeszteni. De valaki kezet emelt az ő kislányára.
Megjelenés: 2018. október
„Hogyan lesz az ember strici?” Ezzel a provokatív kérdéssel kezdődik Szobotka Tibor 1937-ben írt regénye. És a főhős, Gontran Alfréd rögtön meg is adja a választ: „Strici nem abból lesz, aki szereti a nőket, hanem abból, akit szeretnek a nők.”Gontran Alfrédot, azaz „művésznevén” Fredet, valóban szeretik a nők, és ő gátlástalanul ki is használja ezt: belőlük él. Ahogy ruháit dobja le egy-egy intim együttlétkor, úgy vetkőzi le minden szégyenérzetét, erkölcsi megfontolását, lelkifurdalását.
Éppen ez volt, ami az első pillanatban felkeltette a férfi érdeklődését.
Még aznap írt neki.
Korábban is eszébe jutott már, hogy ki kéne próbálnia az életet valahol máshol, egy idegen országban. A környezetéből sokan elmentek, Bécsbe, Londonba, de őt nem vonzotta Európa.
Mi lenne, ha megnézné Ázsiát?
Az interneten videókat keresett Vietnámról, Indonéziáról, Kambodzsáról, akkor botlott a nemzetközi társkereső oldalba, és a lány hirdetésébe. Néhány levélváltás után eldőlt: Thaiföld lesz az úticél!
A családjában mindenki kövér és rosszkedvű, jó volt képzelődni, milyen lenne, ha a krákogó anyja helyett ez a szépség ébresztené reggelente.
Már fél éve minden nap órákat beszélgetett az interneten a thai lánnyal, amikor egy este, Messengeren keresztül megkérte a kezét.
Akár a befejezése is lehetne ez egy tündérmesének. Ám a történet, amelynek szálai a magyarországi rendszerváltásig nyúlnak vissza, és ami napjainkban is folytatódik, valójában csak itt kezdődik.
„Igenis nagyon sok ember fellélegzett, amikor mint Illetékes kimondtam azokat a dolgokat, amelyeket más nem mert kimondani. És még azt is mondom, hogy egyáltalán nem tartom magam ezért bátornak, csak nem tehettem mást. Nem engedte a szerep!”
Koltai Róbert
Tudja ön, kedves Olvasó, mi a poén? Koltai Róbert szerint „az, ahogy a pillanatot tudja az ember használni, kihasználni, eltartani magától, vagy ahogy akár a legdrámaibb helyzetben – mert biza az is poén! – plasztikusan odaadni egy kifeszített másodpercet a nézőnek.” Nos, ugye nem erre gondolt? A szerző szerint viszont „a nevetés már csak hab a tortán”. De hát minket nem ver át a bakter úr, jól tudjuk, hogy az ő humortortái milyen habosak, mi pedig csak tömjük magunkba évtizedek óta ezt az isteni édességet, sokszor egészen addig, amíg meg nem fájdul tőle a hasunk.
Koltai Róbert színes válogatást tár elénk híres jeleneteiből, ismert és kevésbé ismert történeteiből, paródiáiból, amelyek a kabarétörténelem egyik legmeghatározóbb figurájává tették – s amelyek most olvashatóak először kötetben. Kedélyesen sztorizgat a rögtönzésekről, eleven humorral idézi fel, hogyan tréfálták meg egymást a kollégákkal a színházi előadás alatt, a szünetben, a büfében vagy bárhol, ahol csak lehetett. A vicces elbeszélések között bár akad kínos és megható is, de kivétel nélkül szórakoztatóak.
Az én kabarém végigveszi Koltai fél évszázados karrierjének legsikeresebb alakításait is, amelyekből mindannyian rengeteget fel tudnánk sorolni Csocsótól Gyuszi bácsin és Ámbár tanár úron át a Simabőrű hangjáig. De jobb, ha nem egymás szavába vágva tesszük ezt, mert még Illetékes elvtárs ránk rivall: „Ne beszéljünk egyszerre!”