Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Termékek Menü

Történelem

Rendezés:
Nézet:
Szerző: Tabajdi Gábor
„Az adminisztratív intézkedéseknek, a belügyi szervek intézkedéseinek nagy skálája van. Ennek is van fokozata, esetenként, személyenként házkutatást lehet tartani, közlekedést lehet bénítani, összeköttetést, ha akarják, útlevelet be lehet vonni, a belügynél is van ezerféle módszer, amit alkalmazni lehet. S én azt mondom, hogy célszerűen, folyamatosan mindennap alkalmazzák a megfelelő dolgokat. És ennek is csak a végén van az, hogy valakit letartóztatnak, bíróság elé állítanak…” Kádár János 1982-ben ekképpen taglalta a hatalom szolgálatában álló titkosszolgálat, azon belül is a belső elhárítás lehetőségeit a rendszerrel szembenálló személyekkel és csoportosulásokkal kapcsolatban. 
Tabajdi Gábor új kötete a Belügyminisztérium 1962-ben megalakult III/III. Csoportfőnökségének működését tematikus rendben tekinti át, és a rendszer belső logikája mentén mutatja be, hogy a belső elhárítás miképpen vált a kádári hatalomgyakorlás meghatározó eszközévé. A történész a részleg egyes osztályainak arányos ismertetése során azt is felvázolja, hogyan lettek a politikai direktívákból és a kádári elvárásokból titkosszolgálati intézkedések. 
Tabajdi elemzésének kulcsfogalma a bomlasztás, amely nem csupán a legfőbb hatalomtechnikai törekvést és a leggyakrabban emlegetett állambiztonsági módszert jelöli, de egyúttal sűrítetten és közérthetően jeleníti meg a kádárizmus jellegzetességeit is a belső elhárítás működésében. Az illusztrációként ismertetett esetek jól érzékeltetik, hogy az állambiztonság a legkülönbözőbb eszközökkel igyekezett manipulálni az egyes személyek, autonóm csoportok tevékenységét, miközben gyakran életpályákat tört ketté, lerombolta a bizalmi kapcsolatokat, és erodálta a hagyományos társadalmi kötődéseket, döntően befolyásolva ezzel a magyar társadalom rendszerváltást követő viszonyait is.
3.499 Ft 2.799 Ft
Szerző: David Render
1944-ben Normandiában két hétre becsülték egy frissen tisztté avatott harckocsiszakasz-parancsnok várható élettartamát. David Render a sandhursti katonai akadémiáról frissen kikerült, tizenkilenc esztendős hadnagyként került Franciaországba. A tiszti veszteségek pótlására egy olyan veterán páncélosalakulathoz osztották be, amely korábban évekig harcolt az észak-afrikai sivatagban. Amikor öt nappal a normandiai partraszállás után csatlakozott a Sherwoodi Erdőkerülők Önkéntes Lovasezredhez, harcedzett beosztottjai nem számítottak arra, hogy sokáig fog a körükben időzni. 
A következő hetekben heves harcokat vívtak Normandiában, amelyekben a harckocsi-parancsnokok több mint 90 százaléka veszteséglistára került. Davidről azonban kiderült, hogy rendelkezik valami különös képességgel, amelynek köszönhetően számos veszélyes összecsapást túlélt, és ha hajszál híján is, de megúszta a halált. Ezt látva századparancsnoka „az elmaradhatatlan Mr. Render” becenevet adta neki, és miközben a zöldfülű hadnagy a harcokban bebizonyította rátermettségét, elnyerte katonái bizalmát és tiszteletét is.
A háború utolsó évét David Render mindvégig a harcok sűrűjében töltötte. Sherman harckocsikból álló szakaszával részt vett a nyugati front szinte összes jelentős hadműveletében a normandiai gyilkos páncéloscsatáktól kezdve a Market Garden hadműveleten és a Siegfried-vonal ellen intézett, keserves téli támadáson át egészen a rajnai átkelésig és a Harmadik Birodalom belsejébe indított végső invázióig. 
A szerző a fegyveres harc kellős közepébe kalauzolja olvasóit, ám az egykori fiatal tiszt visszaemlékezése nem csupán hadtörténeti szempontból érdekes: izgalommal és fanyar angol humorral teli elbeszélése egyaránt szól a folyamatos küzdelemmel járó túlzott megterhelés testi és lelki hatásairól, a harcmező borzalmairól, a háborúban kialakuló bonyolult emberi kapcsolatokról, valamint a véres és felőrlő hadviselés etikai vonatkozásairól.
5.999 Ft 4.799 Ft