Történelem
Horthy Miklós személyéről és tevékenységéről számtalan könyv, tanulmány és cikk született az utóbbi években, de életének és karrierjének egy kevéssé feldolgozott szakaszát az utókor eddig csak nagy vonalakban ismerhette. Turbucz Dávid vállalkozott elsőként arra, hogy Horthy 1882 és 1918 közötti haditengerészeti karrierjét a magyar és osztrák közgyűjteményekben fellelhető anyagokra támaszkodva, tudományos alapossággal és részletességgel, de egyúttal olvasmányos stílusban mutassa be.
A dokumentumokból megtudjuk többek közt azt, hogy miért választotta a fiatal Horthy családja ellenkezése dacára a haditengerésztiszti pályát, és hogyan sikerült a társasági életet kedvelő fiatalembernek tanulmányi nehézségei ellenére olyan kapcsolati hálót kiépítenie a fiumei Tengerészeti Akadémián, amellyel későbbi karrierjét is megalapozta. A szerző végigkalauzolja olvasóit Horthy Miklós nagy, világ körüli útján a „kannibálók földjétől” Konstantinápolyon át egészen a bécsi udvarig. Nyomon követhetjük Horthy tengeri és szárazföldi beosztásait: megismerjük Ferenc József szárnysegédjeként, a Novara gyorscirkáló, majd a flotta parancsnokaként, és megtudhatjuk, miként jöhetett létre az „otrantói hős” mítosza, amely megelőlegezte a Horthy alakját övező kultusz születését.
TURBUCZ DÁVID 1984-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett történelem (2009) és politológia (2010) szakon. Doktori fokozatát – Romsics Ignác témavezetése mellett – 2015-ben szerezte meg az egri Eszterházy Károly Főiskolán. 2012 szeptemberétől az MTA, majd 2019-től az ELKH BTK Történettudományi Intézet munkatársa. Kutatási területe Horthy Miklós élete és megítélésének története.
Magyarország 1944-es német megszállását követően a hazai zsidó közösségek vezetői feloldhatatlan dilemma előtt találták magukat: működjenek együtt a németekkel és a nácibarát magyar kormánnyal, vagy válasszák az ellenállás útját?
A rendelkezések a fővárosi zsidó vezetőket a budapesti zsidó tanácsba, a vidékieket pedig különböző helyi tanácsokba tömörítették. A gettósítás során sokszor e tanácsokra hárult a beköltözés megszervezése és felügyelete. A német és kollaboráns magyar követeléseket szintén ők kommunikálták a közösségeik felé, a deportálások előtt pedig nemegyszer a zsidó tanácsok vezetőinek kellett szelektálniuk a gyűjtőtáborokban, hogy ki kerüljön Auschwitzba, és kit küldjenek más koncentrációs táborokba.
A háború után súlyos vádak érték a zsidó vezetőket külföldön és Magyarországon is. Talán nem véletlen, hogy a történészek máig vitatkoznak szerepükről. De valójában mit tudtak ők Auschwitzról a deportálások előtt? Miért nem riadóztatták a vidéki zsidóság tömegeit? Kiváltságos helyzetben voltak-e, vagy ugyanúgy szenvedtek, mint a „kis zsidók”? Kollaboránsnak számítanak-e, vagy nem volt választásuk? Mi volt Horthy Miklós szerepe a budapesti zsidók megmentésében? Veszprémy László Bernát könyve kényes kérdéseket boncolgat, miközben számtalan külföldi és hazai levéltár forrásai alapján próbálja megérteni a zsidó vezetés holokauszt alatti viselkedésének történetét.
VESZPRÉMY LÁSZLÓ BERNÁT 2016-ban végzett a Károli Gáspár Református Egyetemen, majd az Amszterdami Egyetem holokauszt- és népirtáskutatás szakán szerzett mesterfokozatot. Jelenleg doktorjelölt az ELTE BTK Művelődéstörténet Doktori Iskolájában. Kutatási területe a politikai eszmetörténet és a zsidóság története. Korábban több zsidó folyóirat munkatársa, illetve a Veritas Történetkutató Intézet és a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézetének kutatója volt. Jelenleg a Mathias Corvinus Collegium online tudományos ismeretterjesztő folyóiratának, a Corvináknak a főszerkesztője.
Tervezett megjelenés: 2022 szeptember
Hogyan alkotta meg Rákosi Mátyás politikai környezete Rákosi kultuszát, és miként hozott létre egy fiktív személyiséget? Mikor kezdődött e kultusz építése, és hogyan játszott benne szerepet a vezér két világháború közötti élete? Miben és mennyiben determinálta a szovjet minta a propaganda és a manipuláció módszertanát és eszközeit?
APOR BALÁZS könyvében aprólékos vizsgálatnak veti alá Rákosi kultuszát, amelyről a mai olvasók többsége már csak idősebb generációk elbeszéléseiből hallott. A Láthatatlan tündöklés áttekinti a történeti előzményeket, a kultusz szakrális mozzanatait, az irodalom és a képzőművészet szerepét Rákosi dicsőítésében, valamint vizsgálja a közvélemény sajátos „kutatásának” – a megfigyelésnek, a titkosrendőrségnek, a hangulatjelentéseknek – módszerét és működését a Rákosi-rezsimben. Időben-térben tágas összefüggésrendszerbe helyezve tárul fel előttünk egy félelmetes történelmi jelenség, amely mind morálisan, mind lélektanilag messze túlmutat önmagán, és korunk számára is fontos, figyelmeztető üzenetet közvetít.
APOR BALÁZS a Trinity College Dublin Európa Tanulmányok Központjának docense és a Centre for Resistance Studies igazgatója. Fő kutatási területe a kommunista propaganda és szimbolikus politika története, különös tekintettel Kelet-Európa szovjetizálásának időszakára. Érdeklődésének középpontjában a vezetőkultuszok története, a szocialista korszak mítoszai, valamint a politikai rituálék állnak. Legújabb publikációi a szocialista időszak történeti hagyatékával foglalkoznak.
Biszku. A név, amely az 1956-os forradalom utáni időszakban, majd a Kádár-korszak hosszú évtizedei alatt a terror, a megtorlás, a kegyetlen leszámolás szimbólumává vált. Később, a rendszerváltást követő felelősségre vonási kísérletek során az igazságtétel hiányosságai, a bűnösök büntetlensége és a megbánás hiánya forrtak egybe vele. Hogyan válhatott egy átlagos képességű, szürke pártfunkcionáriusból kora emblematikus és elrettentő politikusa? Hogyan lett Biszku Béla a megtorlás belügyminisztere, majd „a puha diktatúra legkeményebb ökle”?
KRAHULCSÁN ZSOLT elsőként vállalkozik arra, hogy választ adjon ezekre a kérdésekre. Biszku Béla életét és karrierjét aprólékos részletességgel dolgozza fel: nem elégszik meg egy aprólékosan dokumentált politikai pálya felvázolásával, hanem a legfontosabb állomások és csomópontok mentén keresi a politikus személyes motivációit, döntéseinek lehetséges indítékait. Élete összes politikai szerepében bemutatja Biszkut, aki számtalan szálon kapcsolódott kora minden meghatározó politikusához, politikai testületéhez és szervezetéhez, így a kötetből az ő személyes pályáján túlmutató kortörténet rajzolódik ki: egy egyedülálló, „személyes” perspektívából kap átfogó képet a kor eseményeiről az olvasó.
KRAHULCSÁN ZSOLT a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–politológia szakán szerzett diplomát, majd doktori címet. 2003-tól az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltárának tudományos kutatója. Alapító szerkesztője a Betekintő című tudományos folyóiratnak. Érdeklődési területe a második világháború utáni politikai rendőrség története, a Kádár-korszak állambiztonsági szervei, az MSZMP formális és informális kapcsolatrendszere, valamint az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások.
A Kádár-korszak politikai propagandája a külföldi titkosszolgálatok és a nyugati emigráció beavatkozásával magyarázta az 1956-os forradalom kitörését. A pártállami időszak visszatérő motívuma volt a népi demokrácia ellen harcot hirdető külföldi fegyveres csapatok képe, amelyekben fontos szerepet kaptak az ország eltiprására törő nyugati magyar emigránsok. Vajon volt-e, s ha igen, mi volt az alapja ennek a képnek? Ha voltak ilyen csapatok, kik és milyen céllal hozták őket létre, és a magyar állambiztonsági szervek milyen intézkedéseket tettek a fenyegetés elhárítására?
A Hontalan hadsereg? című kötet eredeti levéltári iratok segítségével, a történeti feldolgozás eszköztárát használva tárja fel a magyar hírszerzés történetének néhány epizódját az 1950−60-as évtizedből. A hidegháború időszakát ugyanis valóban a titkosszolgálatok aktív működése jellemezte, de tevékenységük dokumentálása hosszú évtizedeken keresztül nem volt lehetséges. A szerző által áttekintett és bemutatott iratokból többek között az is kiderül, hogy a kémregényekből ismerős ügynöki munkaábrázolás valós információkon alapul; megismerhetjük belőlük az emigráns magyarok legharcosabb képviselőit, néhány sikeres ügynököt, valamint az állambiztonság módszereit a hálózat bővítésére és a célszemélyek becserkészésére.
JOBST ÁGNES 1997 óta az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által létrehozott Vidéktörténeti Témacsoporthoz csatlakozva a pártállam hatalomgyakorlási mechanizmusait vizsgálta, és elsőként foglalkozott a keletnémet Stasi és a magyar hatóságok együttműködésével. A keleti tömb országainak, elsősorban Magyarország és az NDK állambiztonsági szerveinek együttműködését elemezve tágította kutatási területét a hírszerzés irányába.