Irodalom
Rosa a dániai Aarhusban nő fel a nyolcvanas években hippik, graffitisek és illegális házfoglalók között. Édesanyját jobban érdeklik a gombák és a kapitalizmus elleni küzdelem, mint az, hogy ki lehet lánya biológiai apja. Ahogy kislányból serdülővé érik, Rosát egyre inkább beszippantja a street art világa, füzetébe lelkesen jegyzi fel a városban gomba módra szaporodó utcai alkotásokat, és egy életre szóló londoni utazást követően maga is graffitizni kezd. Közben a konzervatív Jacob barátnője lesz, csatlakozik egy török lánybandához, graffitiháborúba keveredik egy ismeretlennel, ráadásul beleszeret egy illegális házfoglalóba, aki mindent megtesz azért, hogy megváltoztassa a világot. Rosa maga sem veszi észre, hogy életének szálai mind jobban összekuszálódnak…
Az egyetem elvégzése után Rosa művészettörténészként helyezkedik el, de az utcai alkotások iránti vonzalma még mindig a régi. Egy Tintagomba nevű művészre specializálódik, akinek a világ legkülönbözőbb pontjain feltűnő, ironikus és gondolatébresztő alkotásai egyszerre provokálják és lenyűgözik a nézőket. Amikor Rosa egy új Tintagomba-mű miatt Berlinbe vetődik, a múlt eseményei lassan felszínre bukkannak, és Rosának a művészet és az élet területén is szembe kell néznie az igazsággal…
Sissel-Jo Gazan 2017-ben megjelent könyve sajátos atmoszférájú, meglepő és fordulatokban gazdag regény, amely egyaránt szól családi titkokról, szerelemről, politikáról, művészetről és a barátság erejéről.
Sissel-Jo Gazan napjaink egyik legsikeresebb és legelismertebb dán regényírója. Gyerekkorában édesanyjával három éven át utazgatott a Földközi-tengeren, élményeiket levelekben osztották meg ismerőseikkel – innen ered a történetmesélés iránti szenvedélye. Végzettségét tekintve biológus, sokáig tudományos kutatóként is dolgozott. Műveinek témáját elsősorban a természettudomány izgalmas, versengéssel és hatalmi harcokkal teli világából meríti, könyveit ma már közel húsz országban adják ki. A The Guardian a „skandináv noir” műfaj egyik legjelentősebb képviselőjének nevezte. A dinoszaurusz tolla című, itthon is nagy sikert aratott regénye után ez a második könyve magyarul.
Igaz történet, amely a Netflix Vörös-tenger búvárparadicsom című filmjét ihlette!
Az 1980-as évek elején a szudáni tengerpart egyik elhagyatott zugában új luxusüdülő nyitotta meg kapuit. A világ minden tájáról odasereglettek a búvárkodni vágyók, és nem is sejtették, hogy a személyzetet valójában beépített ügynökökből áll, akik az izraeli titkosszolgálatnak, a Moszadnak dolgoznak.
Az üdülőfalu kitűnő álcát nyújtott titkos akcióikhoz, amelyek egy példátlan hadművelet részét képezték. Ennek során menekülttáborokban sínylődő etiópiai zsidók ezreit csempészték ki az országból, és telepítették át Izraelbe.
A Vörös-tenger búvárparadicsom e szigorúan titkos és gyakran rendkívül veszélyes akció teljes, mind ez idáig el nem beszélt, lebilincselő története. Az események hű tolmácsolására a küldetésben részt vevő ügynökök közreműködése, valamint a kötet utószavát jegyző egykori Moszad-igazgató, Efraim Halévi neve a garancia.
„Az etióp zsidók Szudánból való kimenekítését célzó, csaknem egy évtizeden át tartó Moszad-akció igaz történetének hű elbeszélése méltó kezekbe került. Raffi Berget elismerés illeti, mert fáradhatatlan kutatómunkájának köszönhetően a nagyközönség mindeddig titokban tartott, kulcsfontosságú mozzanatokat ismerhet meg.”
Efraim Halévi, a Moszad vezetője 1998 és 2002 között
„Raffi Berg herkulesi erőfeszítéssel hiteles, alaposan dokumentált, ugyanakkor izgalmas és szenvedélyes olvasmánnyá formálta ezt az igen összetett és sokszínű történetet.”
„Dani”, az akció műveleti parancsnoka
RAFFI BERG 2013 óta a BBC News közel-keleti rovatának szerkesztője. Figyelmének középpontjában az izraeli események állnak, amelyekről békés és viharos időkben egyaránt részletesen tudósít. Mélyebb ismeretsége az országgal akkor kezdődött, amikor a diplomaszerzés előtt egy évet töltött el a jeruzsálemi Héber Egyetemen. Az élmény későbbi pályája szempontjából meghatározónak bizonyult.
Raffi Berg a Londoni Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát közép- és újkori történelemből, majd újságíróként végzett a Közép-Lancashire-i Egyetemen. Újságíróként először egy liverpooli rádiónál helyezkedett el 1993-ban. Később a televízióhoz, majd egy nemzetközi hírügynökséghez vezetett az útja.
Zsúfolt budai társbérletek, elfojtott vágyak és félelmek, bonyolult emberi kapcsolatok, szövevényes szerelmek tárulnak elénk Szobotka Tibor klasszikussá vált, 1956-ban játszódó regényében.
Pándy professzort és lányát, Kornéliát már csak egy-két szép festmény, a zongora és a könyvek emlékeztetik régi életükre. Tágas lakásukat vadidegenekkel kénytelenek megosztani, akik örökös lármájukkal és kíváncsiskodásukkal folyton betolakodnak az életükbe.
De vajon ők ketten ismerik-e egymást igazán? Mit tudnak a másik érzéseiről és titkolt vágyairól? Kornélia úgy érzi, hogy a kényszerű összezártság szinte megfojtja, ezért Ákos, a költő karjaiba menekül. A „bűnös” viszonyról sokáig esze ágában sincs beszámolni az apjának, aki szintén megkésve vallja be: egy budai cukrászda romantikus félhomályában megkérte a csinos énekesnő, Lilike kezét. Azt már Pándy sem tudja, hogy a szépasszony évek óta azon mesterkedik, hogy végre férjet fogjon magának, mert retteg a magánytól.
A titkokra azonban végzetszerűen fény derül, hiszen Ákos, Kornélia, Pándy és Lilike is tagjai annak a finom, úri társaságnak, amely hetente összegyűlik Züzü, az egykori ünnepelt színésznő szalonjában. A felszínes csacsogás, a hajdani sikerek és jólét féltve őrzött látszata ugyanis csak ideig-óráig leplezheti el az igazságot.
A tétova szerelmek, kiforratlan politikai ambícióik szikráját aztán 1956 ősze lobbantja lángra. A változás szele tornádóként söpör végig Züzü áporodott levegőjű szalonján, és az ott megforduló emberek sorsa drámai fordulatot vesz. Úgy tűnik, a látszatlét véget ér, a szabadság, az egyéni boldogság lehetősége szinte felfoghatatlan ígéretként vonzza-csábítja a szereplőket. Némelyikük igazi hőssé válik, mások azonban elbuknak.
Szobotka Tibor átütő erejű, megrázó regénye arra tanít meg, hogy a valódi, mély emberi kapcsolatoknál nincs értékesebb, a látszatok világában, még ha otthonosan érezzük is magunkat, sohasem lehetünk igazán boldogok.
Szobotka Tibor 1913-ban született Budapesten. Itt szerzett művészettörténész–angol–német szakos diplomát. Gyerekkorától kezdve írt, első novelláját tizenhét évesen publikálta. A második világháborút végigkatonáskodta. Első feleségét és újszülött kisfiát Budapest ostromakor tragikus körülmények között veszítette el. 1945-től a Magyar Rádió, a Tükör és a Magyar Nemzet című lapok munkatársa. 1947-ben találkozott Szabó Magdával. A kezdeti munkakapcsolatból életre szóló szerelem és 1948-ban házasság lett. Az ötvenes években sok írótársához hasonlóan ő is hallgatásra kényszerült. A hétköznapok kilátástalansága és megaláztatásai elől a magánéletbe, az intimitásba húzódott vissza. Ezt az időszakot örökítette meg Szabó Magda a Nyusziék címen kiadott naplóiban. A hallgatás hosszú évei után csak 1959-ben jelenhetett meg Megbízható úriember című regénye, amelyet további regények – Züzü és vendégei, Az összeesküvők – és elbeszéléskötetek követtek. 1974-ben írói munkásságát József Attila-díjjal ismerték el. Egyetemi oktatóként a pesti bölcsészkar világirodalmi tanszékén sikeres pályát futott be. 1982-ben bekövetkezett halála után Szabó Magda nagyon sokat tett azért, hogy férje írói életműve elnyerje méltó helyét a magyar irodalomban.
Woody Allen régóta várt memoárját tartja kezében az olvasó, amelyben korunk egyik legmeghatározóbb filmes személyisége páratlan részletességgel, leplezetlen őszinteséggel és természetesen a tőle megszokott humorral idézi fel viharos életét.
Megismerhetjük a neves rendező brooklyni gyerekkorát és humoristaként végzett első munkáit, és bepillantást nyerhetünk a televíziózás hőskorába, amikor szövegíróként a műfaj legnagyobbjaival dolgozhatott együtt. A kezdeti nehézségek és a stand-up előadói korszak után Allen egy életre elkötelezte magát a film mellett, ahol aztán sikert sikerre halmozott. Az olvasó életteli és izgalmas beszámolót kap az első vígjátékok (köztük a Fogd a pénzt, és fuss!) készítéséről, majd a több mint hatvan évet átívelő, elképesztően termékeny pálya legjobb és legnehezebb pillanatairól. Szóba kerülnek a nagy klasszikusok, köztük az Annie Hall, a Manhattan, a Hannah és nővérei, egészen a legutóbbi évtizedek alkotásaiig. És persze nem maradhatnak ki a házasságok, a szerelmek, a híres barátok, a jazz, a könyvek és a színdarabok sem. A számtalan felidézett anekdotából sok minden kiderül a mester félelmeiről és hibáiról, de emlékei közt szemezgetve a szerző azokra is sort kerít, akiket szeretett, akikkel együtt dolgozott, és akiktől tanult.
A filmtörténet élő klasszikusának végtelenül szórakoztató, meghökkentően őszinte, gazdag és szellemes emlékiratában az olvasó megtalál mindent, amit tudni szeretett volna Woody Allenről – de sosem merte megkérdezni…
Mindannyiunkat feszítenek olyan kérdések, amiket félünk feltenni.
A csendes texasi kertváros parkjában holtan találják Danielle Robertset, a közösség sikeres, szeretett és megbecsült örökbefogadási tanácsadóját, aki számos helyi családnak hozta el a szülői lét örömét. Danielle halála az egész kisvárost megrázza, de talán senki sincs annyira lesújtva, mint a szomszédos Pollitték, akik szinte családtagjukként szerették a nőt. A rejtélyes bűneset a környékbeliekhez hasonlóan őket is gyanakvóvá teszi, és agyafúrt mesterkedések lavináját indítja el: mégis ki akarhatta Danielle halálát ebben a békés kisvárosban, és miért? A kérdésekre senki sem tudja a választ, de hamarosan szinte mindenkire a gyanú árnyéka vetül.
Pollitték mindig is sziklaszilárdan hittek abban, hogy családi kötelékük megbonthatatlan. Ám amint a nyomozás során Danielle életének sokkoló igazságai a felszínre törnek, a család tagjai lassan szembesülnek a többiek titkaival, ami próbára teszi a másik iránti elkötelezettségüket. Hamarosan mindannyiukban megfogalmazódik a torokszorító kérdés: vajon meddig megy el valaki, hogy a szeretteit védje, és mik azok a titkok, amikért ölni is érdemes?
A The New York Times sikerszerzőjének legújabb regénye feszültségekkel teli, fojtogató légkörű, vérbeli pszichothriller egy kisváros sötét oldaláról és egy tökéletesnek hitt család régóta rejtegetett titkairól.
És most valami egészen más… A főszereplő azonban ezúttal is az ismert brit komikus és színész, John Cleese, aki közel húsz éven át volt vendégprofesszor az egyik leghíresebb amerikai egyetemen, a Cornellen. A könyv fejezetei egytől egyig Cleese tanári köpenyéből bújtak elő: az előadásokat, beszélgetéseket, esszéket tartalmazó gyűjtemény felidézi Cleese tanári pályafutásának legjobb pillanatait, és hűen tükrözik a színész széles intellektuális érdeklődését.
Cleese professzor 1999-től kezdődően osztotta meg gondolatait a diákokkal és a civil érdeklődőkkel a forgatókönyvírástól kezdve a valláson át egészen az orvostudományig. A vezetésével zajló, hallatlanul népszerű workshopok, filmelemzések százakat vonzottak az egyetem előadótermeibe. Tartott prédikációt a Sage-kápolnában, narrátorként működött közre Prokofjev Péter és a farkas című szimfonikus meséjében, szemináriumokat tartott a forgatókönyvírásról, kutatókkal konzultált, előadott pszichológiáról, az emberiség fejlődéséről és az élet értelméről. Cleese tanár úr óráiból szemezgetve a kötetben helyet kapott a William Goldman forgatókönyvíróval folytatott beszélgetés, a kreatív gondolkodásról szóló előadás, illetve a Brian életét elemző elmélkedés, de olvashatunk az arcfelismerés nehézségeiről, a csoportdinamikáról és a hírnévről is.
A könyvben John Cleese nem csupán legendás humorát villantja fel: a szövegek mögött felsejlik a színész tudósi énje, az egész pályáját meghatározó szellemisége és intelligenciája. A filmekben régóta csodálhatjuk zsenijét – most megtudhatjuk, milyen lebilincselő tud lenni a katedrán is.
JOHN CLEESE komikus, színész, producer és rendező, a Cornell Egyetem vendég előadója. A Monty Python-csoporttal lett világhírű, később számos nagy sikerű televíziós sorozatban (Waczak szálló) és filmben (A hal neve: Wanda; James Bond: A világ nem elég; Harry Potter és a bölcsek köve) is játszott. A Cambridge-i Egyetemen szerzett jogi mesterdiplomát, és tiszteletbeli doktora a St. Andrews Egyetemnek, amelynek évekig rektora is volt.
Légrádi Gergely regénye korunk mókuskerék-generációjáról szóló, megrázó írás. Miklós teljesítménykényszer alatt éli mindennapjait. Identitását munkájában betöltött pozíciója határozza meg, amelynek egy hirtelen jött, súlyos betegség vet véget, egyszeriben rávilágítva kiüresedett, elfojtásokkal teli életére, amely alól a házassága sem kivétel. Eszter, Miklós felesége pedig kénytelen ráébredni, hogy mellőle is elszaladtak az évek. Az emlékek, a barátok. Ráadásul elkerülhetetlennek tűnik, hogy egyedül maradjon két gyermekükkel.
Mindenki keres valamit. Valaki kapaszkodókat, a meg nem élt élet emlékeit. Más azt, hogy hol és mikor romlott el minden. Van, aki a múltban ragad. Megint más a feldolgozás, az újrakezdés lehetőségeit kutatja.
Különös erejű „ikerkönyvet” tart kezében az olvasó. Főszereplője egy férfi és egy nő, egy házaspár. Ők ketten az élet szélsőségekkel teli zarándokútjait járják végig; az összeomlástól a talpra állásig, a halál elfogadásától az újrakezdésig.
Emlékezetes és tanulságos regény. Radnóti Zsuzsa
Csak igazi író lát ilyen tisztán és belülről minket, nőket és férfiakat, mint Légrádi Gergely. Mácsai Pál
Isten létezik. Ezt az emberiség történetében oly sokszor elhangzott és oly sokszor vitatott kijelentést ezúttal igencsak váratlan módon nemzetközi hírű tudósok teszik. Egy egyetemi kutatócsoport áll elő a szenzációs felfedezéssel: matematikai módszerekkel cáfolhatatlanul sikerült bizonyítaniuk, hogy világunknak van teremtője, és hamarosan mindenki megismerheti, mert itt jár köztünk, emberi alakban.
Beköszönt hát az aranykor? Minden kérdésre meglesz a válasz, kibékül hit és tudomány, az egész világon eluralkodik a felebaráti szeretet? Sajnos, ezek a remények, mint annyiszor már, megcsalatnak. A Teremtő ugyan valóban megérkezik, de egészen másmilyen, másvalaki, mint akit az emberiség évezredek óta várt. Nem a világ sorsát bölcsen eligazgató Mindenható, hanem egy szerény, tétova fiatalember, egy egyszerű asztalos, akinek csodatévő képességei is felettébb korlátozottak. Persze, az internet, a reklámok és a fake news, a gátlástalan propaganda korában, a Facebook segítségével így is el lehet érni sok mindent, követőket és rajongókat szerezni, a kollektív tudatot befolyásolni, még a világbékét is sikerül elhoznia, de valami még sincs rendben. Sőt, valójában semmi sincs rendben.
Bódi Attila különleges atmoszférájú, hol emelkedett stílusú, hol fanyarul groteszk regényében, amely meghökkentő és lenyűgöző módon ötvözi a filozófiai és teológiai értekezés, a mágikus realizmus és a disztópia elemeit, egy időtlen és éppen ezért ma is rendkívül aktuális kérdést feszeget kortárs és végletesen profán szemszögből. Vajon tudna-e mit kezdeni a mai világ egy megváltóval, és tudna-e mit kezdeni a megváltó ezzel a világgal; egyáltalán, lenne-e még helye bármilyen alakban, formában a teremtőnek az általa teremtett valóságban, ha az olyan, mint a miénk most?
A Pax, ez a béklyózó realitások és szédítő szürrealitás szűk határmezsgyéjén mozgó, sodró lendületű, ám alapjában véve meditatív mű, ez a modern Biblia-parafrázis azoknak szól, akik megkérdőjelezik a világot, amelyben hisznek.
Azt hisszük, ismerjük családunk történetét, tudjuk, ki honnan származik.
Aztán egy genetikai teszt felborít mindent.
A Hiszen ti ismeritek kiindulópontja is egy DNS-teszt meglepő eredménye.
Ami után meg kell fogalmazni a kérdést, vajon ki vagyok én? Kik az őseim, kitől mit kaptam örökül?
A válaszkereséssel indul el a történet, ami a zsidók vándorlásának, keveredésének évezredeken és földrajzi térségeken átívelő kalandos, szövevényes, romantikus legendájává terebélyesedik. Hogy végül a huszadik század közepéig tartó hányattatások után kiindulópontjára visszatérjen.
Az Ígéret földjén létrejött állam vajon mindenki, így akár a történetünk szereplői számára is beteljesítette a hozzáfűzött reményeket? Megvalósította az álmaikat?
Ha igen, akkor miért indul útnak az etióp zsidó fiú egy szír sebesülttel, hogy a modern exodus stációit végigjárva eljusson nagyanyja gyűlölt Németországába?
Vajon elégtételt akar venni a sérelmek miatt? Hiszen a zsidó hagyomány szerint nem felejthetünk.
Vagy a zsidóság örök dilemmája indítja útnak: menni vagy maradni?
A válasz az etióp Jeremiah és a német Cornelia történetében rejlik.
Húsz éve történt. Egy nyári táborozás során négy tinédzser éjszaka kiszökik az erdőbe. Kettőt közülük holtan találnak, a másik kettő azonban hosszas keresés után sem kerül elő. Két évre rá egy sorozatgyilkost elítélnek, ám a bűnöző tagadja, hogy köze lenne a négy fiatal halálához.
Az eltűntek egyike volt Paul Copeland megyei ügyész nővére is. Paul egyedül neveli hatéves kislányát, karrierje is szépen ível felfelé, így egyre kevesebbet foglalkozik a húsz évvel korábbi traumával. Amikor azonban egy gyilkossági ügy szálai hozzá vezetnek, és egy holttestet kell azonosítania, Paul egy árulkodó jel alapján felismerni véli a négy áldozat egyikét – a fiút, aki annak idején nővérével együtt örökre eltűnt az erdőben…
Lehet, hogy Paul nővére mégis életben van? A férfi szép lassan ráeszmél, hogy a múlt sötét és veszedelmes családi titkokat rejteget, amelyek egy csapásra szilánkokra törhetik az életét. Paulnak hamarosan döntenie kell: nem bolygatja tovább a húsz évvel korábbi eseményeket, vagy inkább megpróbálja kideríteni az igazságot.
A könyvből készült sorozat most a Netflixen látható.
Edit az 1930-as években érkezik Amerikába. Pontosabban: menekül. Az akkor már a háború felé tántorgó Európából, Magyarországról, ahol orvosnak akart tanulni, de ez a lehetőség neki és sorstársainak nem adatik meg. Az Újvilág számára nemcsak az új élet reményét jelenti, de magát az életet. A helyet, ahol valóra válthatja álmait.
Roni a nyolcvanas években jár először Amerikában. A szabadságát tölti, de nem turistaként. Egy kutatóintézet laboratóriumában dolgozik. Ahogy aztán minden nyáron sok éven át. Ő is az álmait szeretné valóra váltani – tudományos álmait, amelyeknek beteljesítésére az akkori szocialista Magyarországon kevés lehetőség nyílik.
Egy forró nyári napon Roni egyszerre csak ott találja magát Edit árnyas kertjében – még nem sejti, hogy egy életre szóló barátság kezdete ez. Eleinte a szakmájuk, hivatásuk köti össze őket, de lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Roni barátnője elbeszéléséből nemcsak Edit, hanem a családja − és ezen keresztül egy kezdetben ortodox, majd lassan asszimilálódó, a 20. századi történelem kegyetlen viszontagságainak kitett közép-európai zsidó család − fájdalmasan tipikus sorsával ismerkedhet meg. Megrendülten fedezi fel az addig számára ismeretlen világot. Roni gyökerei máshonnan erednek, de útjaik mégis keresztezték egymást. Ők ketten megérkeztek egymáshoz. És ezt az immár örökre szóló búcsú sem teheti semmissé.
Két nő az Atlanti-óceán két partján. Sok ezer mérföld választja el őket, mégis oly közel vannak egymáshoz.
Ádám Veronika különleges érzékenységgel és érzékletességgel megírt első regénye két tehetséges, elszánt, akár a sorssal is dacoló nő évtizedeken, kontinenseken és generációkon átívelő története. Egy kivételes barátság mozaikszerűen, epizódról epizódra kibontakozó, érzelmekkel telített, személyes élményekkel hitelesített, bensőséges krónikája. A Távolból őrzöm nagyfokú empátiával és ugyanakkor a természettudós pontosságával megrajzolt portréiból és élettörténeteiből egyszerre kaphatunk képet a 20. század első felének Magyarországáról, többek közt a második világháború alatti zsidó ellenállás egy kevéssé ismert fejezetéről, a rendszerváltás előtti és utáni értelmiségi létről és az amerikai felső középosztály életéről. Világok találkozásának lehetünk tanúi.
Abban a kerületben, ahol élek, van egy szép, zöld park. Ebben a parkban szoktam naponta háromszor sétáltatni Lujzát, a kutyámat, és ha van időm, leülök nézelődni. Fél óra alatt elvonul a szemem előtt a környék lakosságának teljes keresztmetszete, járó-kelő emberek, fiatalok és idősek, gazdagok és szegények, jókedvűek és haragosak, szóval boldog, boldogtalan. Jó megfigyelő vagyok, és igen érzékeny. Néha annyi idő elég, hogy belelássak valaki lelkébe, amíg átsétál a parkon…
Édesanyám könyvtáros volt, így gyerekkoromban, miközben őrá várakoztam, „kiolvastam” egy teljes gyerekkönyvtárat. Ott ivódott belém a mesék iránti vonzalom, ami felnőttként is velem maradt. De ma már nem a tündérkertek aranyhajú királylányai érdekelnek, hanem a valódi emberek. Üldögélek a juharlevelű platánok alatt, és figyelem őket. Hallgatom, miről beszélgetnek, elképzelem, milyen lehet az életük, mire gondolnak, kihez sietnek, mi után vágyakoznak.
Hiszen minden pillanatban íródik körülöttünk egy igaz mese. S annak, aki figyel, megnyílik a teljes mesekönyv, és a sok bátor hős között felfedezheti önmagát.
Erdélyi Ágnes (1914–1944) egy kisregény kulcsszereplőjeként vált a magyar irodalomtörténeti emlékezet részévé. „Különösen sokat gondolok Ágira, a kishúgomra mostanában. Nem láttam évek óta már. Sokáig egy kisvárosban lakott, a nagy fekete hegy tövében, most egy idegen ország messzi székhelyén él a férje mellett” – írja Radnóti Miklós az Ikrek hava első mondataiban. Erdélyi Ágnes nem más, mint a könyvben említett kishúg, Radnóti Miklós féltestvére.
Felnőttként Erdélyi Ágnes maga is alkotó és újságíró lett Romániában. Édesapja, Glatter Jakab korai halála után életútja nagyváradi, majd szilágysomlyói, bukaresti és ismét nagyváradi állomásokon át vezetett. Írásait több lap közölte, és két önálló kötete is megjelent. 1944-ben deportálták, Auschwitzban halt meg.
Írásai különös elevenséggel szólaltatják meg a gazdasági világválság éveinek tapasztalatvilágát. Szereplői helyüket kereső, kilátástalan anyagi helyzetükből és az őket diszkrimináló környezetből kitörni próbáló fiatal nők, munkások, értelmiségiek. Az, ahogyan a szerző a korszak erkölcsi és gazdasági átalakulásainak következményeit saját nemzedékének élménykatalógusa felől átvilágítja, a két világháború közötti társadalmak hétköznapjainak élményszerű megértéséhez segíthet hozzá bennünket.
Nagyon is aktuális kérdések ezek. Nemcsak a trianoni szerződés értelmében elszakított területeken élő, kisebbségi létbe kényszerített emberek életéről, nehézségeiről szól, de ugyanúgy szembesíti az olvasót a fiatal pályakezdők és azon belül is a fiatal nők önerőből való érvényesülésének kérdéseivel.
Erdélyi Ágnes életében megjelent két kötete ma gyakorlatilag fellelhetetlen – alig maradt fönn belőlük példány –, írásainak más része napilapok megsárgult hasábjain lappang, a kéziratból közölt szövegek pedig soha nem jelentek meg korábban. Így Erdélyi Ágnes írásai az Arckép szavakból című kötetben válnak először hozzáférhetővé.
Becknek végre sikerül rég elveszettnek hitt ikertestvére, Dian nyomára bukkannia, akit még születésekor raboltak el a családjától. Ám hiába deríti ki, hol és milyen néven él a lány, a várva várt találkozás megszervezése egyáltalán nem veszélytelen…
Dian a guatemalai dzsungelben él egy gazdag és könyörtelen férfi birtokán, akit az apjának hisz, és akit gyűlöl. Bármit megadna, hogy megszabadulhasson tőle, a szökés azonban reménytelen, hiszen minden irányból több mérföldnyi dzsungel veszi körül őket. Ez a dzsungel a jaguár vadászterülete, ahol senki nincs biztonságban az éj leszállta után. Beck azonban bármilyen kockázatot hajlandó vállalni azért, hogy újra együtt lehessen a testvérével, ezért James segítségével megszökteti a lányt, és nekivágnak az esőerdőnek. Barlangokon, sziklafalakon, vízeséseken át vezet az útjuk, miközben mindenre elszánt fegyveresek üldözik őket.
Vajon sikerül élve kijutniuk a dzsungelből?
Bear Grylls kalandregény-sorozatának tizenkettedik részében Becknek minden tudására és bátorságára szüksége van ahhoz, hogy kimenekítse ikertestvérét a jaguár birodalmából.
A könyvben különleges túlélési tippeket is találsz a legveszélyesebb helyzetekhez!
Moosonee egy krí indiánok lakta kis település Kanada északi részén, közel a sarkvidékhez. Körös-körül sötét fenyvesek, sűrű, komor rengeteg, amelynek háborítatlan nyugalmát csak a nyestcsapdákat állító prémvadászok zavarják meg. A városka kórházában kómában fekszik Will, az egykori pilóta, ágya mellett mindennap ott ül unokahúga, Annie, hogy beszéljen hozzá. Ők ketten valaha szavak nélkül is értették egymást, most a hangosan kimondott szó ereje az, ami visszahozhatja Willt az életbe.
Annie nemrégiben tért vissza veszélyes kalandokkal, gyötrelmes megpróbáltatásokkal teli, hosszú utazásából. Azért indult el, hogy felkutassa eltűnt húgát, Suzanne-t, aki modellkarrierre vágyva hagyta el a szülőföldjét. Annie, akinek addig a vadon, a szikrázó hómezők, vadludak látogatta tavak, pisztrángos folyók jelentették a mindenséget, kénytelen alámerülni egy másik világba. A nagyvárosok világába, ahol a csillogó felszín romlottságot és bűnt takar, amely kis híján őt is végleg elnyeli. Közben Will öntudatlanságának homályában azt az utat járja be újra, amely idejuttatta őt, a kórházi ágyra. Életének romjai között bolyongva idézi meg önmaga, családja és közössége, gyökereit vesztett népe történetét.
Ez a két emberi sorsról két hangra írt, fájdalmasan szép regény olyan, akár egy két ágra szakadt, ám ugyanonnan eredő és ugyanoda tartó folyó. Az olvasó gyönyörűséges borzongással merül alá az egyre szövevényesebb, thrillerszerű cselekménybe és a kivételesen gazdag prózanyelvbe. A hol lassan áramló, hol hirtelen felgyorsuló, térben és időben egymástól eltávolodó, majd ismét egyesülő történetfolyam feltartóztathatatlanul hömpölyög a végkifejlet felé, amely örökre megváltoztatja Will és Annie életét. A fenyőfák között katartikus erejű regény, amely mesterien ragadja meg és ábrázolja az indiánok és a modern társadalom konfliktusát.
Koltai Róbert már könyve bevezetőjében megrémiszt minket: „valószínűleg ez a könyv lesz az utolsó, amelyben visszaemlékezem elmúlt évtizedeimre, pályatársaimra, barátaimra”. Nyilván ez is valami tréfa lesz – gondolhatja az olvasó. Nehéz ezt a kijelentést komolyan venni olyasvalakitől, aki ilyen élvezettel, sajátos ízzel mesél a színészetről – erről a „féltékeny szakmáról” –, a barátokkal, kollégákkal átélt kalandokról, mint ő.
Legújabb könyvét olvasva olyan érzésünk támadhat, mintha egy Koltai-filmet néznénk: a jeleneteket a tőle megszokott humorral, átéléssel vagy a helyzethez, a mondandóhoz illő komolysággal írja le, megelevenednek előttünk a lendületében és érzelmi töltetükben hullámzó események. Hibáiról is őszintén beszél, s olyan részleteket tár elénk, amelyeket máshol hiába keresnénk: megtudhatjuk, ki ihlette az Illetékes elvtárs jellegzetes szájtartását, melyik filmjének szánta a Szobaasszony, gyere haza! címet, és hogy ki volt rá a legnagyobb hatással a színésszé válásban. Elárulja, mit profitált a karanténból, mi a színészszakma „rákfenéje”, hogyan kapta meg Kálmán bácsi szerepét a Drága örökösökben, és miért szeretné kipróbálni, milyen macskának lenni.
Csak olvasunk és lapozunk, kuncogunk és bámulunk, az idő szalad, és a könyv végén elégedetten nyugtázzuk, hogy – akárcsak az előzőeknél – remekül szórakoztunk. Majd némi elégedetlenséggel ocsúdunk fel: Máris vége? Na, ne… Mesélj még, Gyuszi bácsi! Vagy bakter úr vagy Naftalin… mindegy, melyik szerepben, csak folytasd!
1954-ben Simone de Beauvoir írt egy önéletrajzi ihletésű regényt, amely életében sosem látott napvilágot. A kéziratot, amely egy életre-halálra szóló barátság megrázó és intim története, több mint fél évszázaddal később a nevelt lánya adta közre. Ez a mindeddig ismeretlen Beauvoir-írás igazi irodalmi szenzáció!
A kilencéves Sylvie – akinek alakjában Simone de Beauvoir gyerekkori önmagát rajzolta meg – az Adélaïde katolikus leányiskolába jár, ahová egy őszi napon új tanuló érkezik: egy rövid barna hajú, eleven, szemtelen kislány, Andrée. Ők ketten hamar barátságot kötnek, sülve-főve együtt vannak. Tanáraik úgy is nevezik őket: az elválaszthatatlanok. Sylvie-t elbűvöli Andrée, csodálja éles eszét, merészségét, sokoldalú tehetségét. Tudja, barátnője különleges teremtés, és szenvedélyes szeretettel csüng rajta – élete első nagy érzelmi fellángolása ez. A lányok nem csak abban hasonlítanak egymásra, hogy előkelő, jómódú családban nőnek fel, és szigorú katolikus nevelést kapnak: mindketten lázadnak a megcsontosodott polgári szokások és hagyományok, a rájuk kényszerített női sors ellen. Sylvie és Andrée együtt tapasztalják meg kibontakozó nőiségük és szexualitásuk, szellemi lázadásuk korlátait és buktatóit. Ám míg egyiküknek végül sikerül kivívnia a függetlenségét és szabadságát, a másik sorsa tragikus fordulatot vesz.
Andrée, azaz a valóságban Zaza történetét Beauvoir több ízben feldolgozta, legteljesebben az Egy jóházból való úrilány emlékeiben. Az Elválaszthatatlanok voltaképpen ennek a műnek az előképe. Az írónő különleges érzékenységgel és érzékletességgel ábrázolja a nők elé korlátokat és elvárásokat állító, merev, rideg polgári világot, a korabeli francia családi életet, a hétköznapokat.
Az eredeti fotókkal és a két elválaszthatatlan barátnő válogatott leveleivel kiegészített kötet, amelyet szinte a francia olvasókkal egyidőben vehetünk kézbe, a kivételes irodalmi felfedezés izgalmát kínálja.
1942. január. A Pearl Harbor-i támadás megrázza és meg is őrjíti Amerikát. Los Angeles a háború és a faji gyűlölet lázában ég. A városban folyamatosan ömlik az eső, egy szörnyű vihar megégett hullát mos ki egy golfpálya füve alól. A Los Angeles-i Rendőrség nyomozói rutinügyként kezelik az esetet, ám hamarosan rájönnek: csak akkor találhatják meg a gyilkost, ha két másik, évek óta megoldatlan bűnténnyel is boldogulnak, és kiderítik, ki ölte meg két társukat a város rossz hírű környékének egyik legrosszabb hírű házában.
James Ellroy új regénye ott folytatódik, ahol a Perfídia véget ért, és sorra bukkannak fel a jól ismert szereplők is. Dudley Smith őrmester, aki náci szimpátiái ellenére a katonai titkosszolgálat századosa, már szinte csak a saját szakállára dolgozik, és egyre tébolyultabban látja a világot. Elmer Jackson, a korrupt és cinikus zsaru lányokat futtat, és a rendőrfőnök megvesztegetési ügyeit intézi. Joan Conville hadnagy a maga útját járja: a háborúban csak a meggazdagodás lehetőségét keresi. Hideo Asida törvényszéki szakértő pedig lassan rádöbben, hogy nem sokáig fogja tudni elkerülni az internálótábort…
A háborús L. A. őrült forgatagában nincs, aki ne volna bűnös: a zsaruk legalább olyan mocskosak, mint a bűnözők. Vad vágyak, mohóság, kapzsiság, hazugság mozgatja a szereplőket, akik a megállíthatatlanul tomboló világháború kulisszái között vívják saját háborúikat. A második L. A. Quartet újabb darabja James Ellroy eddigi legvakmerőbb regénye. Egyszerre vad és szaggatott, lágy és elégikus – és mindig gátlástalan.
„Grandiózus. A háborús Los Angeles wagneri víziója… James Ellroy Amerika egyik legnagyobb élő krimiírója.”
The Sunday Times
„Nagyívű krimi egy igazi mestertől.”
Daily Mail
„Izgalmas, letehetetlen regény… Csak Ellroy tudta ezt így megírni. Az amerikai történelem mocskos mélységei iránti szenvedélyes érdeklődés kellett hozzá.”
The Washington Post
Az Idegen és Az ártatlan című Netflix-sikersorozat írója lebilincselő új thrillerrel jelentkezik!
Bő húsz évvel ezelőtt ismeretlen tettesek betörtek az arisztokrata Lockwood család birtokára, és elrabolták a fiatal Patriciát. A lányt hónapokig egy eldugott fészerben tartották fogva. Patricia végül megszökött, de az elkövetők is felszívódtak – a családtól ellopott értékekkel együtt, melyek azóta sem kerültek elő.
Egészen mostanáig.
A New York-i Upper West Side egyik felhőkarcolójának luxuslakosztályában holtan találnak egy remetét, és holmijai között két érdekes tárgyra bukkannak: egy ellopott Vermeer-festményre és egy bőrtáskára, amelyen a WHL3 felirat áll. A nyomozóknak hosszú évek után nemcsak Patricia elrablása kapcsán, hanem egy másik lezáratlan FBI-ügyben is új nyom áll a rendelkezésére – a szálak ugyanis mindkét tárgy esetében ugyanazon férfi felé mutatnak.
III. Windsor Horne Lockwoodnak (vagy ahogy a barátai ismerik: Winnek) fogalma sincs, hogy a táskája és az ellopott családi festmény hogyan került az elhunyt férfi lakosztályába. De egyre jobban érdekelni kezdi a dolog, különösen az után, hogy az FBI-tól megtudja: az unokahúgát elrabló férfit egy belföldi terrorista merénylet elkövetésével is gyanúsítják, és vélhetően még mindig szabadlábon van.
A két ügy évtizedekig megoldhatatlan feladat elé állította az FBI-t, de Wint három olyan tényező is segíti, amely a nyomozószerveket nem: személyes érintettsége, hatalmas vagyona és sajátos igazságérzete...
HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.
„Coben, szokása szerint, morális dilemmákat tálal fel az olvasóknak, akik élvezettel rágódhatnak rajtuk a szédítő tempóban száguldó akciójelenetek közben.” -- BookPage
„Coben már többször bizonyította, hogy a cselekménybonyolítás mestere, és ez alól a Win sem kivétel.” ―Toronto Star
Az Idegen után újabb Netflix-sikersorozat Harlan Coben-regényéből!
Egy éjjel Matt Hunter megpróbál véget vetni egy verekedésnek, és véletlenül megöl egy embert. Kilenc évvel később az exfegyenc Matt Hunter már semmit nem vehet biztosra. Felesége, Olivia várandós, s épp megvenni készülnek álmaik házát, de elég egyetlen furcsa, megmagyarázhatatlan hívás Olivia mobiltelefonjáról, és Matt élete újra darabokra törik…
A kertváros fehér kerítései mögé pillantó regény fordulatos, érzelmekben gazdag krimi, s ugyanakkor lenyűgöző mese választásainkról és azok következményeiről, melyektől nem szabadulhatunk.
HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon. Könyveit negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.
„Coben zseniálisan vezeti be az olvasót karakterei szívébe és lelkébe. Főhősei hétköznapi emberek, akik hétköznapi életükből váratlanul zuhannak bele egy bűnnel és szörnyűségekkel teli világba.” – USA Today
„Elképesztő fordulatok… Matt Hunter zuhanását követni olyan, mint a hulllámvasút: rémisztően szórakoztató.” – Kirkus Reviews
A parti kezd leülni. Egy ponton elindultok a kabátotokért. Duff kezében ott a söre. Felkapja a kabátját, és a vállára veti.
Ekkor löttyen ki a söre.
Nem nagyon. Épp csak egy kicsit. De ez is elég.